Húsz esztendeje a kardiológián

Dr. Lupkovics Géza, a Zala Megyei Szent Rafael Kórház kardiológiájának osztályvezető főorvosa munkáját nemrégiben Szent Kozma–Szent Damján-díjjal ismerte el a Magyar Orvosi Kamara Zala Megyei Területi Szervezete. Vele beszélgettünk a kitüntetés kapcsán.

Családjuk a Felvidékről származik, de a szülők már Szombathelyen éltek, ott született és járta iskoláit ő is.

– Édesapám, „köszönhetően” a nagypapa katonatiszti múltjának, motortekercselőként kezdte a pályáját, de aztán tehetsége és szorgalma révén a műegyetemi diplomáig jutott. Így viszont én már nem számíthattam munkás származásúnak, elsőre nem is vettek fel az orvosi egyetemre, hiába volt nagyon magas a pontszámom… – fejti fel a 20. század történelmét is megvillantó gyökereit a főorvos.

– Az elutasításban azt is ajánlották, hogy helyezkedjek el az egészségügyben fizikai munkakörben. Így aztán elszegődtem mentőápolónak. Kaptunk egy vékony füzetet, azt forgattuk, meg az állomáson elmagyaráztak ezt-azt, s már mehettünk is. Igaz, akkoriban a munka java betegszállításból állt, de azért elég hamar belefutottam az első szülésbe egy vasúti kereszteződésben… 19 évesen nem volt egyszerű eset. De aztán belerázódtam, s a mentőzés az egész későbbi pályafutásomra kihatott, ráhangolódtam a gyors problémamegoldásra.

A következő évben bejutott a szegedi orvosegyetemre, ahol kimagasló tanulmányi eredménnyel vette a szemesztereket.

– Az első három évben napi 12-16 órát magoltunk, ami nem is volt hiába, mert az anatómia és a kórélettan alapos megismerése olyan tudásbázist adott, amire később már könnyebb volt építkezni.

Kiváló eredményei dacára „csak” az aneszteziológián kapott állást Szegeden, ám a kezdeti idegenkedés után nagyon megszerette a területet. A szakvizsga idején már kacsingatott a szívsebészet és a kardiológia felé.

– Akkoriban a hemodinamika (véráramlástan) a szívsebészet szolgálóleánya volt, így ezen az osztályon belül kezdtem dolgozni, s mellette aneszteziológusként vezettem a szívsebészeti intenzív osztályt. Ekkor kezdtem el a szívkatéterezést, de csak nagyon korlátozott tapasztalatok megszerzésére nyílt mód.

Ám megpályázta az Európai Kardiológus Társaság ösztöndíját, s két évre (1996-97) Münchenbe mehetett dolgozni, az egyetemi klinikára.

– Nem volt egyszerű a kiköltözés, akkor már megvolt a család, a három gyerek. A legkisebb még olyan pici volt, hogy meg kellett állni a parkolóban szoptatni... – idézi fel. – Az ösztöndíj egy évre szólt, s ez idő alatt, hála a német alaposságnak, jól megtanítottak katéterezni. Aztán a főnököm munkát ajánlott a klinikán, amiből az lett, hogy irgalmatlan mennyiségű katéterezést végezhettem. A németeknél ugyanis a belgyógyász szakvizsgának feltétele 50 katéterezés, ám akik más irányba érdeklődtek, általában inkább rám passzolták ennek elvégzését. Később igen jól jött ez a tapasztalat.

Münchenben érte a megkeresés, Zalaegerszegen szükség volna egy katéteres főorvosra.

– A várost addig egyszer láttam, valamilyen kosármeccs kapcsán, de mivel itt épp akkoriban zajlott a szívsebészet nagy korszaka Papp Lajos professzor vezetésével, elvállaltam az állást. Különben sem akartam Németországban maradni. Ne feledjük, mindez még az uniós csatlakozás előtt történt, s az akkori közeg nem volt olyan befogadó, mint a mai. És persze honvágyunk is volt. De rengeteget tanultam. Magyarországon akkoriban 5 katéteres labor működött, Münchenben meg 15. Most már szerencsére szó sincs ekkora különbségről, az igen drága beavatkozások kivételével ugyanazt tudjuk nyújtani egy infarktusos betegnek, mint a müncheni klinikák.

Időközben a zalai kórházban is önálló osztállyá fejlődött a kardiológia, aminek 2001 óta áll az élén.

– Magyarországon mi szerveztük meg elsőként az infarktus-ügyeletet 1998-ban – térünk át a szakma mezejére. – Infarktus esetében a koszorús ér elzáródik. Annak érdekében, hogy minél kevesebb szívizom károsodjon, meg kell szüntetni az elzáródást, ki kell nyitni az eret. Korábban gyógyszeres eljárás szolgálta ezt a célt, de csak az esetek felében volt hatásos. Kiderült, hogy a katéteres tágítás ennél jóval hatékonyabb, ha azt időben elvégzik. Ehhez meg kellett szervezi, hogy éjjel 2-kor is bejöjjön az orvos. Ezt a rendszert mi állítottuk fel elsőként, azóta már Magyarország mind a 17 katéteres laborjában biztosított a kezelés.

A fentieknek köszönhetően hazánkban jelentősen csökkent az infarktusos halálozás. Míg 1990-ben évente mintegy 30 ezren vesztették életüket emiatt, addig mára ez egyharmadára, 10 ezerre csökkent.

– Továbbra is aggodalomra ad azonban okot az egy évvel későbbi halálozás mértéke, ez még mindig nagyon magas – teszi hozzá dr. Lupkovics Géza. – Az ok: a betegek egy része készpénznek veszi az interneten terjedő butaságokat, s nem szedi a koleszterinszint csökkentő gyógyszerét. A magas koleszterinszint önmagában, ha nem társul hozzá infarktusra hajlamosító rizikófaktor, valóban nem indokolja feltétlenül a tabletták szedését. Azonban tudomásul kell venni, hogy az infarktuson vagy stroke-on átesett, esetleg érszűkülettel küzdő betegekre más szabályok és más koleszterin határértékek vonatkoznak, mint a többiekre. Akinek már volt infarktusa, bizonyítottan 30 százalékkal jobb eséllyel kerüli el a sokszor végzetes kimenetelű második csapást, ha szedi a gyógyszert. Hatalmas gondot jelent, hogy nálunk nagy teret nyert az evvel ellenkező tartalmú hitegetés, ami tragikus módon emberek halálához vezet. Holott tény, hogy amennyiben sikerül 1,8 alá vinni az LDL, s 3,2 alá az össz koleszterinszintet, töredékére csökken a következő infarktus kialakulásának veszélye. Ezek jóval szigorúbb határértékek, mint amit elfogadhatónak tartunk az egészségeseknél, de ez az ára a második infarktus megelőzésének. Azt is tudjuk, hogy diétával mindössze 10-15 százalékos javulás érhető el, de az is előfordul, hogy semmi. Nincs tehát eredményesebb módszer a tablettáknál. Félreértés ne essék, bizonyos mennyiségű koleszterinre szükségünk van, sem az agy, sem a hormonháztartás nem működhet nélküle. De a szintjét, különösen a „rossz” koleszterinét muszáj alacsonyan tartani az érintetteknél.

Az osztály szakmai fejlődését újabb korszerű eljárások meghonosítása kíséri. A közelmúltban fagyasztásos eljárást vezettek be a szívritmuszavar (pitvarfibrilláció) katéteres gyógyítására, továbbá a megterhelő nyitott szívműtét helyett katéteres úton is zárni tudják a pitvari sövényhiányt, vagyis a szíven lévő lyukat. Regionális szinten végzik a sokféle ritmuszavart véglegesen megszüntető elektrofiziológiai beavatkozásokat, valamint a nagyon drága és bonyolult pacemakerek beültetését ugyancsak.

– A közeljövőben tervezzük az aorta-műbillentyű katéteres úton történő beültetésének bevezetését is. Jelenleg a finanszírozás megteremtésén dolgoznak a kollégák, illetve tanuljuk az új módszert. Azt reméljük, hogy 2018-ban már számot adhatunk ilyen beavatkozásról. Olyan, nagyon rossz állapotú betegeknek nyújthat reményt ez az eljárás, akiknél a hagyományos, mellkasi műtét a nagy kockázat miatt vállalhatatlan.

Dr. Lupkovics Géza a kamarának kezdetektől tagja, s mióta Egerszegen dolgozik, valamilyen tisztséget is mindig vállalt. Az országos küldöttközgyűlés tagjaként nemrégiben részt vehetett azon a vitán is, amely végül elvetette a tagdíjemelés ötletét. (Havi 2300-ról 4000 forintra.)

– A kamara úgy gondolta, hogy az orvosok körében elért fizetésemelés nyomán talán a tagdíjak is emelhetők, de ezt meghiúsította a tagság ellenállása. Így viszont a kamarában feladatokat vállalók részben minimálbérért, részben honorálás nélkül végzik megbízatásukat, s a tagoknak nyújtott szolgáltatások minősége sem fog emelkedni.

Munkája mellett szakít időt a sportra, hetente egyszer kosarazik, 2-3 alkalommal (nyáron még gyakrabban) teniszezik. Felesége dr. Tóth Tünde belgyógyász, kardiológus, a kórház rehabilitációs osztályán dolgozik, három gyermekük már felnőtt, egyikük sem orvos. Az idősebb fiú közgazdászként dolgozik a fővárosban; lányuk a tőrvívó válogatott tagja, 2020-ban remélhetőleg a tokiói olimpián szurkolhatunk neki; a 190 centi magas „kicsi” pedig jogászhallgató az ELTE-n.