Kicsinye jön esténként portyázni

Hetek kimaradása után nemrég ismét tanúi lehetünk ennek minden este. Ahogy már írtam korábban, a sünök több éve lakói zalaegerszegi családi házas kertünknek. Örömmel konstatáltuk, hogy egy kicsi süni motoszkál a kerti kiülő mögötti füves, fás területen. Bizony már nem a nagy jön minden este, hanem a kicsinye. A szárazság miatt lehullt és megszáradt falevelek között csörög-zörög előre. A fügefa és a parasztbarackfa lehullott gyümölcsei érdekelhetik, de enni nem láttuk, mert megbújik a fák alatti növényzetben. Ott tartózkodik egy ideig, aztán elindul vissza, a kert másik végébe. A sün látása gyenge, viszont remek a szaglása és kifinomult a hallása. Azért is vesz észre könnyen, mert az én lábam alatt is zörögnek a száraz falevelek. Ilyenkor összegömbölyödik. Én várok guggolva, csendben, telefonnal és zseblámpával a kezemben. Kis idő elteltével felbátorodik, és újra nekiindul. Persze nem mindig abba az irányba, ahonnét várom, de azért sikerült már többször lefotóznom.