Pacsa felújított temploma – történetek a kezdetektől

– Hát ez? – kérdezzük Cséry Gergő plébánost, akitől a templom történetéről, mostani felújításáról érdeklődünk.

– A templom régi oltárának főalakja volt. Őrizzük ezt is, sőt, a restaurálását is tervezzük, talán egyszer lesz rá forrásunk – feleli a fiatal plébános, aki régi könyveket, feljegyzéseket őriz a plébánia régi könyvtárának megmentett maradványai között. Megmutatja például az 1900-as évek elején készült plébániatörténeti dokumentumot, amelyet dr. Bacza Dezső készített, aki 1927-től 1929-ig volt káplán a faluban, ő dolgozta fel először a település plébániatörténetét. Munkájának forrása Füssy Tamás A zalavári apátság története a legrégebbi időnktől napjainkig című munkája, illetve a pacsai plébániai levéltár volt. Ezt követően, a falu helytörténésze, Mészáros Ferenc a Pacsa története munkájában írt a település templomairól, amely munkát a megyei múzeum adta ki a Zalai Kismonográfiák sorozatában.

A gyönyörűen felújított templom története izgalmas olvasmány, megtudjuk belőle például, hogy Pacsa először a veszprémi püspökséghez, majd később a zalavári apátsághoz tartozott. A Szent György-templom papja 1281-ben Illés, 1337-ben Pál volt, ők már pápai tizedet fizetettek. Sajnos a török időkben a környék elnéptelenedett, a templom is elpusztult. A török kiűzése után hamar megteremtették a hitélet személyi és tárgyi feltételeit, 1720-ban alapították meg a plébániát. A régi templom helyén újat építettek: „Az épület anyagának felhasználásával erős falakat emeltek, és a tetőt zsindellyel fedték be”. Ezt a templomot már Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. Leányegyháza Igrice és Szentpéterúr volt.

A század folyamán a község gazdagodott még egy kápolnával is, amely ma is a szőlőhegyen található. Az 1763-ban épült kápolna melletti kereszt vele egykorú, s ma is ott található. A kápolnát a hagyomány szerint egy egyedülálló hölgy, Vajdai Anna építtette fogadalomból. Állítólag a község határát Szent Márk-napján súlyos fagykár sújtotta, és az építtető azt remélte, hogy elnyeri a nagy szent pártfogását, s így többet nem éri a szőlőhegyet hasonló természeti csapás.

– A Szent Márk napjához legközelebb eső vasárnapon a kápolna előtt ma is búzaszentelőt és hegyi búcsút, ünnepi szentmisét tartunk. A templom jelentősége a 18. század végén megnőtt: filiái közé tartozott Tüttös, akkor 289 lélekkel, Felsőrajk 326 lélekkel, Pötréte 370 lélekkel, Dióskál 638 lélekkel, Szentmárton 157 lélekkel, és Nagyhorváti 197 lélekkel. Most csak Zalaigrice és Pacsatüttös a plébánia filiája, viszont, oldallagosan el kell látnom a pacsai plébániához tartozó Zalapáti, Nemesrádó és Zalaszentmihály templomát, adminisztrációját, van tennivalóm bőven – vázolja a feladatait Cséry Gergő atya.

De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a történeti forrásokhoz. A pacsai plébánia levéltárában megtalálható legkorábbi Canonica Visitatio 1778-ból való. Ez az első hiteles forrás, amely Szent György helyett Keresztelő Szent János néven említi a templomot. Ebben az évben Szita Márton volt a plébános, aki 1766-tól 1825-ig, összesen 61 évig látta el ezt a feladatot. Ennél hosszabb időt senki nem töltött el plébánosként Pacsán.

A 19. század közepére a templom állapota annyira leromlott, hogy szükségessé vált egy új templom építése, de a községnek erre nem tellett, főleg, hogy a korábban örökségként kapott pénzük eltűnt a püspökségen. Mindezt az 1873-as bérmáláson szóvá is tehették a püspöknek, aki megdöbbenve tapasztalta, hogy a falunak már alig használható temploma van. A bérmálás után a püspök fogadta az elöljárókat, és megrótta őket a templom elhanyagolt állapota miatt. Az egyik elöljáró vette a bátorságot és elmondta, hogy volt a falunak egy kitűnő plébánosa, Molnár Mihály (1828-1855), aki a hívek érdekében soha nem kímélte önmagát: a kolerajárvány idején őt is elvitte a járvány, de végrendeletében 1000 ezüstforintot hagyott a falura templomépítés céljára. Ezt a pénzt kezelés végett a veszprémi püspökségen helyezték el, s azóta nyoma veszett. A püspök nem ismerte a körülményeket, de megígérte, hogy tisztázza a helyzetet. Ez sikerült is neki, s egy év alatt, 1875-ben a püspökség költségén megépült a mai templom, melynek tervezője, építőmestere nem ismert.

Aztán jött az I. világháború, amikor elvitették a harangokat a templomból, majd a tüttösi haranglábból is, majd még ebben az évben sor került az orgona fémsípjainak rekvirálására is. Nagyobb felújítás a két világháború között a harmincas években volt, illetve mint ahogy az a falra festett évszámokból látszik, 1996-ban.

– A három régi harangból kettő van meg, ezek 1928-ban a budapesti Harangművek Rt. műhelyében készültek. A középharangot 1944-ben vitték el. A nagyharang Keresztelő Szent János tiszteltére, a kisharang Szent Anna tiszteletére öntetett – mondja a plébános, miközben bejárjuk a templomot. – Az orgona a legrégebbi a templomban, 1875-ben épült, ez még az eredeti, nem volt felújítva sem, csak két nagyobb javításon esett át. A Jézus Szíve-oltár 1929-ben, a szószék 1931-ben a szombathelyi Heckenast-műhelyben készült. A mennyezeti szekkókat az 1936-os felújításkor Jász-Faragó Sándor készítette, az oltárkép az 1940-es években kerül ide – sorolja az atya, majd a mostani felújítás részleteit ismerteti.

– A templom mostani felújítása 2020-ben kezdődött. Teljességében megújult a villamoshálózat, majd új nyílászárók, ablakok kerültek a templomba és a sekrestyébe. Ezek beépítését követően kezdődött el a belső festés. Sikerült jó szakembereket találnunk, általuk visszakerültek az oszlopokra a korábbi díszítő festések, márványozások is. Restauráltattuk a Jézus szíve-oltárt 2023-ban, és még ebben az évben elkészül a Madonna-szobor felújítása. Tavaly a templom kórus alatti vakolatának cseréje is elkészült, a korábbi cementes vakolatot lélegző vakoltra cserélték, a korábbi műanyag festéket pedig szilikátos festék váltotta fel. Néhány hete a szépen restaurált Lourdes-i Szűzanya oltára is visszakerült a templomba. A hegyi kápolna műemléki felmérése is folyamatban van, annak is tervezzük a külső és belső felújítását.

Gergő atya megmutatja a plébániaházat is. Az épület minden akkori igényt kielégítően 1832-ben készült el. Az akkor tartott vizsgálat így írja le: „hat szobákból áll, mellyek rész-szerént a Plébánosnak, a Káplánynak, Cselédeknek számára vagynak el készítve, ezeken kívül vagyon egy életes kamra, egy konyha, a ház alatt boltozatos pince."

– Az épület ma is jó állapotban van, ez a város legrégibb, eredeti állapotában megmaradt építménye. 2003-ban pályázati forrásból a plébánia teljes belső és külső felújítása megtörtént, majd 2020-ban került sor nyílászáróinak cseréjére, s végül új gázkazánt is kapott az épület – sorolja, majd megmutatja a nagy becsben tartott eredeti könyveket, feljegyzéseket, a vizitációs köteteket. Mutat egy kötetet, amelynek vignettáján ez olvasható: Kereszteltek 1766-86, Házasultak 1768-1792, Halottak 1770-1782.

– Mindezek már csak írásban őrzött emlékezetek. Örülök viszont annak, hogy a felújított templom és a plébániaház is dísze a kisvárosnak – köszön el Cséry Gergő, aki kétkezi munkájával is segítette a mestereket.