Húsz éve végez egyházzenei szolgálatot Kruppai Tamás, kanizsai kántor

Kruppai Tamás 39 éves, ami azt jelenti, hogy hivatalosan 19 évesen kezdett kántorkodni, nem hivatalosan pedig sokkal előbb. A húsz év tehát innét nézve valóban figyelemre méltó, s meg is ünnepelte a Jézus Szíve-templom újjáépítésének, bővítésének 80. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi eseményen novemberben. 

– Persze, ha a nagy példaképeket és elődöket veszem alapul – például az esztergomi bazilikában szolgáló Baróti Istvánt a maga 40 évnyi szolgálatával –, akkor ahhoz mérve ez a húsz év nem nagy dolog – fejtegette Kruppai Tamás, aki 4 éve szolgál Nagykanizsán. – Ezzel együtt nekem nagyon fontos, és nem túlzunk, ha azt mondom, hogy a Kaposvári Egyházmegyében csak pár kolléga van, aki régebb óta szolgál kántorként. Habár a somogyi vidékről származom, korán, 19 évesen elköltöztem, és a Veszprémi Főegyházmegyében, Balatonalmádiban kezdtem meg kántori szolgálatom, ahol 10 évet töltöttem el. Akkor fejeztem be a győri kántorképzőt, a 4 éves képzést 3 év alatt abszolváltam, de már hetedikes koromtól kántorkodtam Balatonlellén, ahol gyakorlatilag beledobtak a mély vízbe. Gyermekkorom óta ministráltam, és hatodikos koromban megkérdeztem az akkori kántort, Kovácsikné Gonda Annát, hogy mi szól ott fent… A sípokat láttam, de (addig) soha nem jártam az orgona közelében. Elmondta, felvitt, megmutatta az orgonát, és én tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. 

Tamás elmondta: az orgona nehéz hangszer – nemcsak kilóra, hanem megtanulni rajta játszani is. 

– Anna néni egy harmóniumon mutatta meg az orgona­muzsika alapjait, a többit már magamtól sajátítottam el – idézte fel a kántor. – Nem volt könnyű, de végül sikerült, reménykedem benne, hogy a hívek is így látják… 

Az egyházzenei repertoár gyakorlatilag végtelen, de csak kis szegmense hallható a szentmiséken. Bach korában más volt a liturgia, sokkal jobban kibontakozhattak a zenészek, a kórusok. Így születhettek a nagy miseordináriumok vagy liturgikus kórusművek. „Elfértek” a szentmisében, mert a pap nem a közösséggel együtt mondta az imádságokat, hanem annak háttal, az oltár felé fordulva és latin nyelven – közben pedig a kórus énekelt. Ma már utóbbira kevesebb lehetőség van, és egyre szűkül az egyházzene rendelkezésére álló tér. Másrészt az említett ordináriumok előadásához a kántor önmagában kevés is, több képzett zenészre van/lenne szükség. 

– Én hála Istennek a hangszer és a kórus szempontjából is kellemes helyzetben vagyok, ennek köszönhetően az egyes műveket a lehető legváltozatosabban adhatjuk elő – árulta el Kruppai Tamás. – Régi, nagy múltra tekinthet vissza itt a Szent Imre Kórus, melynek például a húsvétot megelőző nagyhéten hagyományosan nagyon komoly szerepe van a liturgiában. Azonban többségében idősek a tagok, akiket sajnos a koronavírus-járvány komolyan veszélyeztet, ezért az elmúlt időszakban nemigen hívhattuk össze a csapatot próbákra – márpedig kórus nélkül nem telhet el a nagyheti liturgia. Ezért a kórusból a fiatalabbakat és még pár nem kórustag embert megkértem, hogy szolgáljanak a szentmiséken, gondolván, rájuk nem jelent akkora veszélyt a koronavírus, mint az idősekre. Ez a tíz fő alkotja most a Jézus Szíve Plébánia Kamarakórusát. Így most párhuzamosan foglalkozom, dolgozom a Szent Imre Kórussal és a Jézus Szíve Plébánia Kamarakórusával. 

Kruppai Tamás beszélt a terveiről is. Mint elmondta: nagyon szeretne a helyi zene­iskolával szorosabb viszonyt kialakítani, hogy zenekari kísérettel is színesíthessék a szentmiséket, és szívesen nyújtana szereplési lehetőséget az intézmény növendékei számára akár szentmisei szolgálat, akár fellépés keretében.