Hogy élő folyó maradjon a Mura és a Dráva...

A környék Nagykanizsáról autóval és vonattal is megközelíthető, sőt újabban kerékpárral is. A környékbeli dombok egyikére kapaszkodva nem győzünk betelni a panorámával. Alattunk a pécsi gyors húz el, azazhogy nem is annyira elhúz, hanem méltóságteljesen gördül előre, merthogy a szerelvény csak attól gyors, hogy nem áll meg minden állomáson, no meg errefelé a töltésen futó sínpár sem enged nagyobb tempót. Az ezüstösen csillogó Mura viszont gyors, a kontinens egyik legsebesebb folyója. A magas Alpokból eredve mindvégig megtartja lendületét. Elfogult rajongói úgy tartják, hogy Őrtilosnál az összefolyással, a 454 kilométer megtétele után nem szűnik meg, hanem a nagyobb társ, a Dráva nevén folytatja útját.

A Szentmihályhegyről gyönyörű a kilátás a kanyargó folyóra, a változatos arculatú ártéri erdőkre, apró zátonyokra, homokpadokra. Szembetűnő a táj érintetlensége. Ami egykoron, a pártállami időkben a szigorúan őrzött határsáv miatt a hátrányára volt, az végül is az előnyére vált, megtartotta romlatlanságát. A térség a 18. századi nagy folyószabályozásokból is kimaradt, az árvizek megfékezésére csak a „túlfejlett kanyarokat” vágták át. A 20. században pedig, határalkotó folyók lévén – a létrejövő országok egymással jellemzően rossz politikai viszonya miatt – megközelíteni sem volt tanácsos a területet, így a folyópartok megőrizhették eredetiségüket. A Mura és a Dráva Európa azon kevés folyói közé tartozik, mely természetes partvonalon, háborítatlanul építi, rombolja medrét. Ezt a folyamatot a trianoni határ vonala bizonyítja a legjobban, melyet az akkori sodorvonal szerint jelöltek ki, s amelytől ma már helyenként meglehetősen távol hömpölyög a folyó.

Őrtilos (horvátul Tiluš) nevét először az 1400-as évek legelején említik oklevelek Ewr (Eör vagy Őr) formában. Ez a középkori határvédők lakhelyére és birtokára utal, a későbbi toldalékot (Tilos) pedig feltehetően az itt tárol lőporkészletek titkossága okán csatolták hozzá. Az 1700-as évek elején a leírások mint római katolikus falut említik, szép számú horvát lakossal. Erre utalnak a községben manapság is nagyobb számban fellelhető olyan vezetéknevek, mint Navracsics, Iváncsics, Kalinics, Lovrencsics vagy Spolarics.

A festői szépségű, 206 méter magas Szentmihályhegyet az arkangyalról elnevezett karcsú templom uralja, gúla alakú toronnyal. Ennek helyén középkori kápolna állt, amit tovább bővítettek az évszázadok során. A barokk stílusú szakrális hely emberemlékezet óta búcsújáró hely. Legközelebb Anna-napon (július 26-án) sereglenek ide a hívek a határ mindkét oldaláról, hogy Szűz Mária anyjához fohászkodjanak. Az őt ábrázoló, fából faragott (Szent Anna) szobor tiroli mester munkája, s egy nőtlen légrádi illető adománya. A körülmények tökéletesek az elmélyedésre, a meghittségre. A templomünnep során két misét is tartanak, egyet magyarul, másikat horvátul. Ezen túl még két jeles alkalommal várják ide a zarándokokat: május 25-én Orbán-napon, amikor a szőlőhegyek védelmezőjére emlékeznek, valamint szeptember végén (29-én) Szent Mihály ünnepén, amikor már szüretelik a bornak valót. A szentély belsejét Mihály arkangyal szobra, szintén egy osztrák alkotó fából faragott alkotása uralja.

Mindhárom alkalommal a vendégeket külön komp hozza-viszi a Murán. Mindez alkalmat kínál a földi örömökre, borozgatásra és nosztalgiázásra, emlékezésre azokra az időkre, amikor a túlpartiak déd- és nagyszülei szőlővel is rendelkeztek ehelyütt. A parcellákat egészen 1949-ig művelték, amikor a Rákosi–Tito-féle „haragszomrád” idején lezárták a határt. Az elvágott régi emberi kapcsolatok a két vidék között meglehetősen későn, csak 1994 óta kezdenek új lendületet venni. Az elhanyagolt, gazzal benőtt egykori szőlőskertek egyike-másika újból gazdára talált az utódok körében.

A hegy alatt lehetett Jellasics horvát bán seregeinek egyik drávai átkelési pontja, amire földsáncok utalnak. Korabeli hadijelentések szerint Perczel Mór személyesen vezényelte a magyar sereget. Erre emlékeztet a partszakasz egyik legszebb panorámát nyújtó pontján található Fesztung, melyet az 1848-as szabadságharc emlékére állítottak. Az idegen hangzású kifejezés erődöt jelent, s a 19. században használt német hadinyelvből ered. Az ütegállást maroknyi honvéd védte, s 1848 szeptemberében időlegesen útját állta a horvát bán seregeinek.

Ehelyütt járva kihagyhatatlan a közeli Zrínyiújvár, amely dél-zalai kiépített turistaúton Murakeresztúr és Belezna irányából is megközelíthető. Az erődítmény a költő és hadvezért seregeinek sáncváraként szolgált. A fából és földből készült palánkvárat Zrínyi saját költségén 1661-ben emeltette 300-500 főnyi őrseregének abból a célból, hogy a törökök által elfoglalt Kanizsát innen indulva lehessen felszabadítani. A védők 1664 nyarán majdnem egy hónapig szívósan ellenálltak a hatalmas túlerőben lévő törököknek. Végül csak azt követően adták fel állásaikat, hogy június 27-én fölrobbant az ott tárolt lőporkészlet. Ami az építményből megmaradt, azt a támadók porig rombolták, hogy aztán július 12-én Kanizsa irányában induljanak.

A hegytetőről rálátni a határ túloldalán elterülő Légrádra, amely egykoron a Mura bal partján húzódott. Az 1710-es nagy árvíz idején az S betű alakban kanyargó folyó medret váltott. Az akkori nagy Zala vármegye részét képező település egyik napról a másikra a Muraközből a Dráva jobb partjára került. Az ottani, 18. századi Szentháromság-templom a környék egyik legnagyobb, későbarokk temploma. Dráva menti katedrálisnak is hívják, együtt az értékes orgonájával műemléki védettséget élvez. Az oltárképen magyar a nagybetűs felirat: .SZENTHÁROMSÁG, EGY ISTEN 1870. A településen igyekeznek kiaknázni a természet kínálta lehetőségeket. A folyóparton homokkal és finom kaviccsal kevert fövenyen strandot alakítottak ki, amit a határ innenső oldalán élők is felfedeztek. Másutt, a felhagyott kavicsbányák körül üdülőtelepet építettek, hasonlóan a mi gyékényesi bányatavunkhoz. Egyébként a kavics kitermelése ősidők óta folyik errefelé. Emlékszem gyerekkoromra, amikor Szerdahelynél a Mura közelében bárhol megkapartuk a földet, szinte mindenütt e fontos, házépítésnél használt kincshez jutottunk.

Poros, mezőgazdasági traktorok által kitaposott földúton jutunk el a zákányi szőlőhegyre. Alattunk ártéri erdők, fás ligetek közt kanyarog a folyó, hol eltűnik, hol visszatér. Egy szőlőspincében verünk tanyát. Az alsó szintet hordók és a borkészítéshez szükséges más eszközök uralják. Kint a szabadban kemence, ebben sütik a rétest. A bográcsozó helyen hegyi pörkölt készül, amely a nemes füsttől kap igazi aromát. Szállásként a pince padlástere szolgál, ahol vetett ágy vár ránk. Lépcső még nem lévén, falétrán jutunk oda. S hogy igazi legyen a romantika: a hatalmas üvegablakon át a hold és a csillagok fénye világítja be az alkalmi „apartmant”. Lesz ez még idővel másként, komfortosabb, ahogy egyre többen kezdik felfedezni az Európai Amazonas rejtett értékekkel bíró vidékét, s a helyiek a vendégek fogadására rendezkednek be, ami által munkához jutnak a határ menti vidéken, amely nem bővelkedik kereseti lehetőségben.

Ebben külső segítségre is számíthatnak, hisz a világ is felfigyelt a Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátumra, amely kuriozitásban összevethető a dél-amerikai Amazonas vidékével. Az európai projektet az UNESCO is fölkarolta mint első olyan világörökséget, amely öt ország (osztrák, szlovén, horvát, magyar és szerb) határán nyúlik át. A nagyszabású mentőakcióhoz az EU is csatlakozott. Az unió a támogatás legújabb fejezeteként tavaly október 1-jén indított finanszirozási programot, amely 2028. szeptember 30-ig tart.