Szerették, tisztelték Izsák Gyula Endre középiskolai tanárt, újítót, fotográfust

Kiváló középiskolai tanár, újító, szenvedélyes amatőr fotográfus, lelkes horgász, a természet szerelmese; Izsák Gyula Endre röviden így jellemezhető.

Életútjáról az idei zalai közgyűjteményi napokon Megye­ri Annának, a Göcseji Múzeum nyugalmazott történészének, főmuzeológusának előadása adott áttekintést. Ennek részleteit osztjuk meg olvasóinkkal.

Izsák Gyula Endre Csurgón született 1901. február 6-án, Izsák Gyula tanító és Mátray Vilma gyermekeként. A kezdet tragikus volt, még megszületése előtt édesapja tüdőgyulladásban elhunyt. Édesanyja második házasságából három testvére született.

Izsák Gyula Csurgón szerzett népiskola tanítói oklevelet, majd házitanítóskodott Baranyában, aztán körjegyzőségben állt alkalmazásban, 1922 nyarán Mohácson forgalmiadó-ellenőrként dolgozott. Az évben kezdte tanulmányait Budapesten, az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán, ahol földrajz, természetrajz, vegytan tantárgyból nyert oklevelet 1925-ben, és ugyanakkor megszerezte a szlöjd tanításához szükséges képesítést. E tantárgy a kézi munka, a papír, az agyag és a fa megmunkálásának fortélyaival, tanítási módszereivel foglalkozott.

Frissdiplomásként érkezett Zalaegerszegre, két éven át a polgári fiúiskola óradíjas helyettes tanáraként alkalmazták. 1926-ban feleségül vette pályatársát, Pálffy Arankát, a matematika–fizika szakos polgári iskolai tanárt, akinek öröksége volt az Erzsébet királyné, ma Kosztolányi utca 47. számú lakóház. Három gyermekük született, 1927-ben Magdolna, 1930-ban Katalin, illetve 1929-ben Imre, a később neves csillagász, akinek tiszteletére a napjainkra már átépített szülői házra emléktábla került.

Izsák Gyulát 1928-ban rendes tanárrá nevezték ki, az iskolában tanított több mint húsz esztendeig, ahol képesítésének megfelelően kézimunka-szakkört és sikeres repülőgép-modellező szakkört is vezetett. A kézi munkákat kiállításokon is bemutatták, így már 1925-ben, ahogy több felvétel is megörökítette. A kézimunka-órán készült játék tárgyak – falovak, bohócok, különféle színes dobozok, kaleidoszkópok, babaágyak, állatok – karácsonyi ajándéknak igen alkalmas darabok, ezért a szociális missziótársulat segítségével a kultúrházban árusították szegény sorsú gyermekek segélyezésére kedvező áron.

Iskolai munkáján kívül számos ismeretterjesztő, oktató előadást tartott. Így amikor a földművelési miniszter 1931. december 1-jétől Zalaegerszegen három hónapos gazdasági tanfolyamot rendeztetett, az előadásokra a helyi tanári kar készült fel, Izsák Gyula gazdasági földrajzi előadást vállalt.

Izsák Gyula Endre néhány írását, javaslatát elküldte A Cselekvés Iskolája pedagógiai folyóiratnak is. Az egyszerű grafikonkészítési mód címmel 1935-ben, a következő évben A transzparensek papírból címmel jelent meg ismertetője. A Néhány szó a gyűjteményekről címűt pedig 1937-ben közölte, amelyben a gyűjtemények készítésének pedagógia fontosságát emelte ki, utalva arra, hogy a gyűjtésnek semmiképpen sem szabad ártania az oly törékeny természetnek. Részlet az írásából: „a kultúra egymás után tünteti el azokat a helyeket, ahol sok állat talált neki megfelelő életviszonyokra. Gondoljunk csak egy kisebb folyó szabályozására. A minden átmenet nélkül változó életviszonyok különböző halfajták, puhatestűek, férgek, apró emlősök, madarak megélhetését teszik lehetetlenné. Micsoda veszteséget okozhat egy mocsár lecsapolása vagy más telkesítés!”

Az új polgári iskola alapkövét 1936-ban, a Göcseji héten rakták le, és 1937 augusztusában elfoglalhatták a diákok és tanáraik a magyaros faldekorációval díszített épületet.

Izsák Gyula szenvedélyes fényképész volt, 1935-ben, ahogy a sajtó is megemlékezett róla, képet küldött Zalaegerszeg első amatőrfotó-tárlatára, ahol elismerésben részesült. A családi albumok, egyedi fotók tanúsága szerint nagyon szép, finom képeket készített gyermekeiről, családtagjairól, környezetéről, kedves Zalájáról, úti élményeiről. Később mint fotószakkör-vezető számos fiatalt vezetett be a fényképezés tudományába.

Az ötvenes években ő is segített a múzeum akkori igaz­gatójának, Szentmihályi Imrének, előhívta negatívjait, lenagyította képeit. Ma is olvasható neve a múzeum adattári fotókartonjain. Néhány képet is ajándékozott a múzeumnak, amelyek eredetileg az adattárba, majd később a történeti dokumentumgyűjteménybe kerültek.

Izsák Gyula szeretett felesége 1939-ben fiatalon elhunyt. Hamarosan újranősült, elvette Morandini Tamás építész Jolanda nevű leányát.

Pálffy Aranka a Morandini leányok barátnői köréhez tartozott. Jolanda a három gyermek szerető nevelőszülője lett, ami persze nem lehetett konfliktusmentes. Egyetlen, János fiuk 1944-ben született.

A világháborúban Izsák Gyula a hátországban szolgált, 1942-ben Hajmáskérre vonult be kiképzésre, majd 1945-ben Sorokpolányban munkaszázaddal épített repülőteret, onnan tért haza épségben. Azonban megsérült szép lakóházuk, tönkrement a vízvezeték és számos berendezési tárgy is.

A háborút követően felkérték az akkor már elismert tanárt, hogy vegyen részt az új állami általános iskolai rendszer kialakításában. A volt polgári iskola helyén létrejövő Dózsa György-, valamint a Petőfi-iskola igazgatásával bízták meg 1946. március 1. és 1949. augusztus 15. között. A következő évtől a Notre-Dame-szerzetesnővérek iskolája helyén létrehozott leánygimnáziumban és tanítóképzőben tanított, majd rövid ideig, 1951-ben a megyei tanács oktatási osztályára nevezték ki tanulmányi felügyelőnek. Innen 1953-ban boldogan tért vissza oktató munkájához. A tanítóképzősök osztályait fokozatosan csökkentették, és 1959-ben végleg Szombathelyre költöztették az intézményt. A volt zárdában a gimnázium működött tovább, amely 1960–61-ben koedukálttá vált, és felvette Ságvári Endre nevét. Izsák Gyula  1967-ig dolgozott ott a korábbi lelkesedéssel. Minden diákja tudta róla azt is, hogy lelkes horgász, s valóban, 1946-ban ő az egyik alapítója a zalaegerszegi hor­gász­egyesületnek, ahol számos egykori tanítványának lett atyai jó barátja. A horgászat mellett különösen foglalkoztatta a természet, a Zala állapota.

A tanítóképzőben 1950-ben fotószakkört hozott létre, a fennmaradt fotók egy részét a Kölcsey-gimnáziumban őrzik napjainkban is. A szakkör két csoportban dolgozott, kezdők és haladók, mintegy 40-en. A kezdők elsajátították azokat az elemi elméleti ismereteket, amelyek az emlékképszerű felvételekhez szükségesek. A gyakorlatokon megismerték a lyukkamerát, a 6×6-os tükörreflex-készülék kezelését, a tál- és tankhívást és a kon­takt­másolást. A haladók önállóan készítették a vegyszereket, tanulmányozták a másoló- és nagyítópapírok különböző minőségét, a negatívanyagok tulajdonságait. Készítettek különböző tárgyú felvételeket természetes és mesterséges fénynél, és nagyították is őket. A kezdőket a szülői munkaközösség anyagi támogatással is segítette.

Egyik tanítványa, Janzsó Éva későbbi iskolaigazgató így emlékezett rá: „Izsák Gyulát Gyuszi bácsinak hívtuk. A képeket az iskola életéről készítettük, valamint kirándultunk. A kidolgozást végeztük a szakkörben, amelyet hetente egyszer tartottak négy éven át. Apánk helyett apánk volt, halk szavú, szemének rebbenéséből ismertük fel, hogy valami rosszat csináltunk. Soha nem kiabált. Elméletet és gyakorlatot is tanított, 15-en, 20-an voltunk. Ebbe a csapatba jöttek az elsősök, akik folyamatosan felzárkózhattak. Fotóztunk, majd előhívtuk a filmet, a másik foglalkozáson a képet. Az alkalmak nem voltak időhöz kötve. Addig maradtunk, ameddig jólesett.”

Már nyugdíjasként Izsákék megváltak a leromlott állapotú Kosztolányi utcai villától, és a Landorhegyre költöztek egy kis lakásba. A népszerű tanár, kiváló fotós, lelkes horgász 1974-ben hunyt el, Borda János, a horgászegyesület elnöke s volt tanítványa búcsúztatta: „Szerettek, tiszteltek, akik ismertek, mert szeretted, tisztelted Te is az embereket, akiknek szellemi építésén és szépítésén munkálkodtál – halálodig.”