Ciprus: Macskának lenni Aphrodité szigetén

Kóbor cicát kaptunk egy hétre bérbe Ciprus szigetén

Leírhatatlan természeti szépség fogadott minket mindenütt Cipruson (görögül Κύπρος). Az egész sziget – bár mi csak a déli, görög részen voltunk – egy hatalmas régészeti park. Most azonban nem a páratlan mozaikokról és ikonosztázokkal teli kolostorokról, templomokról, a vakítóan türkizkék lagúnákról, a ciprusi származású George Michael énekesről vagy a több évet itt élő Paul Hollywood sztárséfről írnék, esetleg Oroszlánszívű Richárd kedvenc boráról, a Commandariáról, Európa legdélebbi sípályájáról, a narancs- és citromligetekről, hanem a tappancsosokról, akik minden lépésünket követték. Még a larnakai szálláson is, ugyanis második nap reggel egy félénk, fehér bundás ült le az ágyunk elé. Az első emeleti erkélyen át, a szomszédos tetőről érkezett.

Sajnos nem tudtuk megszelídíteni, mint a Kis herceg a rókát, de naponta kétszer elfogadta tőlünk az ételt. Még a kisboltok is felszerelkeztek állateledellel az állatbarát turisták és persze az állatkedvelő helyiek számára, így könnyen találtunk számára finomságot. Kicsit fájó szívvel hagytuk cicáinkat itthon egy hétre, ám tudtuk, hogy kárpótolnak minket egy időre a ciprusi négylábúak. Törökországhoz, Isztambulhoz hasonlóan ugyancsak az élet részei a macskák.

A kirándulások alatt valóban azt tapasztaltuk, hogy békésen megfér egymás mellett az ember és az állat: macskák a Hala Sultan Tekke mecsetben, cicák a Kykkos kolostorban a szerzetesek ajtaja előtt, a parkoló autók tetején, a sétálóutcákon, a boltok előtt és a kézműves műhelyekben, az éttermeknél. És természetesen macskák a templomok, bazilikák környékén.

A ciprusi macskák története

Két legenda is él arról, hogy miként kerültek Ciprusra a macskák: egyik szerint maga Kleopátra hozatta őket a szigetre, hogy kiirtsa a kígyókat, a keresztény változat szerint Szent Heléna (Ilona), azaz Nagy Konstantin édesanyja „importálta” őket Egyiptomból és Palesztinából. Utóbbi fáma szerint 328-ban érkeztek Ciprusra a macskák, az állatokat viszont reggel és este is megetették hússal, hogy kevesebb méreg jusson a szervezetükbe. Aztán az így megtisztított szigetet újra benépesítették az emberek.

Annak a helynek közelében, ahol a kígyóvadász macskákkal megrakott hajó kikötött, ott épült fel Famagustán (Észak-Ciprus) a Szent Miklós kolostor, a második legrégebbi keresztény templom a szigeten. A kolostorban 1570-ig éltek szerzetesek, majd a török hódoltság során életüket vesztették. 1983-ban érkeztek apácák a kolostorba, ők azóta is száz macskát gondoznak ott, némi állami támogatásból, ám leginkább adományokból.

A legendákat felülírja azonban az a Limassol közelében talált régészeti lelet, amire éppen húsz esztendeje, 2004-ben bukkantak. A 9500 éves sírban az ember maradványai mellett egy nyolc hónapos macska csontjait is megtalálták. Ez tehát az eddig feltárt legrégebbi kézzel fogható bizonyíték az ember és a macska kapcsolatára. További érdekességek a cicákról ezen az oldalon: https://ciprusinap.hu/a-macskak-szigete/

A ciprusi macskák helyzete napjainkban: még az állam is segít egészségük megőrzésében

Nagy feladatot ró a másfél milliós macskapopuláció az 1,2 millió lakosú sziget kormányzatára. A vadon élő, évszázadok alatt elszaporodott állatokat nehéz kordában tartani. A ciprusi gazdasági válság miatt a sterilizálásra elkülönített állami támogatások ugyancsak csökkentek. A szigeten élnek olyan módosabb emberek, akik saját maguk fizetik az orvosi költségeket, s ugyancsak találhatók természet- és állatvédő szervezetek. Egyik ilyen a Cat Paw’s Cyprus, ők jelentős kedvezménnyel végzik el az ivartalanítást a magánszemély által örökbefogadott cicákon. Az ivartalanítás fontosságáról egyik korábbi cikkünknben írtunk, amely ITT megtalálható.

Tala Cats park, a macskák paradicsoma: akár virtuálisan is örökbe fogadhatjuk őket

Egy nagyszerű önzetlen kezdeményezés a Tala falucskában található Agios (szent) Neofytos kolostor melletti macskapark, ahol jelenleg 850 bajszos él. Tala falucska nem messze van Pafosztól, ez a macskarezervátum tulajdonképpen sziget a szigeten. A házasság elől menekülő szent egyházfi kalandos élete külön történet, aki saját maga vájta ki a barlangot a jelenlegi kolostor melletti sziklákon, de minderről egy másik cikkben írok majd.

Tíz évvel ezelőtt hetven macska élt a kolostor kávézója környékén. Idővel kinőtték a helyet, így a kolostor saját földterületét adományozta az állatvédőknek. Dawn Foote és férje, Mark irányításával megépült az elkerített park ötszáz méterre a kolostortól, az adakozók 10 ezer eurót dobtak össze a létrehozásához. A gondozók elkötelezett önkéntesek, akik külön nevükön szólítják a macskákat. Állandó állatorvosi ellátást kapnak a négylábúak, ivartalanítják őket, amit helyi és külföldi adományokból fedeznek. Akinek kedve tartja, virtuálisan örökben fogadhat egyet, a támogatás évi 60 euró, Instagram oldalukon láthatók az éppen „gazdára” váró kis állatok. A park külön specializálódott a beteg vagy idős állatokra, akiket gondos ápolásban, rehabilitációban részesülnek.

Mi is megtapasztalhattuk a vendégszeretetet, amint beléptünk a kapun, a tarka-barka macskahad „leterített” minket. Míg egyes bundások lustán feküdtek a napon a székekben, padon, fák alatt, addig a bátrabbak azonnal futottak egy simogatásra és ölelésre. Természetes, hogy vásároltunk a boltban, s hoztunk tápot magunkkal a látogatásra. Az egyik önkéntes fiatal hölgy mosolyogva hálálkodott, s kiderült, hogy bizony ő is járt már Magyarországon. Ilyen kicsi hát a világ.

A macskafarmról további információk: https://www.talacats.com/