Szabó-Thomka Hanna életét teljesen megváltoztatta az Exatlon Hungary

A TV2 új sportreality műsorában szereplő „Bajnokok” csapat egykori és jelenlegi élsportolókból állt, de a másik különítmény, a „Kihívók” tagjainak életében is kiemelkedően fontos a sport, akár versenyszerűen is űzik azt. Az együttesek 8-8 tagja minden nap a speciálisan kiépített pályákon versenyzett, mindenkinek teljesíteni kellett az aznapi kihívást. Azt, hogy kinek ki lett az ellenfele, a játékosok határozták el csapat- vagy egyéni taktikai döntés alapján. A pályák különböző elemekből épültek fel: futópályák, úszómedencék, gátakkal és akadályokkal nehezített terepek, egyensúlyi kihívások, csúszdák, kúszópályák, alagutak vártak az indulókra. Rendkívül fontos volt a sebesség, az egyensúly, a rugalmasság, az erő, az ügyesség, a koordináció és a kiváló koncentráció.

Szabó-Thomka Hanna ismerős lehet olvasóinkank, hiszen 2015-ben a Zala Szépe versenyen a döntőig menetelt. A Batthyány-­gimnáziumban tett érettségit, jelenleg a szombathelyi egyetem földrajz-testnevelés szakos hallgatója.

– A Karib-tengeri ország ámulatba ejtett. A fővárosból, Santo Domingóból egy katonai helikopter fedélzetén érkeztünk meg a verseny helyszínére, Las Terranas-ba – emlékezett vissza a fiatal. – Gyorsan elkezdődtek a forgatások, a csapattársaim és a többiek is mindent beleadtak, mintha életünk versenyén lennénk. Akkor még nem derült ki, pontosan meddig tarthatnak a csaták. Miután világossá vált, hogy nem kell minden nap száz százalékon égni, már csak arra koncentráltunk, amit igazán fontosnak tartottunk. Természetesen a kiesés ellen mindent beleadtunk, ahogy az úgynevezett villajátékban is igyekeztünk a lehető legjobban teljesíteni. Utóbbi feladat döntötte el, hogy egy tengerparti villában alhatunk egy hétig vagy a fa bungalóban, puritán körülmények között, az esőerdő közepén. Szerencsére nagy részben sikerült kényelmesen pihennünk, de a másik hely sem frusztrált.

Hanna hozzátette: nyolcfős gárdájuk nem volt mindig egységes, gyakran érezte a széthúzást. Sokan fejben nem tudtak felnőni a feladathoz. Bár nem örült, hogy néhány csapattársának különféle sérülések miatt kényszerűségből távoznia kellett, a helyükre érkezett indulókkal egységesebbé váltak. Dorkával, Péterrel, Jodival és Katával olyan ötöst alkottak, mellyel gyakran borsot törtek a „Bajnokok” orra alá.

– A pályákat könnyedén teljesítettem, de rendszerint a befejező ügyességi feladat döntött arról, melyik játékos szerez pontot – folytatta.

– Nagy szerencsém volt, hogy az utóbbi öt évben mindenféle sportágat végigvettem az egyetemen. A többieknek kellett idő, míg megszokták a helyzetet. Ez látszott a képernyőn is, hiszen az elején, túlzás nélkül mondhatom, megállíthatatlan voltam. Később inkább tartottam a szintet, csak néhány akadályon, így főleg a magasban nem éreztem túl jól magam. Igyekeztem kontrollálni a futamaimat, imádom a sportot, de az egész nem ért annyit, hogy megsérüljek.

A játék kiszámíthatatlansága miatt olykor kellemetlenségekkel is szembe kellett nézniük a játékosoknak. A kanizsai lánynak a kezdetektől az volt a célja, hogy az egyéni játékba jusson. Ezért azt a döntést igazságtalanságnak és sportszerűtlennek érezte, amikor barátnője, Dorka vállsérülését követően az egyik korábban már kiesett csapattársa, Kata térhetett vissza.

– Másnapra megbékéltem a helyzettel, s végül elértem a célomat: bekerültem a négy legjobb lány közé – tette hozzá. – Két „bajnok” és két „kihívó” nézett farkasszemet az újabb feladatokkal. Azonban elfáradtam, s pechemre olyan ügyességi feladatok következtek, amik már korábban sem mentek. Most én nem tudtam elég erős lenni fejben. Összesen 73 versenynapot teljesítettem, s egyszerűen elfogyott a lendületem.

Szabó-Thomka Hanna, bár nem győztesen hagyta el a játékteret, mégis rengeteg élménnyel tért haza 99 nap után. Egyéni jutalomjátékokon 1,5 millió forintot nyert, s mellette számos meghatározó emlékkel gazdagodott. Lehetősége nyílt ellátogatni többek között Santo Domingóba egy vízeséshez, az Atlanti-óceánhoz kaland-, valamint egy katamarántúrára is.

– A műsor feltöltött energiával, s a személyiségem is fejlődött, sokkal bátrabbá, határozottá váltam – összegzett. – Most minden erőmmel azon vagyok, hogy befejezzem az egyetemet, a januári diplomaosztó után pedig tanítani szeretnék.