Vidovics Ferenc életútja

Egy Balaton-vidéki kistelepülésen, a Zamárdihoz közeli Balatonendréden látta meg a napvilágot Vidovics Ferenc 1900 márciusában. Egyszerű sorsú paraszti családból indulva csak a tanulás lehetett kiút számára. A soproni tanítóképző elvégzése után a nagycenki Széchenyiek nevelője lett, majd a fővárosban vállalt újságírói, későbbi politikusi állást. Olyannyira, hogy az 1930-as évek végére már a Független Kisgazdapárt meghatározó vezetője lett. 1939-ben Somogy vármegyei képviselőnek indult, de nem járt sikerrel. Egy rövidebb erdélyi kitérőt követően kereskedelmi cégeket igazgatott, de végig megmaradt a politika közelében. A második világháború végén már ott találjuk a magyar ellenállási mozgalom tagjai között. Szerepvállalása – a ferihegyi repülőtér telefonkábeleinek megsemmisítésében való részvétel – miatt a Gestapo azonnal felelősségre vonta és nem csak letartóztatta, hanem lábát törte és Kistarcsára internálta.

A testi szenvedés nem szegte kedvét az akkorra már az ötvenes évei felé közelítő Vidovicsnak. A háború végeztével már ismét a Független Kisgazdapárt élvonalába állt, mint főtitkárhelyettes a vidéki szervezetek felelőse lett. 1945 tavaszától Somogy vármegye főispáni pozícióját töltötte be, majd Veszprém vármegye képviselőjeként bejutott a Nemzetgyűlésbe, de mindvégig szívügye maradt Somogy képviselete. Helytállása, demokratikus hitvallása miatt hamar a hatalmat fokozatosan átvevő kommunisták célkeresztjébe került: koholt vádakkal 1947 januárjára kizárták a Nemzetgyűlésből, nem sokkal később pedig a pártjából is. 1947. februárjára már meg is született a Budapesti Népbíróság ítélete: teljes vagyonelkobzás és öt évnyi szabadságvesztés. Később a büntetési tétel egyéb vádpontok (fegyverrejtegetés, bigámia, szökés, közokirathamisítás stb.) miatt 20 (!) évre emelkedett. A Sztálin halálát követő enyhülés után sem szabadulhatott, a forradalom szele hozta csak meg a részleges szabadságot számára. 1956 szeptemberének végén hagyta el a váci börtönt és ideiglenesen Balatonendrédre vonult vissza.

A forradalom kitörését követően nem tétlenkedett, pedig neki lehetett félnivalója. Hatalmas tömeg előtt beszélt Kaposváron a Kossuth téren október 31-én. Nagyívű szónoklatában a béke fenntartására is intette a tüntetőket: „Betegen, súlyos szívbajjal jöttem el ide, hozzátok, de nagy örömmel és nagy lelkesedéssel. A tüntetések kora lassan lezárul. El kell kezdeni a nagy feladatok megvalósítását, az országépítő munkát. Kenyér kell a népnek! És ezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha helyreáll a béke, rend, nyugalom. Sokat hallgattunk tíz év alatt, sokat keseregtünk. Szólaljanak meg újra a harangok, kiharcolt szabadságunk örök dicsőségére…” Másnap már Siófokon szólalt fel és korábbi meghurcolása ellenére végig hitt a szabadságharc győzelmében. Társaival elfoglalták a balatonszabadi rádióállomást, hogy beolvashassák a Nyugatnak szánt üzeneteik. Időközben az újraalakult Független Kisgazdapárt főtitkárhelyettesévé választotta, de napjai megszámláltattak. A példátlan szovjet intervenciót követően 1957. januárjának végén már Bécsben volt, majd nem sokkal később egészen New Yorkig menekült a megtorlás elől.

Az USA-ban is a magyar szabadságeszmény képviselője lett, hiszen a Volt Magyar Politikai Foglyok Antikommunista Világszövetsége elnökévé választották. Személye és eszmerendszere haláláig iránymutatónak számított az amerikai magyar emigránsok körében. 1976-ban, távol szülőföldjétől hunyt el, de hamvai végül hazakerültek az endrédi temetőbe.

Vidovics Ferenc, a magyar és a somogyi szabadságeszmény kisgazda képviselője végigélte és végigszenvedte ugyan a 20. századot, de mégis ősei földjében alussza örök álmát. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vidéki Panteonjának kiemelkedő és felejthetetlen alakjává vált.

dr. Kovács Emőke