A Szilvágyi patkó históriája

-Huszonhárom boronafalú pince-présház található a Nagyhegyen, ezeket az önkormányzat helyileg védetté nyilvánította. Három pince az önkormányzat tulajdona, az egyik, a már felújított Pincemúzeum, a másik a szintén megújított Pincegaléria, a harmadikra, amely még romos, benn van a pályázatunk a Teleki Alapítványnál, s ha nyerünk, 2023. augusztus 31-ig kell felújítani az épületet – tudjuk meg Péntek Katalin polgármestertől.

A hegy sajátossága, azon túl, hogy a 23, jó állapotban lévő boronapince önmagában is nagy érték, van a hegynek egy legendája, amiről még nem bizonyosodott be, hogy népi költemény-e csupán, vagy valóság. A hegy patkó alakú formája egy meteor becsapódásának a kráterét sejteti. Ezt már repülőgépről is felfedezték, de az első katonai felmérés térképén is megrajzolták, hogy nem mindennapi formája van a hegynek. A légi felvételeket elemezve, voltak olyan szakértők, akik valóban meteor becsapódási kráternek gondolták a kialakult tájformát, s elnevezték Szilvágyi patkónak. Sőt, 1999-ben történt itt geológiai kutatás is, melynek dokumentumában jelezték, meteorit becsapódásból származó szemcséket találtak. Azonban később, a Magyar Állami Földtani Intézet két szakembere újabb helyszíni kutatást végzett, s a 2006-ban közzétett tanulmányukban nem igazolták vissza a korábbi állítást, „völgyfőrogyás” eredményének, s nem meteor becsapódásának írták le a patkó létrejöttét.

-Azóta, egy a római-kort kutató, az ezeréves iratokban olvasott arról, hogy ezen a környéken becsapódott egy meteor, az akkor élő emberek még beszéltek erről a történésről – mondja Német Dezső a Szilvágyért Egyesület elnöke, famives, aki segítségünkre van a hegy érdekességeinek megmutatásában. A hegyi Pincegalériában mutatja azt a hegyről készült légifelvételt, amelyen Nagyhegynek valóban kráter formája van, a dombetetőről völgybe futó parcellák sugarai kifejezetten felerősítik ezt a formát.

Hogy mi az igazság valójában, ezen a jövőben is el lehet vitatkozni, az viszont mostani tény, hogy az itt megőrzött építészeti emlékek, s a még élő öreg gyümölcsfák lassan az életük végére érnek, s elpusztulnak, ha nem gondozzák, nem újítják meg őket. Négy évvel ezelőtt jártam itt, s az akkor rögződött képhez képest szerencsére nagy változásokat nem látok, ezt igazolja vissza egy akkori ismerős is, akivel a hegykapuban ismét összefutunk:

- Egy kicsit öregebbek lettünk. A termés jó volt, jöjjön, kóstolja meg. Azóta, egy kis pincével gyarapodtam, mert a szomszédom eladta nekem az övét – mutatja a takaros kis hajlékot Luter László. – Amúgy megvagyunk, a hegy szerényen éli az életét. Igaz, egy-két pincét az óta már elbontottak, de a többségét gondozzák a tulajdonosai - mutat a távolba futó pincékre, amelyek fehéren világítanak a színesedő öreg fák alatt.

A hegyen úgy ötven pince található, ezek fele bornafalú. Közülük két pince „L” alakú, ilyeneket máshol nem nagyon találni a zalai hegyeken. Az egyik „L” alakú pince az önkormányzat galériája. Három szobájának egyikében kísérőnk, Német Dezső famives szobrai láthatók, a másik helyiségben Kovács Zoltán fotográfus képei lógnak a falon, míg a harmadik szobában a helyi népi szövések, kézimunkák nézhetők meg.

-Már ez a pince is igen elhanyagolt volt, amikor az önkormányzaté lett. Van egy teteje lyukas pincénk, amit fel kell újítanunk, benne egy nagy préssel, de ez még várat magára - mondja Dezső. A polgármestertől megtudjuk, hogy nem egyszerű az ilyen épületek megmentésére vállalkozni, hiszen kétfordulós pályázaton kell reszt venni, melynek az első

fordulójában tervdokumentációkat kellett elkészíttetni, (statikai, faanyagvédelmi szakvélemény, tervezői költségbecslés, műemléki értékleltár), ami már mind kész és ezután adhatták be a pályázatot a felújításra.

-Még ez évben elbírálják a pályázatot, s ha sikerül, a felújítás után közösségi helyként, kézművesházként üzemeltetjük az épületet. A kézműves napközis tábor eszközeinek tárolása, az itt készült alkotások bemutatása történik majd itt, továbbá gombaszakértői előadásokat tartunk benne, (Vargánya Tanösvényük is van!), ehető és mérgező gombafajtákat bemutató tablók kerülnek a falira – mondja Péntek Katalin.

A hegyszéli gesztenyefák mellett, az öreg alma-, és a jókora cseresznyefák alatt megejtően szép látványt nyújtanak a fehérfalu pincék. A szőlők többségét bekerítették, mert különben mindent feltúrnának, letaposnának, lerágnának a vadak. Az önkormányzat tündérkertjét is bekerítették, ahova, a hegyen még fellelhető őshonos fákról szedtek oltógallyakat, amit Kovács Gyula pórszombati erdész segítségével oltottak be. Kovács Gyula többüket megtanította oltani, így a fák pótlásáról már maguk gondoskodnak. Az évekkel ezelőtt elültetett csemeték már teremnek, s minden fának egyedi tulajdonosa van.

-Először minden 18 év alatti fiatalnak ültettünk fát, a következőkben pedig minden újszülött számára is elültetünk egy-egy őshonos gyümölcsfát – mondja Dezső, s elárulja, hogy nagy beruházás előtt állnak, nyertes pályázat segítségével felújítják a hegyre vezető, s a pincék között kanyargó utat is, amiről részletesebben Péntek Katalin a következőket mondja:

-A külterületi, hegyi utak felújításához előleget igényeltünk, amit még nem kaptuk meg, s addig nem kezdhetjük meg a munkákat. Kivitelezőnk van már, mivel 2023. április 30-ig kell megvalósítani a felújítást, így lehet, hogy tavaszra húzódik el a kivitelezése – véli Péntek Katalin.

Németh Dezsővel végig járjuk a tündérkertet is, melynek először ültetett gyümölcsfái már teremnek. Czirok Áron naspolyáján annyi termés van, hogy szinte letörnek az ágak a sok gyümölcs alatt, de nagyot nőtt Bedő Attila mosánszki almája is, Czinder Gerda fehér szederéről nem is beszélve…

– A mostani, negyvenes éveiben járó generáció érdeklődik a hegy iránt. Gondozzák az épületeket, a szőlőt és a gyümölcsöst. Bár egyre kevesebb az öreg gyümölcsfa, de óriásra nőtt körtefák, gesztenyefák még megtalálhatók a hegyben - mondja elköszönésekor Németh Dezső, hozzátéve igyekszik mindenki megtartani a saját kertjét, de a munka mellett a családok összejönnek a hegyen azért is, hogy jólérezzék magukat.

A hegyről kiérve visszapillantunk a szilvágyi patkó peremére. A hegyszélen sorakozó, szinte égig érő öreg gesztenyefák vörösödő lombkoronája ragyog a kora esti napfényben. Kicsit távolodva, rálátunk az erdőkre, melyek magukba ölelik Szilvágyot. Mesebeli táj, valós, a múlt értékeiről is gondoskodó élettel…