A vörösiszap-katasztrófa rekviemje Devecserben

Nem zöldelltek még növények, fák és virágok, a frissen átadott épületek a maguk nyerseségével hirdették, itt valami rendkívüli történt. „Nézzék majd meg ezt a lakófalut tíz év múlva, és akkor csodálkozni fognak, mert rá sem ismernek majd!" – mondta akkor az egyik építész, aki részt vett az épületek tervezésében. Azóta tizenkét év telt el, s újra itt vagyok. Igaza volt az építésznek, teljesen más a látvány, szépen kialakított lakókörnyezet harmóniája fogad.

A kápolna mögötti sportpályán néhány srác focizik, egyikük átrúgja a labdát a magas kerítésen, ami éppen mellettem ér földet. „Bácsi, dobja vissza a labdánkat” - kér egyikük. „Szerettek itt lakni?” – kérdezem, miután visszadobom a labdájukat. „Nagyon!” – jön a válasz. „… És mit tudtok a vörösiszapról?” Megállnak, egy kis szünet következik, majd egyikük azt válaszolja: „Mi akkor még nem is éltünk, de a szüleink meséltek róla!”

Az idő már csak ilyen, mindenkinek más-más emlékeket fakaszt a múltról, s más ismeretekről indítja a jövőt is. Míg a srácok gondtalanul fociznak az Újjászületés Ökomenikus Kápolnája mögött, amit szintén Makovecz Imre tervezett, addig bennem élesen éled fel 2010. október 4-ének tragédiája, amikor is a déli órákban kiszakadt az ajkai timföldgyár iszaptározójának északnyugati sarka, és erősen lúgos tartalmával elárasztotta a Torna-patak mentén lévő településeket. Elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A Rotary-házban, az elárasztott terület egyetlen megmaradt s helyreállított épületében, ahol a vörösiszap-katasztrófa emlékkiállítása látható így olvashatunk erről:

„ …amikor az ördög úgy döntött, hogy az ő vörös nyelvével végignyalja Devecsert… egy nem kívánt hírnévre tettünk szert, egy nap alatt megtudhatta a világ, hogy itt, Európa közepén van egy falu, Kolontár, és létezik egy kisváros, Devecser." Világra szóló katasztrófa volt ez, ilyen még sehol sem történt ebben az iparágban a földön.

Újságírók, fotósok hada lepte el a környéket, jöttek nagy lakóautókkal, amelyek antennáikkal közvetlenül csatlakoztak a műholdakra, hogy fotók ezreit, tudósítások tömkelegét röpítsék szerte a világba. Ekkor, a Pannon Lapok veszprémi központi szerkesztőségének munkáját szervezve mi is azon voltunk, hogy a lehető legtöbbet mutassunk meg a tragédiából, de arról is próbáltunk tájékoztatni, miként segíthetnek, akik tudnak az itt élő embereken. Lapjaink olvasóink körében gyűjtést is szerveztek a károsultak megsegítésére. Segélyrovatunkban megírtuk, ki, milyen adományt ajánlott fel, de kéréseket is közvetítettük. Tudtuk, hogy az országos médiával szemben mi itt maradunk, megyei lapjaink az újrakezdéshez, a helyreállításhoz is megadtak minden információt. 2010. december 10-én, pénteken számoltunk be arról, hogy lapcsoportunk központja s a négy megyei, illetve egy városi lap, név szerint a Fejér Megyei és a Dunaújvárosi Hírlap, a veszprémi Napló, a Vas Népe és a Zalai Hírlap a PLT központjának kiegészítésével 10 millió forint támogatást adott át a katasztrófa kolontári és devecseri károsultjainak. Az ünnepségen jó érzés volt hallani Toldi Tamást, Devecser akkori polgármesterét, miszerint lapcsoportunk az első naptól kezdve helytállt a nehéz időszakban.

„Egy ország, egy nemzet fogott össze értünk!” - adja hírül a kiállítás, amely emléket állít az odaadó, a bajbajutottakon segítő honfitársainknak és végigköveti az újjáépítés folyamatát is. Köszönetet mond azoknak, akik akárcsak egy szívből jövő, őszinte sóhajjal is velük voltak azokban a hónapokban. A gyűjtemény nem a „katasztrófaturizmus”, hanem a sosem feledett köszönet és hála helyszíne – írják. A kiállításnak hármas szándéka van, fogalmaznak: „Az említett köszönetmondás mellett a másik cél felhívni a figyelmet arra, hogy a jövőben próbáljunk meg okosabban vigyázni erre a ránk bízott gyönyörű világra. Végül szándékunk, hogy felmutassuk azt az értékünket, amire az itt látható példa szerint is mi magyarok joggal lehetünk büszkék: nekünk olyan Hazánk van, amelyik nem hagyja magára a bajbajutottat.”

Devecser harmadát elöntötte a vörösiszap. A 700 ezer köbméternyi áradat elemi erővel hömpölygött végig Kolontár és Devecser utcáin, elérve egészen Somlóvásárhelyig. A néhol másfél-két méter magas hullámban végigsöprő szenny a Torna-patak és a vasút mentén hömpölygött végig legintenzívebben a településeken. A patak vizében a maró anyagtól minden élőlény elpusztult, még a baktériumok is, a lúg pedig a Marcalba is eljutott, onnét elérte Győrt s a Dunába került. És akkor még nem beszéltünk a gyógyíthatatlan lelki sebekről, a gyászról és a szorongásról, arról, hogy az emberi felelőtlenség és hanyagság percek alatt a földdel teheti egyenlővé hosszú évtizedek munkáját. 

A katasztrófát követően a kormány segítséget nyújtott a károsultaknak. Így épülhetett meg Devecserben és Kolontáron két lakóparkban mintegy 120 családi ház a Kós Károly Egyesülés építészei jóvoltából, akik egységes arculatú, de az egyedi igényeket is figyelembe vevő új otthonok sorát hozták létre a tervezőasztalon, majd a kivitelezők közel fél év alatt, 1200 ember összehangolt munkájával felépítették az épületeket is. A Makovecz Imre lakóparkban 87 ház épült, olyan lakóépületek létesültek, amelyek az alapvető lakhatási feltételeket kielégítő lakófunkciók mellett - a helyi, hagyományos építészeti elemeket figyelembe véve - egységes arculatúak és a mai igényeknek megfelelő életminőséget biztosítanak. Kiemelt figyelmet kellett fordítani arra is, hogy az új településrésznek egységes arculata legyen az épületek egyedi megjelenése mellett. Az épületek tervezésénél követelmény volt a későbbi bővíthetőség is.

A devecseri új lakópark felépülése mellett az iszapömlés egyéves évfordulóján, 2011. október 4-én avatták fel a nyolchektáros emlékparkot, amely a vörösiszap által elöntött, más célra nem hasznosítható területen létesült. A parkban három, egyenként félhektáros látványtavat is kialakítottak, amelyeket árkok kötnek össze, s a csatornák felett kőből, fából készült hidak ívelnek át. A vízfelületek környékét díszfák, cserjék díszítik. Az emlékparkban számos különleges kültéri alkotás, emlékmű található. Egy évvel később, 2012. október 4-én felavatták a Makovecz Imre által tervezett Újjászületés Ökumenikus Kápolnát, amelynek költségén a Magyar Fejlesztési Bank gesztorságával, 22 erdészeti zrt. egyenlő részben osztozott. A kápolnabejárattal szembeni falon Kun Éva képzőművész táblaképe látható.

Devecser az Árpád-kor óta ismert település, történelmének dicsőséges része, hogy a törökkel való küzdelmek során a hétszer megtámadott Sümeg és Devecser – mely szintén a végvárrendszer tagjának számított – várait mindannyiszor sikeresen megvédte, a támadásokat visszaverte. Viszont természeti csapások már 1940-ben is zúdultak a településre. Március 12-én az előző napi olvadások után elöntötte több utcáját is a betörő áradat, majd másnap újra kiáradt a Torna-patak. Több ház összedőlt, befolyt az áradat a Süttő-malomba és a Friebert-kertészet üvegházába. Majd néhány hónappal később ismét kilépett medréből a patak, újra elöntötte a kastélyparkot, s néhány ház is összedőlt. Viszont olyan tragédia, ami a fiatal város életét megváltoztatta, az a 2010. október 4-i iszapömlés volt. Ettől kezdve a kedves kisvárosban – ahol minden ház, utcasarok történelmi és egyszerű emberi emlékeket őriz – már semmi sem lesz olyan, mint korábban…

A város honlapján Devecser „a lehetőségek városaként, a Somló fővárosaként és az összefogás városaként" nevezi magát. Az utóbbi valós tényét magam is bizonyíthatom. Jóleső érzés a történtek után itt lenni, s elmerengeni a Makovecz lakópark, vagy az emlékpark padjain a közelmúlt tragikus napjain, amelyeket a város példásan a maga hasznára fordított.