2 órája
Különleges szobrok nyomában
„Somogyban nőttem fel, és mint minden vidéki gyereknek, első számú eszközöm a bicskám volt. Botvégeket farigcsáltam, a vadgesztenye puha beléből pedig fejeket. A vadgesztenye idővel összeszáradt, így ezekbe a „remekművekbe” szerencsésen bele volt építve az önmegsemmisítés mechanizmusa. Rosszabb ötlet volt, amikor radírgumikból faragtam, mert ezek megmaradtak. Egyik osztálytársam elújságolta: ő még mindig őriz egy ilyen radírt.” – így vallott gyökereiről Varga Imre (1923-2019), Kossuth-, Munkácsy-, Prima Primissima, Herder-díjas szobrászművész, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Művésze.
Varga Imre szobrászművész 1982-ben
Forrás: Fortepan / Bakos László
Több mint száz esztendeje született Siófokon, de végigélhette a 20. századot és sikerre vitte művészi tehetségét. Londontól Párizson át Budapestig és országszerte szinte minden egyes településen találkozhatunk Varga Imre szobrászművész jellegzetes szoboralakjaival. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercieknél kezdte s a szombathelyi premontreiek gimnáziumában zárta. Majd repülőtisztként harcolt a második világháborúban, 1945-ben tért haza, amerikai hadifogságból. Útja – kis kitérőt követően, gyárimunkásként tudott csak elhelyezkedni – a Képzőművészeti Főiskolára vezetett. Elvégzése után pályája kissé megtört, az 1956-os forradalomban való közvetett részvétele miatt: egy barátjával lelakatolták az Iparművészeti Múzeum feltört kapuját, védve az értékeket. Röplapterjesztés és fegyverviselés vádjával letartóztatták, de el nem ítélték, viszont 5 év szilenciumot kapott. Ennek letelte után Prometheus című gigantikus krómacél szobrával (1965) hívta fel magára a hazai közönség és a világ figyelmét is. Ez az alkotás az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeum része lett. Ezt követően minden rangos hazai és külföldi tárlaton képviselték művei. Kisplasztikái és érmei mellett a fő csapásirány számára a nagyméretű köztéri alkotások, díszítőplasztikák, emlékművek, portrék, síremlékek lettek. Alkotott jellegzetes portrékat (Liszt Ferenc, Radnóti Miklós, Bartók Béla, Arthur Kostler, Vörösmarty Mihály, Nagy Imre, József Attila), formált híres mitológiai alakokat (Zeusz, Pallasz Athéné, Orfeusz) és nagyívű emlékműveket (Holokauszt-, Wallenberg, mohácsi csata). Világszerte több mint 150 szobra áll, művei láthatók Belgiumban, Angliában, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Szerbiában, Jemenben és Izraelben. A vatikáni Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya-kápolnájának szobrászati főcsoportját is megalkotta: Szent Istvánt jeleníti meg, amint felajánlja országát Máriának.
1983 óta állandó kiállítása Óbudán látogatható. Számos díja közül ő maga a Jean Masson Díjra volt a legbüszkébb, mert ezt az angol portrészobrászok, azaz a szakmabeliek adományozzák egymásnak. A Balaton körül sok-sok műve megtekinthető, de kétségtelen, hogy a legtöbb Varga Imre szobor Siófokon látható. A Kopernikusz, a II. Rákóczi Ferenc, a Vénusz születése, a Múló idő, a Mártírok szoborcsoport, a Kálmán Imre, a Golgota, A professzor, a Czóbel, a Memento a II. magyar hadseregért, az Esernyősök, a La Charonge, a Krúdy, a Sarlós madonna, a Szent Flórián, a Széchenyi mind-mind meghatározó elemei Siófok arculatának. Budapest mellett Siófok díszpolgára is,
Anyaghasználata változatos, de egyben jellegzetes is (bronz, krómacél), alkotásai messziről felismerhetők, azonosíthatók. Műveinek legfőbb jellemzője: szobrai emberközeli helyzetekben ábrázolják a főszereplőt, kiemelve emberi, hétköznapi vonásait. „Vérbeli szobrász ő, és annál szobrászabb szobrász, minél mélyebbre ás le az egyes művészeti ágak talaj alatti gyökérhálózatáig.” – írta róla Örkény István, találóan. A 2019-ben az élők sorából távozó „vérbeli szobrász” – aki mindvégig hű maradt szülővárosához – alakja 2021 óta a Balaton parton, a siófoki kikötőben elevenedik meg. Fia, a szintén kiváló alkotó, Varga Tamás álmodta meg azt a szoborcsoportot, amely a Balaton – Helka és Kelén – legendáját idézve ábrázolja az édesapa, a rendkívüli művész alakját, életfilozófiáját, utalva az örök gyökerekre, amelyek folyton folyvást visszavezették a Pannon Tenger vidékére.
dr. Kovács Emőke