A Lélek irányít, bátorít, vezérel és inspirál – Zalai lelkészek a pünkösdről

A Szentlélek kiáradása, eljövetele, a feltámadás után 50 nappal. Húsvét és karácsony – s nem fordítva… – mögött a harmadik legfontosabb keresztény-keresztyén ünnepünk. Jézus fölment, a Szentlélek, a harmadik isteni személy – eljött. Hozzánk. Erőt adni, erősíteni hitünket: bennünket. Lángnyelv, fehér galamb; világbéke – a hit erejével. S mit mond a Magyar Katolikus Lexikon?, persze összefoglalóan, nem pontosan idézve. Pünkösd (a görög pentekoszté, „ötvenedik” szóból): a Szentlélek eljövetelének ünnepe a húsvét utáni 50. napon. 

Az Ószövetségben zarándok­ünnep volt, hisz jóval Jézus előtt járunk. Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt. Neve a történelem folyamán változott, volt aratási ünnep, s nevezték a hetek ünnepének is, mert hét héttel a kovásztalan kenyér napja után ülték. Később az első kéve felajánlása utáni 50. napot jelölte, s akadt idő, amikor örömünnepre hívott, hálát adni Jahvénak a búzatermésért. Mózes törvénye önkéntes adományokat írt elő, amelyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, megosztva a szegényekkel s a levitákkal. 

Jézus korában ez volt a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja, ami az Egyiptomból való kivonulás utáni 50. napon történt. Ilyenkor mindig nagy sokaság zarándokolt Jeruzsálembe. 

Az Újszövetségben pünkösd a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Az Úr Jézus mennybemenetele előtt (ami 40 nappal föltámadása után történt) megismételte ígéretét: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig”. 

A várakozás és készülődés napjaiban a 11 apostol és a tanítványok „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt”, s a mintegy 120 fős közösségben megválasztották Júdás utódját, Mátyást. Amikor pedig elérkezett pünkösd napja, „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” Az összesereglett zarándokok a saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat. Ekkor Péter beszélni kezdett, és elmagyarázta, amit látnak, az a próféciák beteljesedése. Megkapták a Szentlélek ajándékát. 

S vajon mit mondanak napjaink papjai, lelkészei? – folytatván a bibliai történetet. 

Mezei András, a keszthelyi Kis Szent Teréz Kármelita Bazilika plébánosa: „Pünkösd az egyház születésnapja, hiszen Jézus Krisztus, mielőtt fölment a mennybe, megígérte a vigasztaló Szentlelket, s amikor ő eljött, vagyis a húsvét utáni ötvenedik napon, akkor értették meg az apostolok valójában küldetésüket. Pedig Jézussal voltak három éven keresztül, látták csodáit, tanítását, megjelent nekik feltámadása után, de ők bizonytalanok voltak, nem értették, mivégre választotta ki őket a Megváltó. Pünkösdkor választ kaptak: azért, hogy hirdessék az evangéliumot, amihez persze kellett a Lélek, mert ő az, aki minket irányít, vezérel, inspirál, bátorít. Nélküle az apostolok is félelemben voltak, bezárkóztak. Ez tehát a bátorság lelke. Elgondolkodhatunk, hogy kétezer év távlatában, a XXI. században mit jelent a pünkösd? Aki elzárkózik a Szentlélek elől, az ma is egyfajta barlangban, félelemben él, nem tud nyitni a világ és felebarátai felé. Ám aki megkapja a Lelket, nyitott lesz s nem fél sem rendszertől, sem ilyen-olyan világproblémáktól, mert tudja: a Jóisten kezében vagyunk. A Szentlélektől hét kegyelmi ajándékot kapunk: bölcsességet, értelmet, jótanácsot, tudományt, lelki erősséget, jámborságot és az istenfélelmet. Ezek segítségével képesek vagyunk eligazodni az életben. Sőt: ma is történnek csodák a Lélek hatására, de csak azoknál, akik nyitottak. Persze, nem lesz újra mennydörgés és tüzes lángnyelv, mint az első pünkösdkor, de a Szentlélek itt van, ma is működik. Biztos vagyok abban, hogy az olvasók közül is többen, többször megtapasztalták már, hogy egy bizonytalan helyzet simán megoldódott, amit valami láthatatlan erő irányított, inspirált. Nos, ez a Lélek munkája. Neki köszönhető, hogy kétezer év távlatában ma is sokan megkeresztelkednek, szentségi házasságot kötnek, gyermekeiket hittanra járatják, később egyházi temetést kérnek papi áldással, s persze a földi végóráikban az utolsó kenettel. Ezek mind a Lélek gyümölcsei.” 

Péntekné Vizkelety Márta, Hévíz református lelkipásztora: „Jézus a mennybemenetele előtt beszélt arról, jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem így teszek, akkor a pártfogó, segítő Szentlélek nem tud eljönni hozzátok, aki majd megvilágítja, mi a bűn, az igazság s az ítélet. S el is magyarázza, mi a bűn: „az, hogy nem hisztek énbennem”. Beszél az igazságról is: „én az Atyától jöttem, s hozzá megyek vissza.” Végezetül az ítéletről ezt mondja: „A világ fejedelme, a sátán már megítéltetett”. A Szentlélek arra vezeti rá az embereket, hogy meglássák, az Úr Jézus a Golgotán már legyőzte a gonoszt, amikor az ősi kígyó fejére taposott. Ez azt jelenti, nem kell az embernek a bűneiben meghalnia, mert van számára kiút Jézus által – ha megvallja bűneit és kéri Krisztus kegyelmét, segítségét, akkor lesz számára bocsánat, örök élet és üdvösség. A Szentlélek pedig hitre segít, Jézusra mutat, a belé vetett hitünket erősíti, hiszen Krisztus a mi megváltónk, szabadítónk, aki legyőzte a sátánt a golgotai kereszten. Az első pünkösdön kitöltetett a Szentlélek, aki az apostolokat bátorrá tette: ők kimentek a bezárt házból, s elkezdtek prédikálni, hogy hitre juttassák az embereket, aminek hatására azon a napon háromezren megtértek, s ezzel megalakult az első keresztyény gyülekezet. Erre a Szentlélek vezette őket. Rá mindannyiunknak szüksége van, s ő az első pünkösd óta jelen van a világban. Bennünk is szeretne munkálkodni, élni. Azt mondja Péter apostol: térjetek meg mindannyian Jézushoz, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Amikor én 16 évesen megtértem, megkaptam ezt, s a Szentlélek által tudok a mai napig bizonyságot tenni Jézusról, ma már a szószéken is. A Szentlélek – aki az erő, a szeretet és a józanság lelke – bátor hitvallóvá tesz bennünket, s persze szeretetteljessé, megfontolttá, józan gondolkodásúvá. Ebben a nehéz világban, sok megpróbáltatás, nyomorúság közepette szükségünk van az Úrra, s arra is, hogy a Szentlelket birtokoljuk, aki gyümölcsöket érlel s teremt bennünk. Ezek a Galata 5.22-23 szerint: a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség s az önmegtartóztatás. Vagyis a Szentlélek egyre jobb, igazabb, krisztusibb emberré tesz bennünket, ez a mi életfeladatunk.” 

Honthegyi Zsolt, a Keszthely és Környéke Evangélikus Egyházközség lelkésze: „Ha pünkösdről gondolkodunk, leggyakrabban a történeti alapot vesszük elő, ami a Szentlélek kiáradásának az Apostolok cselekedeteiben leírt története. Ám gondolhatunk a történelmi háttére is, hiszen a pünkösd ennél régebbi zarándok­ünnep volt Izraelben, ez adja a keretet és az alapot: eredendően aratási hálaadásról beszélhetünk, amely arra irányítja a figyelmet, hogy Isten szereti az ő népét, s pünkösd a keresztyén valóságban, a Szentlélek kiáradásában is erről tanúskodik. Mert mi is történt? Azok a tanítványok, akik Krisztussal voltak, nem tudták, mit kezdjenek a helyzettel, sőt: pont az ünnep kapcsán bezárkóztak, féltek s csendben vártak. Ám Isten ügyét nem lehet csak úgy elfelejteni. Megragadta őket a Lélek, s egyszer csak világossá vált számukra, hogy nekik feladatuk van a kereszténységgel. A pünkösd erre hív el: meg kell értenünk, Krisztus ügye élő, folyamatos, aktív ügy, s nemcsak arra indít, hogy nagy ünnepeken elmenjünk a templomba, hanem arra is, hogy meghallva, átélve az Igét, hordozzuk életünkben. A tanítványok is kimentek az utcára, s elkezdtek beszélni Jézusról. A keresztyénség lényegében azt élhetjük meg, ahogyan Isten szeretete átölel bennünket. S ebben ott van az ő kegyelme, szeretete, megbocsátása, és az is, hogy elkísér és velem van életem nehézségeiben, problémáiban és persze örömeiben. Jézus elmenetelekor így búcsúzott: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Ez pünkösddel lesz átélhetően érthető, s ezért mi a valóságról tehetünk bizonyságot, arról a Krisztusról, akiben Isten emberré lett – értünk. Ez az ünnep ennek a megértésnek az örömhozománya, hiszen rádöbbenünk: mindez értünk történt. Megragad Isten szeretete. Mert nem olyan Istenünk van, aki számon akarja kérni a hibáinkat, a fejünkre koppint a vétkeinkért, bűneinkért, hanem olyan, aki azt mondja: sokkal jobban szeretlek, mint ahogyan a törvény igazsága elítélne. Inkább magamat adom s legyőzöm a halált – érted. A pünkösd ennek az átélése, s a tanítványokat is ez ragadta meg. Az a feladat, hogy ezt elmondjuk, és ez egyben lehetőség is, mert a Lélek működik, csak hagynunk, engednünk kell, hogy átjárjon, vigyen, hordozzon bennünket, s így legyünk közösségben. Pünkösd nemcsak a Lélek kiáradásának ünnepe, hanem az egyház születésnapja is egyben, amelynek lényege, hogy mi közösség vagyunk egymásnak – Krisztusban, Krisztusért. S azzal a bizonyossággal tudunk egymásra nézni, hogy te is bűnös vagy, én is bűnös vagyok, de mindannyiunknak megbocsátott Isten. Ezt az örömöt élhetjük és hirdethetjük; ez maga a pünkösd.”