Zalaegerszegi kutatás a négynapos munkahétről

A választásban témavezetője, dr. Palányi Ildikó volt segítségére, a felvetés apropóját az energiaválság adta, mert több  hazai vállalkozásnál is foglalkoztak e megoldással, mint a takarékosság egyik lehetőségével. A négynapos munkahét térnyerésére ráerősített a digitalizáció is, hiszen a Covid idején széles körben elterjedt a home office. Hazánkban azonban jelenleg elenyésző azon cégek száma, ahol már hasonló kezdeményezéssel éltek.  

Szekunder kutatásában Jóna Rozina a témához kapcsolódó, interneten elérhető anyagokat is tanulmányozta. Ezek azt mutatták, hogy az Egyesült Államokban már 1956-ben felvetődött a négynapos munkahét bevezetése. Csak közbevetésként: hazánkban 1981-től fokozatosan tértek át az ötnapos munkahétre, és lett a munkaidő 42, 1984-től pedig heti 40 óra.

Jóna Rozina nyolc olyan országot vizsgált, ahol a négynapos munkahetet tesztelték, vagy tervezik bevezetését. Az eddigi tapasztalatok többségében kedvező képet mutattak: kisebb az energiaköltség és a vállalkozás ökológiai lábnyoma. Ezzel együtt a dolgozók motiváltsága nőtt, ez növelte a munka hatékonyságát, kevesebbet mentek betegszabadságra, csökkent a fluktuáció.  
Az első országok között volt Izland, ahol 2015 és 2019 között tesztelték a négynapos munkahetet 2500 munkavállaló bevonásával. Ez a szigetország munkavállalóinak körülbelül 1 százalékát érintette. Sok munkáltató vett részt a kísérletben: óvodák, kórházak és szociális intézmények, amelyek a munkaidőt csökkentették heti 40 óráról 34 vagy 36 órára. A kísérlet eredményeként a munkavállalók kevésbé érezték magukat stresszesnek, illetve javult az egészségük és a munka-magánélet egyensúlya. Több idejük maradt a családra, barátokra, hobbira és a háztartásra is. A kísérlet hatására ma már az izlandiak közel 90 százaléka hasonló munkarendben dolgozik.
Európában ez a gyakorlat nem egyedülálló. Spanyolországban 2021-ben jelentették be, hogy a kormány támogatja a négynapos, azaz a 32 órás munkahét tesztelését. Három éven keresztül fut ez a kísérlet, és fontos kiemelni, hogy a munkavállalók fizetését, juttatásait nem fogják arányaiban csökkenteni. Magyarországon egyelőre csak próbálkozások vannak, de konkrét eredményekről eddig nem jelentek meg beszámolók.

Számos kutatás igazolta már, hogy a hosszú munkaidő rossz hatással van az egyén fizikai és mentális egészségére és jólétére. Ezen következmények túlmutatnak a munkavállalókon és munkáltatókon, hiszen a dolgozók személyes családi és párkapcsolatait is befolyásolják. A hosszú munkaidő problémás lehet azok számára is, akiknek a munkán kívül is vannak kötelezettségeik. Ez jellemzően a nőkre igaz, akikre a gyermeknevelés, a háztartás vezetése miatt általában több teher hárul. Ezekre a problémákra megoldás lehet a négynapos munkahét, mert csökkenhetne a munkával kapcsolatos olyan betegségek száma is, amiket a stressz és a túlterheltség okozhat.

Természetesen hátrányai is vannak a munkavállalók szemszögéből a négynapos beosztásnak, hiszen amennyiben az addigi munkaidejük 80 százalékát dolgozzák le egy héten, akkor a munkáltató elvárja ugyanazt a teljesítményt kevesebb idő alatt is. Ezért a különböző munkafolyamatokat gyorsabb tempóban kell végrehajtani, tehát hatékonyabban kell dolgozni, viszont kevesebb idő jut az ebédszünetre, valamint a munkatársak közötti társalgásra is. 
A négynapos munkahét bevezetése a vállalat szempontjából kedvező is, mert költségei csökkenhetnek, hiszen kevesebb energiára lesz szükség az épületek temperáláshoz és a világításhoz. A  károsanyag-kibocsátása is mérséklődhet, ami az ökológiai lábnyomuk csökkenéséhez vezet. A klímaváltozásra is jótékony, ha a munkavállalók kevesebbszer ülnek autóba, így kisebb az autók okozta légszennyezés is. Ez különösen jól megfigyelhető volt 2020-ban a koronavírus-járvány idején, hiszen sok munkavállaló kényszerült arra, hogy otthonról dolgozzon. Így jelentősen csökkent az utazásból és az ipari tevékenységekből származó szennyezés, és a levegő minősége is javult.

Az új rendre áttéréskor sok szempont mellett mindenesetre vizsgálandó, hogy a napi munkaidő miként alakuljon. Nyolc óra maradjon, vagy emelkedjen?  A bérezés változatlan maradjon, ha a heti munkaidő csökken, vagy a fizetés is arányosított legyen? Az egy évre eső szabadságra fordítható napok száma változatlan maradjon-e?

Szekunder kutatása  mellett Jóna Rozina online kérdőíves felméréssel gyűjtött adatokat, 289-en vették a fáradságot, hogy válaszoljanak a kérdéssorra. Többségben voltak a felsőfokú végzettségűek, a nők. A válaszadók közel fele nem múlt el harmincéves és már aktív munkavállaló.

A  feleletek elemzése azt mutatta, hogy a vélemények szerint nem a közeli jövőben várható a négynapos munkahét bevezetése hazánkban. Ezt a vélekedést magyarázhatja az is, hogy mindössze hatan dolgoztak ilyen metódus szerint, és a legtöbb cégnél még szóba se került ez az átalakítás. Ez alapján nem csodálható, hogy bár a válaszadók közel kétharmada már elgondolkodott a négynapos munkahét lehetőségén, fele vélekedett akként, soha nem lesz ez bevezetve hazánkban, vitathatatlan előnyei ellenére. A válaszokból úgy tűnik, ez még nem is kiemelt szempont, mert a kitöltők munkahellyel kapcsolatos prioritásai között a fizetés került az első, a munkában töltött idő pedig a negyedik helyre. Ehhez illeszkedik az a válaszokból levonható következtetés is, miszerint független egymástól, hogy miként érzi magát az egyén a munkahelyén, illetve hogy szívesen dolgozna-e ilyen munkarendben. Az is kiderült, hogy mindegyik korcsoport esetén kisebb volt azok aránya, akik szívesen váltanának munkahelyet csak azért, mert ott négynapos munkahét van, viszont ezen belül az 1995 után születettek szívesen dolgoznának 4 napos munkahét szerint, míg a többi korosztálynak ez közömbös.

A kitöltők azzal értettek leginkább egyet, hogy a négynapos munkahét legfontosabb előnye, miszerint így több idő jut a családra. Viszont csak kevesen értettek egyet azzal az állítással, hogy a munkanélküliség csökkenne a bevezetésével. Ez azt jelenti, hogy a kitöltők nem gondolják, hogy a munkanapok száma lenne a legjelentősebb faktor a munkanélküliség felszámolásában.

Hátrányként jelölték meg, hogy hosszabb lehet a munkanap (túlóra), valamint az emiatt növekvő stressz és nyomás, illetve az is, hogy pluszkiadást okozhat a dolgozónak az otthon töltött több idő miatt növekvő rezsi. Szintén előnytelen, ha az iskolában közben megmarad az ötnapos tanítás, mert nem lehet együtt a család. Ellenérvként még az is megfogalmazódott, hogy bizonyos munkahelyeken nem lehet bevezetni, és ebben szinte teljes volt a válaszadók egyetértése. 
Magyarországon egyébként a jelenlegi jogi szabályozás alapján nem is lehet minden szférában a négynapos munkahétre áttérni, ezért leginkább a magánszektorban elképzelhető, hogy a jövőben elterjedtté válik. Ott, ahol felismerik, hogy versenyelőnyt jelent a munkavállalók jóléte - well-being -,  ami növeli a produktivitást.