A játékok révén ősbizalom alakul ki az édesanya és gyermeke között – Vajda Margit

– Már a kiskanizsai zenei általános iskolában megfertőztek a muzsika szeretetével – mesélte. – Csodálatos élményekben lehetett részem az énekkar és a Cirip népzenei zenekar fellépésein. A néptánc az iskolában majdhogynem kötelező volt, szinte mindannyiunk életét átszőtte. Arra is jól emlékszem, hogy 6 évesen gyerekjátékokat adtunk elő, aztán lassacskán megismerkedtünk az ország különböző tájegységeinek táncaival is. Olyannyira lenyűgözött ez a világ, hogy másfél évtizedig aktív tagja voltam a Kanizsa, majd a Zalagyöngye Táncegyüttesnek. Kaposvári főiskolai tanulmányaim alatt a Kaposvár Táncegyüttesben is táncoltam. Éppen 2000-ben kaptam meg tanítói és ének-zene tanári diplomámat.

Azt csak kevesen tudják Margitról, hogy 9 évesen tangóharmonika szakra járt a kanizsai zeneiskolába. A hangszer sokszínűségét számos helyen és élethelyzetben kamatoztatta: Németországban gyerekekre vigyázott egy évig, ahol egy tangóharmonika-zenekarban játszott, a főiskolán egyjazzbőgős csoporttársával sanzonokat adtak elő. De kísért felnőttkórust is harmonikán.

– Mindig szívesen foglalkoztam, játszottam gyerekekkel, főleg miután megszületett a lányom, Jázmin – mesélte. – Gyakorlatilag együtt fedeztük fel a népi mondókákat, játékokat. Elkezdtem egy programot, amely révén elmélyül az édesanya és a gyermek közötti bizalmi kapcsolat. Főleg az önfeledt mókáról szólnak ezek az alkalmak a kanizsai HSMK-ban. A foglalkozások sokat segítenek a gyermeknek a beszéd, a hangképzés, a szókincs fejlesztésében, elősegítik a testtudat kialakulását, fejlesztik a koncentrálóképességet, a fantáziát, illetve a memóriát is. Ahogy egyre mélyebbre ástam a népi anyagban, világossá vált előttem, mennyire elfelejtettünk játszani. Ez pedig fontos egy kiegyensúlyozott gyermek-szülő kapcsolatban. Mivel a gyerekek mindenre fogékonyak, amit csak eléjük tárunk, óvodás gyerekeknek játékos, zenés, angol nyelvű foglalkozásokat is tartok. Itt az idegen nyelv mellett főleg a zenén és a játékon van a hangsúly. Az, hogy a dalokat, mondókákat angolul tanuljuk, még egy kis plusz.

Vajda Margit tehát minden mozzanatra figyel, gyakran népzenei kincsekkel színesíti a foglalkozásait, hiszen minden korosztálynak lényeges a muzsika, mely amellett, hogy a figyelmet fenntartja, értéket is képvisel. Mivel a szülők szerették volna hazavinni a zenéket, így előbb a kanizsai Bojtár zenekarral, majd a zalaegerszegi Harangláb Népzenei Együttessel együttműködésben készültek lemezek. Sőt, olykor közös, interaktív koncerteket is tartottak.

– A közösségi élmény erőt ad, feltölti a foglalkozáson részt vevőket energiával – mondta a zenepedagógus. – Margaréta, a kesztyűbáb jó „segítőtársam”, hiszen elvarázsolja a gyerekeket, mindig követik a tekintetükkel. Eljátsszuk, miként kell almát enni, fogat mosni, felöltözni, vagy éppen elmegyünk a piacra, sétálunk vagy lovagolunk. Látom, hogy ezek a hagyományos módszerek célra vezetnek, a gyerekek mindig őszintén reagálnak bizonyos ingerekre. Az édesanya és a gyermek közti kommunikáció fontos pillanatait élhetik át a résztvevők a foglalkozásokon, olyan ősbizalom alakul ki közöttük, mely elválaszthatatlanná teszi őket egy életre.

Vajda Margit két éve, a Covid idején saját kockajátékot fejlesztett, mely olyan közösségi elfoglaltságot kínál, ami az egész család agytekervényeit megmozgatja. Mindenki ismeri az Ország-várost, ezt a klasszikus játékot bújtatták új köntösbe. Egyszerre kell dobni a három dobókockával és mondani egy szót a kapott kategóriával és betűvel. Nincs másra szükség, csak gyorsaságra és helyes megfejtésre, amiért zseton jár. Nyilván, aki a legtöbbet gyűjti, az nyer. Az egyszerű játék összeköti a különböző generációkat.

A gyerekek figyelmének fenntartása különösen nehéz mai, gyorsan változó világunkban. Nem lehet kizárni a picik életéből a digitális kultúrát, viszont határokat kell szabni. Nem a hároméves kezébe való az okostelefon, nem ez a megoldás. Egy ölelés sokkal többet ér.