Születésnapi ünnep a hévízi Szent Lukács Idősek Otthonában

Az otthon kápolnájában dr. Udvardy György kijelentette: az evangélium mindig lehetővé teszi, hogy a Szentírást a saját helyzetünkre, életünkre vonatkoztatva értelmezzük, mert Isten üzenete nekünk szól, amellyel „éppen most hív, bátorít”. E helyen az elmúlásra és az ítéltre figyelmeztet a tanítás, arra, hogy számot kell vetnünk cselekedeteinkkel.

– Amikor az evangélium figyelmeztet bennünket Jézus második eljövetelére, a találkozásra, az ítéletre, sosem fenyeget, ijesztget, nem akar megrémíteni. Sokkal inkább azt kéri tőlünk, hogy nagy-nagy bizalommal tekintsünk Istenre s az ő ajándékára, a vele való találkozásra – emelte ki dr. Udvardy György.

A főpásztor arról is szólt, a Teremtőre kell figyelnünk, aki bennünket jónak alkotott, hogy az örök szépség után vágyakozzunk. Az ember életében pedig a családtagok, vagy éppen egy idősek otthonának munkatársai teszik jelenvalóvá az isteni jóságot és irgalmasságot.

Az érsek a szentmise végén pápai oklevelet adott át a hatvan éve felszentelt Bizderi Jánosnak, Zalaszentgrót korábbi plébánosának, aki ma az otthon lakója.

Az ünnep folytatásában Karácsonyné Kiss Enikő intézményvezető kitüntetéseket, elismeréseket nyújtott át, majd arról is beszélt, az otthon megkapta a Családbarát munkahely-elismerést, és szeretnék megszerezni az engedélyt arra, hogy egészségügyi szakápolási tevékenységet is végezzenek. Ezzel azt akarják elérni, hogy a Szent Lukács-intézmény falai között biztosíthassák azokat a szolgáltatásokat, amelyekért jelenleg kórházba kell vinni a bentlakókat.

Ezt követően Sáringer-Kenyeres Tamás, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke megnyitotta azt az ikonkiállítást, amelynek alkotásai az immár 15 éve működő gyenesdiási festőtáborban születtek. Emlékeztetett: Szent Lukács alkotta a világ első ikonját, és bár volt idő, amikor tiltották Krisztus, a Szűzanya és a szentek ábrázolását, sőt, üldözték e képek készítőit, 843 óta viszont töretlen e fegyelmezett, rögzített szabályokhoz kötött művészeti ág fejlődése.

– A mai világban minden az önmegvalósításról szól, s ez nem is lenne probléma, ám arra is felhívják a figyelmet, hogy az ember ne nézzen semmit és gátlástalanul menjen előre – figyelmeztetett Sáringer-Kenyeres Tamás. – Viszont az az ember, aki ikont alkot – vagy egyáltalán: művészettel foglalkozik – nemcsak önmagát valósítja meg, hanem egyben örömet szerez nekünk, szemlélőknek is.

Igy pedig már nem öncélúvá, hanem közösségivé válik a művészet, ami ez esetben megerősíti a szemlélő hitét, hangsúlyozta az elnök.