Vers és élet: Csuja Imre vallomása a költészetről (videó)

Csuja Imre kisgyerekként tapasztalta meg először, hogy egy vers nem csupán szavak összessége, hanem érzelmek, érzések közvetítője, amely felnőtteket is képes megérinteni, legyen az öröm vagy fájdalom.

Versélmények a gyerekkorból

Csuja Imre színművész versekkel való találkozása egészen kisgyermekkorára vezethető vissza, amikor nagymamája, aki rokkantnyugdíjas volt, napjait azzal töltötte, hogy verseket tanít neki. Négyéves korában már komplett versművek, például János vitéz és Toldi darabjai jelentek meg életében. Ahogy ő meséli, esténként gyakran előadhatta ezeket a verseket a szomszédoknak, akikkel összegyűltek, kukoricát morzsoltak és beszélgettek. Az emberek érdeklődése és meghatódottsága nyitotta meg számára a költészet világát. Már kisgyermekként megtapasztalta a vers által közvetített érzelmi hatásokat: a mosolyt, a hüppögést, a sírást.
- A vers által akkor először tapasztaltam meg, milyen, amikor a felnőttek figyelik minden szavamat, és együtt éreznek azzal, amit mondok. Akkor találkoztam először azzal az élménnyel, amit ma katarzisként ismerek – mondta Csuja Imre, aki ekkor hallotta először: „Imi, mondj egy verset!”. Ez az élmény ébresztette fel benne a késztetést, hogy később a színház világában folytassa.

Költők, akik meghatározzák

Csuja Imre számára a magyar költészet legnagyobbjai – Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor, Arany János, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós és Babits Mihály – jelentenek inspirációt. – Harminc évig nem mondtam nyilvánosan Ady-verset, mert úgy éreztem, érni kell hozzá – vallja. Ötvenéves korában döntött úgy, hogy újra visszatér Adyhoz. 

Az utóbbi időben érdeklődése Pilinszky János művei felé fordult, és veje, Telekes Péter segítségével dolgozik Pilinszky meséinek feldolgozásán. Ezzel a költészeti hagyomány egy újabb rétegét szeretné felfedezni, amely számára izgalmas és kihívásokkal teli utat jelent.

A versmondás művészete

A színművész vallja, hogy a versmondás nem csupán a sorok szavalása; elengedhetetlen az írásjelek pontos követése. –  Kisfiam, a pontnál meg a vonásnál meg kell állni – emlékszik vissza nagyanyja tanítására. Szerinte a vers üzenetét csak így lehet igazán megragadni. Példaképként említi Latinovits Zoltánt, akinek versértelmezéseit alapvető fontosságúnak tartja.

A vers nem verseny

Csuja Imre hisz abban, hogy a versmondás személyes ügy. - Mensáros Mensárosul, a Latinovits Latinovitsul, a Csuja pedig Csujául versel - vallja. Ezért nem hisz a versmondó versenyek értelmében – szerinte minden színész egyedi módon közelíti meg a költeményt, saját érzelmei és gondolatai formálják azt.

Csuja Imre szerint a költészet interpretálása, a versmondás nem csupán a szöveg mechanikus előadását jelenti, hanem a költő személyének megidézését is. Az előadóművésznek felelőssége van abban, hogy egy költői szöveget megértsen, és olyan érzékenységgel közelítsen hozzá, hogy az üzenet hitelesen érjen el a hallgatósághoz. - Én nemcsak verset mondok, hanem magát a költőt is megszólaltatom – osztja meg gondolatait a művész.
A költői szövegek megértéséhez vezető úton számtalan olvasás, újraértelmezés és gyakorlat szükséges. - Egy gondolat ívét, a költő üzenetét el kell találni, és ehhez elengedhetetlen, hogy pontosan kövessük az írásjeleket, a sorok közötti szüneteket – hiszi Csuja Imre. Példaként említi A walesi bárdok vagy Ady különböző műveinek interpretálását, amelyek nem csupán szavak, hanem egy gondolat ívét fogalmazzák meg, amelyet az előadó feladata felfedezni és megérteni.

Versek, barátok és közönségtalálkozók

A költészet előadásának gyakran színházi keretet adva Csuja Imre szóló előadásain Ady-versek mellett klasszikus darabokat is beillesztett ezekbe az előadásokba, mint például a Családi kör, Anyám tyúkja, a Szózat, vagy Kosztolányi Boldog, szomorú dal című verse. Ezek az estek lehetőséget adnak neki arra, hogy a magyar irodalom klasszikusait újból életre keltse, s élményszerűen mutassa meg őket a közönségnek.

Közeli barátja, Kürti László költő meghívására több alkalommal olvasott fel verseket közönségtalálkozókon, melyeken mélyebb kapcsolatot alakított ki a versekkel és a hallgatósággal. A költészet azonban nem csupán hivatás Csuja Imre számára – egy életforma, amely megjelenik hétköznapjaiban is, akár a Balatonszabadiban lévő présházában. A művész élete minden területén a vershez való kötődése tapintható, legyen az színpad, baráti összejövetel vagy családi élet. Büszkén vallja, hogy amatőr borászként is a magyar föld értékeit igyekszik megmutatni az unokáinak, ahogyan a kertben termett gyümölcsöt is, hiszen számára fontos, hogy megértessék, honnan jönnek az élet alapvető értékei. Számára a magyar irodalom kincsei is hasonlóan mély gyökerekkel rendelkeznek, és évszázadok óta meghatározzák a magyar kultúrát.

Egy élet a vers körül

A költészet napja, a szabadságharc évfordulója, és számos kulturális esemény nyújt alkalmat arra, hogy Csuja Imre a színházon kívül is színpadra álljon, és megossza a költészet iránti szenvedélyét a közönséggel. Mindemellett a színházi szerepek, sőt a „Mi kis falunk” című sorozat is része életének.