A Hazajáró műsorvezetői a Halis-könyvtárban tartottak előadást

Huszár András amatőr történelemkutató, az előadássorozat szervezője üdvözölte az egybegyűlteket és röviden bemutatta a két előadó munkásságát. Ezt követően Balogh László polgármester mondott köszöntőt, véleménye szerint az alábbi három fogalom jelenti a Hazajárót: misszió – szolgálat – szimbólum.

A műsor készítőinek célja, hogy utazásaik során bemutassák a történelmi Magyarország természeti szépségeit, ráirányítsák a figyelmet a magyar kulturális örökség sokszínűségére, valamint, hogy hidat képezzenek a határon túlra szakadt magyar közösségek és az anyaország között.

Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor bemutatkozásuk során elmesélték, hogy a túrázás szeretete révén ismerték meg egymást és később közösen hódították meg előbb a Kárpát-medence, majd Európa legmagasabb csúcsait. Ám 2011 őszén, a műsor kezdetekor még maguk sem terveztek ilyen hosszú távra, de a Hazajáró sikerének köszönhetően sorra készülhettek az újabb és újabb epizódok, amelyek közül már a 370. is adásba került. Tizenhárom év hosszú idő, de most is ugyanolyan lelkesedéssel térképezik fel és mutatják be az eddig még felfedezetlen tájakat. A múlt mellett a jövőről is szót ejtettek, elmondásuk szerint még 3 év és 60 epizód szükséges ahhoz, hogy az összes fehér foltot eltüntessék a Hazajáró térképéről.

Elhangzott: az évek során keresztül-kasul bejárták a történelmi Magyarországot, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy éppen a horvátországi Verőcéről érkeztek Nagykanizsára, de pár nap múlva már a kárpátaljai Ungváron és környékén forgatnak majd.

Jakab Sándor a 2. évad során csatlakozott a műsorhoz. Elmondása szerint kettőjüké a leghálásabb feladat, hiszen ők szerepelnek a képernyőn, őket ismerik és szeretik a nézők. Ugyanakkor a háttérben komoly csapatmunka folyik, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kéthetente újabb és újabb Hazajáró epizód kerülhessen adásba. Méltatta a stáb tagjait, az írót, az operatőrt, a hangtechnikust és a sofőrt, továbbá hangsúlyozta, hogy mennyire fontosak a forgatásokat követő utómunkák. A műsor szerkesztőjeként is jeleskedő Kenyeres Oszkár mesélt arról, hogyan tervezi meg az egyes részeket és miként állítja össze és fűzi fel az adott tájegység nevezetes látnivalóit. A természeti szépségek felkutatása mellett legalább annyira fontos, hogy megtalálják a hiteles, helyi forrásokat. 

Kiemelték: útikalandjaik során nemcsak gyalogtúrákat tesznek, hanem igyekeznek minél többféle közlekedési eszközt kipróbálni a kerékpártól kezdve a kajakon át egészen a kutyaszánig. Sok esetben kellett megküzdeniük az időjárás viszontagságaival és egyéb veszélyekkel, de sok humoros helyzet is adódik útjaik során, amelyek közül többet meg is osztottak a jelenlévőkkel.

A magyar közösségek mindennapjai mellett bemutatják a különleges alkalmakat, ünnepnapokat is. Ennek talán legszebb példáját abban a rövid videóban láthatták az érdeklődők, amely azt mutatta be, milyen büszkén és odaadóan készülnek és ünnepelnek székely testvéreink Kézdivásárhelyen március 15-e alkalmából.

Majd valóban „hadiösvényre” léphetett a hallgatóság. A műsor készítői számos olyan, egykor véráztatta csatamezőn is forgattak már, amely meghatározó volt a magyar hadtörténelemben. Ezek helyét a mai napig szobrok, emlékművek és táblák jelzik, amelyek megállásra és főhajtásra késztetik az arra járó magyar túrázókat. A 907-es pozsonyi csatától indulva jutottak el Vukovár 1991-es ostromáig. A vetített képkockákon felvillantak Könyves Kálmánhoz, Rákóczi Ferenchez és Petőfi Sándorhoz kapcsolódó helyszínek és olyan híres csataterek fotói is, mint a Nyerges-tető vagy épp az Uzsoki-hágó. A dicső győzelmek és a hősies vereségek mellett tragikus események is megelevenedtek, amelyek során súlyos atrocitások érték a délvidéki, erdélyi vagy felvidéki magyar közösséget.

- A műsor népszerűsége máig töretlen, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a 700. közönségtalálkozójukra készülnek már - mondta Huszár András. - Érdekesség, hogy az első ilyen rendezvény Moszkvában volt, Magyarországon pedig Eger városában. Azóta az anyaországi és határontúli helyszínek mellett tartottak már közönségtalálkozót Németországban, Svájcban, az Egyesült Államokban, de még Ausztráliában is. Az évek során számos rangos díjjal ismerték el a készítők munkásságát, ezek közül kiemelkedik a Magyar Örökség díj és a Prima Primissima közönségdíj.  

A gyönyörű tájakkal, megható történetekkel és sok humorral fűszerezett előadás nagy sikert aratott a közönség soraiban.