Kaposvár 1956-ban

Somogy vármegye központjában, Kaposváron is hasonlóképpen zajlottak az események, mint a többi megyeszékhelyen. Civil vonalon a kaposvári események főszereplői Kunszabó Ferenc, Poldesz Albert, Hamvas József voltak, katonai vonalon pedig Adorján Gyula. A kaposvári forradalom szele már 1956. október 23. előtt érződött, de nem diákmegmozdulásokkal kezdődött, ahogy ez más településeken és a fővárosban zajlott. A kaposvári forradalom valójában október 19-én indult. Ennek a napnak az estéjén a kaposvári Vörös Csillag moziban a Somogyi összegzés című tanulmányt vitatták meg, ezen az eseményen Dobi István kommunista vezető és Tildy Zoltán is részt vettek. Itt már feltűnt a kaposvári októberi napok egyik kulcsfigurája, Kunszabó Ferenc is, és radikális hangvételű beszédében felelősségre vonást követelt Rajk László és társai ügyében. A légkör békés, de a hangulat már zaklatott volt, főként Dobi István beszédekor. Az éjféli zárást követően a tömeg a város Kossuth- és Petőfi-szobra elé vonult. A kaposvári történésekről, éjfélkor, a Szabad Európa Rádió tudósítást adott le. Voltaképpen ez volt a kaposvári forradalom hajnala.

A városban a forradalom első napjai békében teltek. A politikai erők formálódtak, a pártok újraalakultak, a fiatal értelmiségiek – a Zrínyi Kör tagjai – Fáklya címmel röpcédulát jelentettek meg. Október 26-án a forradalmi történések a megye más településeire, Barcsra, Csurgóra és Siófokra is átterjedtek. A legtragikusabb esemény a határ menti Berzencén történt október 27-én, a településen a határőregységek belelőttek a békés tüntetőkbe, és négy ember meghalt. Kaposváron október 26-án kezdődtek az első nyilvános tüntetések a Petőfi-szobornál, és még ugyanezen a napon küldöttség indult Budapestre, de nem érkezett meg a fővárosba, mert a küldöttek Székesfehérvárnál elakadtak. Szerveződni kezdtek Kaposváron az üzemi, vállalati, intézményi munkástanácsok és forradalmi tanácsok is.

A radikalizálódás egyre érezhetőbb volt. Október 27-én a tüntetők már a szovjet emlékmű lerombolását szerették volna elérni. Az obeliszkből és egy négyméteres katonaszoborból álló mementó a Dunántúl legnagyobb szovjet emlékműve volt. Nem sikerült azonban lerombolni,

mert a mai napig nem tisztázott módon lövések dördültek el a park melletti ÁVH épületéből, de ezek szerencsére "csak" tömegoszlató vaktöltényektől származtak.

Október 28-án a tanács a helyi fegyveres erőkre támaszkodva megpróbálta a megrostált követeléseket hangoztatva helyreállítani a rendet, de az országos politikában időközben végbemenő fordulat miatt ez már nem sikerült. A gyülekezési tilalom ellenére a tüntetők megindultak a kaposvári Baross utcai laktanya irányába.

Október 30-tól kezdődtek a forradalom legfontosabb napjai Kaposváron. A forradalmi tanács átvette az irányítást, elnöke Gábriel János, elnökhelyettesei Szántó József, Kovács József, dr. Élthes János, titkára Poldesz Albert lettek. Megalakult a Kaposvári Hadosztály Forradalmi Tanácsa is, elnökévé Adorján Gyula századost nevezték ki. A későbbiek során a tanács összetétele többször változott. Székháza a megyei pártbizottság épülete (akkori Lenin út, ma a Szent Imre utca és a Damjanich utca sarka) lett, s ez lett a Nemzetőrség központja is. A tanács az üléseit nem a pártbizottság épületében, hanem a megyei tanács nagytermében tartotta, általában késő délután, estefelé. A jegyzőkönyveket Óvári József készítette.

Megkezdődött a fontosabb intézmények vezetőinek leváltása, a forradalmi erők – békésen . átvették a helyi sajtó felügyeletét, és Kunszabó Ferenc vezetésével napilapot alapítottak Szabad Somogy néven. Önálló rádióadást indítottak Szabad Somogy (Rákóczi) Rádió néven, ennek vezetője dr. Élthes János, hírszerkesztője Lévai József lett. A rádióban a Csiky Gergely Színház színészei olvasták a híreket, a leánygimnázium növendékei pedig keresőszolgálatot kezdeményeztek. A tanács hiába kezdett lázas tevékenységbe, az események a városban egyre jobban radikalizálódtak, a tömegtüntetések nem értek véget. A tüntetéssorozatok miatt védőőrizetbe helyezték a kaposvári börtönben a helyi államvédelmi tiszteket, pártvezetőket és a hadosztály több parancsnokát.

Október 31-én, 10 órakor, a kaposvári Kossuth téren tízezres nagygyűlésen ismertették a Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács programját, intézkedéseit. Kezdetét vette az 1948-ban feloszlatott pártok helyi szervezeteinek újjászületése, a szociáldemokrata és a kisgazdapárt is nagygyűlést tartott. Nemcsak a pártok, hanem a kaposvári cserkészcsapat is újrakezdte tevékenységét.

A konszolidálódás november 2-án kezdődött a városban: a Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanácsnak a közellátás és a közrend biztosítása mellett már a békebeli feladatok megvitatására is jutott ideje. Ugyanezen a napon érkezett viszont az a hír is, hogy a szovjet hadsereg alakulatai körbevették a taszári repülőteret. November 3-án – az egyre rosszabb ellátás miatt – élelmiszercserét indított a tanács a szomszédos Zalával és Baranyával. Az intervenció

előtti utolsó napon egy tragikus eseményre is emlékeztek: a Nyugati temetőben háromezren kísérték utolsó útjára a 16 éves Viski Györgyöt, őt Budapesten, a Kossuth téren érte az ávéhások sortüze.

November 4-én a Vörös Hadsereg csapatainak beözönlése három halálos áldozatot követelt. Az egyik vétlen áldozat a kaposvári Rákóczi Futballcsapat kapusa, Kovács Rezső volt, ő honosította meg a megyében a röplabdasportot. A legnagyobb titokban temethették csak el, december 11-én, a Nyugati temetőben. A sortűzben életét vesztette Fehér Imre és Karádi Lajos kaposvári polgár is.

A szovjet intervenciót követően a város lakói elcsendesültek, megkezdődött a számonkérés, a forradalmárok felelősségre vonása. Példátlan megtorlás vette kezdetét országszerte, amelyet a hatalomra kerülő Kádár János részéről a bosszú motivált. Pedig a vidéki, így a kaposvári októberi események nem a rendbontás, hanem a szabadság jegyében zajlottak. A kaposvári forradalmi vezetők hiába álltak a béke pártján, 1956. november 4. után halálbüntetésre, súlyos ítéletekre, meghurcolásra számíthattak. Néhány esztendeje, véletlenül kerültek el egy földmunka során azok a fotók – Pálfy Jenő fotós pillanatképei –, amelyek a somogyi megyeszékhely forradalmi napjait örökítették meg. Ma már online is megtekinthetők különböző helyi portálokon vagy a megyei könyvtárban. Érdemes megnézni azokat: a felszabadult tömeget a város terein, az összekapaszkodó kaposváraikat, akiknek arcán – Márai Sándor Mennyből az angyal című ’56-os versét szabadon idézve – valóban látszik, hogy milyen nagy dolog a szabadság…

dr. Kovács Emőke