Látogatás a Völgyzug tanyán

A Völgyzug tanyához esőben lehetetlen autóval felmenni, ilyenkor az anyagos út csúszóssá, járhatatlanná válik. Előfordul, hogy napokra a hegyen reked az ember. Mi is nagy eső után érkezünk, a négykerék meghajtású Suzuki nehezen kapaszkodik fel a meredek úton, de a sofőr rutinos, jól tudja merre kormányozza. Az öt hektároPedig nem szabályos, rendezett gazdaságot találunk, inkább vadvidéket: szőlőültetvényt, facsemeték sorát, színes konyhakertet, benne különleges paradicsomok teremnek a feketétől a cirmosig, szerteszét tök indázik, krumpli és batáta, gyönyörű zöld paprikák. Herczeg Lajos azt mondja, eleinte rendszeresen lenyírta a füvet, de kiderült, hogy a növények nem fejlődnek, mert a föld kiszárad. A talajt borító zöldtakaró tartja meg a nedvességet.

Sétára indulunk. A távolban a sümegi vár sziluettje, a nagy Somló. Körbejárjuk a birtokot, megcsodáljuk az egyhektáros szőlőültetvényt, pöfeteggombákat és gyógynövényeket kerülgetünk, meglátogatjuk az állatokat. Az öt hektáros Völgyzug tanya multikulturális világ. A hatalmas bukovinai pásztorkutya a Fótról érkezett kismacskákkal játszik, a kameruni birkák békésen hűsölnek a karám árnyékában, a különféle színű és fajtájú tyúkoknak nincs félnivalójuk, biztosak lehetnek benne, hogy nem végzik a fazékban. Itt minden állatnak feladata van. Rendben tartják a birtokot, ellátják tojással a gazdáikat. Csak a konyhakertek rémei, a meztelencsigák nem élhetnek békében, azokat az indiai futókacsák pusztítják.

A Herczeg házaspár Pest megyéből került Zalába. Laktak Fóton, Őrbottyánban, aztán Nemesbükön, de lassan mindenhol kinőték a birtokot, idézi fel a kezdeteket Lajos. Nagyobb területet kellett keresniük. Sokáig nézelődtek, mire a legjobbat, a maguknak és a növényeiknek a legalkalmasabbat megtalálták. Ez itt a magasban nyáron hűvösebb, télen melegebb vidék, jó a növényeknek, és a hegyek karéja védelmet nyújt az időjárási kilengések ellen is. A magaságyásban megterem a gyömbér, a kurkuma, de a füge, naspolya és a jujuba is szereti a helyét, ami Erzsébetnek fontos. Már találkozásuk előtt is a vegyszermentes gazdálkodás elkötelezett hívei voltak.

Kereskedelemben dolgoztak, vagyis nem szakmabeliek, veszi át a szót Erzsébet. Folyamatosan tanulnak és mindent ketten csinálnak. Kicsinosították a meglévő régi lakóházat, a tetejére napelem került, ólakat, kocsibeállót, fatárolót építettek, vízgyűjtő tavat ástak, mély vermet télire a zöldségeknek. Rögtön az elején ezer szőlőoszlopot kellett kézzel leverni. Erzsébet ma már csak mosolyog a kezdeti erőfeszítéseken. Közben folyamatosan terjeszkedtek. Megvásárolták a környékbeli eladó földeket, így már nem kellett attól tartaniuk, hogy a szomszéd vegyszerei bekerülnek a birtokra.

A Hold járása szerint kertészkednek, több év tapasztalatát leszűrve kifejlesztették saját módszereinket, ami ötvözi a biodinamikus gazdálkodást, a perm kultúrát, a növénytársítást, a talajtakarást, helyenként a mélymulcsos technikát. A Hold ugyanis nemcsak az óceánok vizét vagy a testünkben lévő hetven százaléknyi víz áramlását szabályozza, hanem a növényekben lévő nedvekét is, magyarázza Herczeg Lajos,. Ezért ehhez az áramláshoz kell igazítani az ültetést és az aratást. A biodinamikus gazdálkodás Rudolf Steiner útmutatása szerint alakult ki, mely Magyarországon Mezei Ottóné kitartó munkája alapján vált ismertté. A minden évben megjelenő Maria Thun féle vetési naptár nagy segítséget jelent a kertészkedőknek. A biodinamikus gazdálkodás nagyon összetett rendszer, szorosan összefügg a Hold és a bolygók járásával, illetve az állatövben történő tartózkodásukkal. Mindezt könyvekből és tapasztalatból lehet megtanulni. Ha például a retket vagy petrezselymet nem jó időben ültetik el, akkor felmagzik. A rossz minőségű föld kitartó munkával jó minőségű talajjá alakítható, az időjárással azonban a gazda nem tud mit kezdeni, annak ki van téve, mondja házigazdánk. Ezért érdemes olyan területet választani, mely kicsit védettebb, majd fák, bokrok ültetésével védeni a növényeket.

Erzsébet terve, hogy gyógy-és fűszernövény kertet alakít ki a tanyán, amit nemcsak bemutat, de tanítja is az ide látogatókat. Minden fűszernövény gyógynövény is egyben, magyarázza. Tanfolyamokat hirdetnek, a jelentkezőket megtanítja főzni, befőzni, növényt szárítani, fermentálni. A covid alatt még jöttek az emberek, mondja, most inkább a horvát tengerparton nyaralnak. Pedig nem lehetnek biztosak abban, hogy erre a tudásra a jövőben nem lesz még szükségük.

A birtoklátogatás mellé ebéd is jár. Ami a tányérunkra kerül – zöldségek, fűszer- és gyógynövények –, mind itt terem. Amikor Lajos megkérdezi, mi lesz az ebéd, Erzsébet azt szokta felelni: amit a kertben talál. Hamarosan bebizonyosodik, hogy ebben egy csepp túlzás sincs. Öt fogás kerül az asztalra, egyik szebb és színesebb, mint a másik. A levest céklának gondoljuk, de kiderül, hogy rafinált ízét a benne lévő sokféle zöldségnek köszönheti, édességét pedig a datolya adja. Aztán érkezik a három színű lecsó, benne a mángold, a paprika, a paradicsom, cukkini és cékla mellett különleges, vagy inkább ehhez az ételhez szokatlan fűszernövények. Majd érkezik a sült camembert párolt almával, kapribogyóként savanyított szőlővel, medvehagyma- és pitypangvirággal, bodzadzsemmel. Követi a juhtúróval töltött gomba – ez is a birtok adománya – a túróval töltött fekete paprika, a tormakrémmel töltött céklás palacsinta, mellé zöldbab és lilakrumpli saláta. A végére marad a desszert, a lilabatátás pogácsa, amelyhez a zellersót is Erzsébet készítette.

A Herczeg házaspár tele van még tervekkel. Ha megkérdezzük, nem érzik-e olykor fárasztónak, soknak a munkát, hiszen a hatalmas terület nem engedi a megállást, azt felelik: az öröm a fontos. Az elültetett mag olyan, mint a gyermek. Figyelik, hogyan nő, mire van szüksége, nem szomjas vagy éhes-e. De olykor csak leülnek és nézik, ahogy a csibék az anyjuk hátán ugrálnak. Az ember mindettől máshogy látja a világot, és azt vallják, csak így érdemes.

Hanthy Kinga