Szepetket 690 éve említette először írás

A régészeti megfigyelések alapján a mai szepetki temető helyén volt a falu. Templomos helyként, a környék vallási központjaként is funkcionált. Szepetk középkori templomáról kevés adattal rendelkezünk. 1974-ben Vándor László régész feltárta a templom építéséhez használt tégla- és mészégető kemencét, és a lelőhelyen talált kerámiamaradványok alapján a templom építését a 13. századra keltezte. A szepetki temetőkápolna padlózatának cseréje közben, 1995-ben gótikus homokkőfaragvány bordatöredékek kerültek elő, melyek az egykori templom részét képezték. Kevés középkori emlékünk értékes darabja a kápolna padlózatába beépített sírkő, melyen egy kereszt díszítés látható. A templom valószínű építtetője, a községet birtokló és annak nevet adó Szepetki család volt. A falu helyének kiválasztásában jelentős szerepet játszott a rajta keresztülhaladó kereskedelmi út, melynek itt volt leágazása Istvánd, Nagykapornak irányába. A község nevének jelentése kapcsolatban lehet a magyar eredetű szép melléknévvel, de őrizheti a 8. században a környéken megtelepedő szláv népek emlékét is.

A 14. századtól a községet folyamatosan említik oklevelek: 1340-ben Péter fia, László birtokolja a falut. 1362-ben Szepetki Demeter fiai osztoznak a településen. 1389-ben említik a források először a szepetki templomot, amikor Szepetki Lukács birtokát felosztották. 1396-ban szepetki nemesi kúriát említenek a források, mely valószínűleg egy palánkkal (facölöpökkel) megerősített udvarház lehetett.

A korabeli bizonytalan közállapotok miatt szükség is volt az udvarházak katonai védelmére. Gyakoriak voltak a földesúri hatalmaskodások ebben az időben. A gyengébb erővel rendelkező birtokosokat gyakran kirabolták a környék erősebb birtokosai. Az ilyen rablásokat nevezték az egykori források hatalmaskodásnak, a kárvallottak még királyi támogatás esetén is csak ritkán tudtak panaszuknak érvényt szerezni. A közbiztonságot erősen befolyásolta a közeli Kemend vára, melynek kapitányai szintén hatalmaskodtak, még a királyt is megsértették hamis pénz verésével. Ekkor Magyarországon csak a király verethetett pénzt, aki ezt megszegte, azt felségárulás vádjával kivégezték. A bizonytalan közállapotok miatt a kemendi várnagyok elkerülték a kivégzést, viszont levelesítették őket, ami azt jelentette, hogy bárki végrehajthatta rajtuk az ítéletet. Erről viszont hallgatnak a források.
A különböző birtokrészek miatt Szepetk területén az 1400-as évek folyamán már két falurészt említenek a források Szepetk és Középszepetk néven. A falu határában ekkor egy malom is működött, melyet Laki Márton elfoglalt Szepetki Miklóstól. Az 1498-ban kelt oklevélben Bodorszepetk birtokról olvashatunk. 1502-ben Gersei Tamás hatalmaskodik Szepetken, aki a későbbiek során a falu legnagyobb birtokosa, egyben Kemend vár ura lett.
Az 1513-ban készült Zala vármegyei birtokösszeírás alapján Felsőszepetken a Pethő családnak öt jobbágyportája volt. Az 1510-es évek közepére Szepetki Jánossal férfiágon kihalt a Szepetki család. A leányági örökösök hosszú pereskedéssel porbálták a faluban lévő szepetki örökséget megszerezni. A pereskedésnek házaságkötés vetett véget. A Szepetki családnevet az oldalági családok továbbvitték. Így a későbbiekben olvashatunk Szepetki János és Márton faluban lévő birtokáról. 1552-ben 23 jobbágyportát írtak össze az adószedők a településen. 1556-ban az oldalági Szepetki rokonok birtokait Ferdinánd király hűtlenség miatt elveszi, mert Szapolyai János oldalára álltak. Így a Szepetki család rövid időre elveszíti az ősi zalai birtokait.
1561-ben egyességgel újra birtokosok lesznek Szepetken. A források ebben az időszakban Alsó- és Felső Szepetket említik. 1564-ben Felső Szepetk birtokon lévő 5 lakott és 1 puszta jobbágytelken megosztozott Szepetki János és Márton, ez az utolsó írott említés a család szepetki birtoklásáról. A falu fokozatosan a Gersei Pethő család kezébe került.

1600-tól a török csapatok gyakran hódoltatják Zala folyó vidékét. A falu lakossága a harci cselekmények gyakorisága miatt a földművelésről fokozatosan áttér a marhatenyésztésre. A lábasjószággal a közeli Zala mocsárvilágában könnyen el tud bújni a hadak járása idején. A gabonavetéseket a katonák rendszeresen felprédálták. A 16. században az országban virágzott a marhakereskedelem, így könnyebb volt átvészelni a háborús viszonyokat. Azonban 360 éve, 1664-ben elérte a vész a vidéket. A török bosszúhadjáratot indított Zrínyi Miklós „téli hadjárata” miatt. A törökök felmentik a császáriak által ostromlott Kanizsa várát, lerombolják Új- Zrínyi várat és Bécs ellen vonulnak. A Rábán átkelő török hadat a császári csapatok megállítják. A török felvonulási területbe eső Zala vármegyét viszont az ellenség teljesen elpusztítja. Szepetket felégetik, lakosait fogolyként magukkal hurcolják. 1668-ban az oklevelek Szepetket pusztaként említik, de az 1690-es összeírás szerint romos temploma emlékeztet arra, hogy létezett egykor Szepetk falu.

Szerző: Vikár Tibor