Ebben a tanévben ünnepelhette volna alapítása 50. évfordulóját az egerszegi főiskola

Az intézmény alapító igazgatóját, dr. Tóth Endrét ezen nevezetes évforduló alkalmából interjúra kértük.

- Ön akkor már több éve a zalaegerszegi, nagyon jó hírű Csány László közgazdasági irányú középiskolának, a "Kerinek" volt az igazgatója. Könnyen elfogadta a felkérést a főiskola alapításának feladatára?

- Felkérés? Berendelt a pártbizottságra Varga Gyula, a megyei párttitkár, és tájékoztatott a feladatról. Hallotta, hogy nagyon megszerettem Zalaegerszeget, hogy van felsőoktatási gyakorlatom - valóban tanítottam a pécsi főiskola kihelyezett tagozatán, amely a pedagógushiány enyhítésére jött létre, és három évig működött itt -, és bizonyára szívesen elvállalom, és nagyon jól meg fogom oldani ezt a feladatot. Egyáltalán nem akartam elfogadni ezt az ukázt, remek volt az iskolánk, de nem volt apelláta abban az időben. Minden szempontból rosszul jött nekem, rettentő sok szervezés, elfoglaltság - gyengébb anyagi kondíciók mellett. Zalaegerszegről nem lehetett biztosítani a megfelelő képzettségű oktatókat, de mivel két évig országos szakfelügyelő is voltam, ismertem a szakembereket közép- és felsőfokon is. Ha nem is könnyen, de a legrátermettebb tanárok jöttek az intézménybe.

- Az első évfolyam már több, később kiemelkedően sikeres szakembert adott az országnak.

- Hihetetlen, de ez az első évfolyam - két csoportban összesen 39 hallgató - tisztában volt azzal, hogy rajtuk sok múlik, ők alapozzák meg az intézmény hírét, és nagyszerű volt oktatni őket. Nem kellett a tanároknak engedniük a színvonalból, és a fiatalok is tudták, döntő részük lesz abban, hogy sikeres lesz-e az intézmény. Minden jobban alakult, mint ahogy képzeltem.

- Zalaegerszeg értékelte, hogy jelentős lehetőséghez jutott, végre felsőfokú intézménye lehet?

- Nem tudtam úgy fordulni a város vezetéséhez, hogy meg ne hallgattak volna, és ha lehetett, segítségemre is voltak. Kustos Lajos volt a tanácselnök, Balázs Béla pedig a művelődésügyet vitte. De magam sem gondoltam, hogy milyen horderejű feladat lesz ez, öt évig szabadságra sem tudtam menni. Tíz év után leköszöntem mint igazgató, de még tíz évig osztályvezetőként dolgoztam.

- Ön korrajznak is kiváló, tragédiáktól sem mentes, személyes hangvételű önéletírást adott ki, ami azt tükrözi, hogy nem volt olyan helyzet az életében, amin úrrá ne tudott volna lenni. 1970-ben pedig ledoktorált. Mi volt a disszertáció témája?

- A gazdasági növekedést befolyásoló tényezők vizsgálata a Zala megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A "cum laude" értékelés és az avatás már kevéssé foglalkoztatott, akkoriban szeretett hozzátartozóim betegeskedése nyugtalanított.

Forgatom dr. Tóth Endre könyvének lapjait, utolsó oldalon a mottót: Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk (P. A. Pavlenko, 1889).