Születésnapját ünnepelte a népszerű Hévízi Termelői Piac

Benkő Lajos, a vásártér vezetője felelevenítette: az első piaci nap reggelén a mostanihoz hasonló hideg volt, s hat árus jött el. Aztán gyorsan gyarapodott a létszámuk, mint ahogyan a vásárlóké is.

– Az évek során sikerült jó közösséget kialakítani – szögezte le a hévízi piac vezetője. – A termelőink mellett büszkék vagyunk a hozzánk járó kiváló nép- és iparművészekre is. Szinte családként létezünk, gyakran együtt megyünk kirándulni is. Visszatekintve kijelenthető, a piac betölti azt a feladatot, amiért létrehoztuk: lehetőséget kínál a térségbeli kézműveseknek és termelőknek, hogy megjelenjenek minőségi termékeikkel, alternatívat nyújtva a mindent elárasztó multikkal szemben.

A másik fontos szempont, hogy létrejött egy közösségi tér, találkozóhely, ahová szívesen járnak az emberek, folytatta Benkő Lajos, aki arról is beszélt, az elmúlt 12 évben több mint ezer árus fordult meg itt, közülük mintegy százötvenen ma is rendszeresen jönnek, s legalább ugyanennyien érkeznek alkalmanként, például a gyümölcsök, zöldségek termőidejében.

A siker egyik titka Benkő Lajos szigora és több évtizedes piacos rutinja. Ahogyan mondta, „ötven méterről megmondom, hogy valami a kínai piacról, esetleg a józsefvárosiról származik, vagy valóban termelői áru, s aki trükközik, azt próbálom távol tartani”. Sőt: a vásártér első embere a kis- és őstermelőket rendre meglátogatja, hogy személyesen is meggyőződjön arról, valóban saját zöldségekkel, gyömölcsökkel, vagy akár húskészítményekkel, lekvárokkal érkeznek.

– Összekovácsolódott ez a közösség, és akik kilógtak a sorból, azokat kidobtuk a saját hitelünk és persze elsősorban a vásárlók érdekében – összegzett a piac vezetője.

Az ünnepnapon, a megszokott kínálat mellett öt helyen lehetett frissen készült zalai dödöllét és tócsnit kóstolni. A nagysátor alatt Mózerné Merics Éva elárulta: az igazi dödölle titka az, hogy ókrumplit használnak hozzá, amit sós vízben megfőznek, majd forrón krumplinyomóval beledolgozzák a lisztet.

– A szülőktől kapott hagyományt folytatjuk – tette hozzá –, s természetesen otthon is gyakran készítünk ilyet, különösen böjti időben