2024.06.23. 12:30
Közlekedés a Balatonnál a két háború között
A két háború közti időszakban a Balatonnál az első lépés, a propaganda felerősítése és a kormányzati támogatása mellett az infrastrukturális fejlesztés volt.
A balatonföldvári vasútállomás 1935-ben Forrás: Fortepan/Romák Éva
Sok korabeli levelezőlapon nemcsak a rendezett fürdőtelepek, hanem hidroplánok is feltűnnek. A tehetősebbek igénybe vehették a Siófok–Almádi–Füred–Földvár–Siófok közt közlekedő hidroplán járatokat. A Junkersek reggelente a Szabadság – egykori Ferenc József – híd mellett lévő pontonról indultak, s esténként oda is tértek vissza. A német gyártmányok előnye nemcsak a kis súly és a gazdaságos üzemeltetés volt, hanem az, hogy a gépeket mind szárazföldön, mind vízen jól lehetett használni. Így könnyen le tudtak szállni akár a siófoki hidroplán állomáson, akár a Kiliti repülőtéren is. A gépek az Aeroepxress tulajdonában álltak, s a fővárosi induláshoz létre kellett hozni az ország első vízi repülőterét. A repülőgépállomás a Gellért tér előtti Duna-szakaszon állt, a társaság irodát a Gellért Szállóban létesített. Az Aeroexpress hidroplánjai 1923 júniusától rendszeresen közlekedtek a Budapest-Siófok vonalon. Az egyik Junkers gép menetrendszerű balatoni körrepüléseket is végrehajtott a Siófok-Balatonalmádi-Balatonfüred-Keszthely-Balatonföldvár-Siófok útvonalon.
Fontos állomásnak számított az autóút kiépítése is, amelynek eredményeként 1928-ra megépülhetett a balatoni körút. 1925-ben kezdődtek meg a munkálatok Forster Gyula kereskedelmi minisztériumi államtitkár irányításával. A munkálatok megkezdéséig autóúton csak Siófokig és Balatonfüredig juthattak el a látogatók. A Balatoni Körút építési kirendeltségét Balatonarácson működtették és nagyfokú összehangoltság jellemezte a munkálatokat: „Épült a cca 200 km hosszú útvonalon 1.5 milló m3 földmunka, bedolgoztatott 150.000 m3 alapkő, 90.000 m3 zúzott kavics és 18.000 m3 zúzalék, összesen cca 160.000 m3 kőanyag a balatonmenti, nevezetesen a polgárdi, almádi, füredi, tihanyi, révfülöpi, badacsonyi és edericsi kőbányákból. A tihanyi félszigeten, a tihanyfüredi szakasz Balatonba épített kőtöltései és partfalai számára egy külön kőbányát nyitottunk az apátsági területen, amelyből mintegy 75.000 m3 követ hoztunk le. Az egész építkezés 4 évre terjedő tartama alatt állandóan kb. 250-300 munkásnak adott foglalkozást…” A 220 km-es úthálózat – egyes részein betonozva – 1928-ra készült el. Ezzel egyidejűleg a kompközlekdést is fejlesztették: Szántód és Tihany között 1928-től már egy motoros komp üzemelhetett. A kompjárat terve már 1927-ben megfogalmazódott, de az üzembeállítás 1928. augusztus 1-jén valósult meg. A segédmotoros KOMP I. vastestű hajó volt, amely 12 perc alatt tette meg az utat, mindez jelentős előre lépésnek számított a néhány évvel azelőtti állapotokhoz képest.
A balatoni körutat hamar birtokba vették az automobillal rendelkezők, ezért hamarosan szankciókat vezettek be a gyorshajtók megfékezésére. 1933 nyarán a Magyar Automobil Club egy összetört autó maradványát is elhelyezte Lepsénynél, elrettentés gyanánt. Az esemény nagy attrakciónak számított a korban, ugyanis: „A Magyarországon egyedülálló „emlékmű“ egy öszszetört autó, amelyet magas póznákon helyeztek el, hogy intsék az autósokat a gyorshajtás veszedelmeire. A KMAC kirándulásán részt vesz Almásy László Ede, az Afrikából éppen most visszatért magyar kutató is expedíciós kocsijával.” – írta a tudósító.
Időközben a MÁV is több változtatást eszközölt az 1930-as évek elejétől. Új motorkocsik és sínautóbuszok álltak szolgálatba. Majd elindultak vasár- és ünnepnapokon az ún fürdővonatok vagy más néven filléres vonatok. A fürdővonatok június végétől szeptember elejéig általában hétvégi napokon, különböző napszakokban indultak Balatonfüredre, Siófokra, valamint Keszthelyre, átszállás nélkül szállítva az utasokat. Az 1930-as évek közepére a Balatont, elsősorban a főváros irányából, mind autóúton vagy vasúton, de légiforgalmi eszközzel is megközelíthették a látogatók, ezt egészítette még ki a MÁVAUT szolgáltatása, azaz az autóbuszos utazások megjelenése is. Mindezen újításoknak egyik szorgalmazója és szószólója Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter volt – egyes tudósításokban a Balaton miniszterének is nevezték –, aki a balatoni fejlesztések úttörője lett.
Forradalmi változások történetek ekkoriban a tónál, amelyek valóban előrelendítették a tavi turizmus fellendülését a korszakban.
dr. Kovács Emőke