Várfölde születésnapot ünnepel és félmilliárdos csatornaprogramot hajt végre

A település bizonyára 700 évnél idősebb, de az is igaz, hogy volt, amikor már a nevét sem említették, a török ugyanis elpusztította, helyét az erdő benőtte, legalább száz évig nem lakott erre senki. Tulajdonosait tekintve 1379-ben került a Bánffy család birtokába, a települést közel három évszázadon át uralták.

A Bánffyak kihalta után, 1644-ben rövid időre a faluval együtt a Nádasdy családhoz került Zala megye nagy része, ám a 17. század végén az Esterházy család megvásárolta birtokaik egy részét, így került hozzájuk Várfölde is, amelyet egészen 1945-ig megtartottak.

Az Esterházyak a bánokszentgyörgyi judicatusához csatolták a falu területét, amely teljesen üres volt. 1690-ben Pintér György kért engedélyt betelepítésre, az új lakosoknak tett engedményeknek köszönhetően a 17. század végére 10 házat már laktak.

– Pintérek ma is élnek a faluban, de hogy ők Pintér György leszármazottai lennének, azt nem tudjuk, bár valószínű. Sok monda él nálunk, még Attila hun vezérhez kötődő is van, de hogy ezekből mi az igazság, nem tudjuk – mondja Tóth Árpád polgármester, aki megmutatja a falut.

A régmúltból annyit azonban megemlítünk, hogy Várfölde közelében, a községtől északra magasodó dombon állt régen Szentmihály falu, amelynek a 13. században emelt kis földvára, pontosabban megfigyelőtornya is volt, erről a 14. és a 16. század között több dokumentumban említést tesznek, de a falu és a földvár pusztulásának körülményeiről máig nincs pontosabb adat.

Azt viszont már a későbbi, pontos feljegyzésekből tudjuk, hogy itt sohasem volt könnyű az élet. Az 1770-es összeírás szerint 38 család élt a faluban, mind magyar nevűek, 207 lélek. „A két helybeli lakos birtokolta malmon kívül semmiféle jövedelem nincs".

Sem eladási lehetőség, sem fuvarozás. Halakat fognak a saját szükségletükre, de ebből, állításuk szerint semmi pénzbeli jövedelmük nincs. A kocsma ugyan Szent Mihály ünnepétől újévig az adózó községet illeti, de a múlt évben semmit sem mértek ki. Az év többi részében a bormérés az uradalom javára történik. A község határai között folyó Víz-berek nevü mocsaras folyó a rétek nagy részét elfoglalja és gyakori áradásai és a mocsár terjedése által a réteket gyakran tönkreteszi.

Katonai összevonás itt nem szokott lenni, de katonai átvonulás gyakran. A községnek adóssága nincs.” 1925-ben egy tantermes, osztatlan katolikus iskolája volt a falunak, s három iparos tevékenykedett, asztalos, cipész, kovács. 1967-ben új iskola épült. A gyermeklétszám viszont csökkent, Bánokszentgyörgyre járnak iskolába a tanulók. Az 1940-es évektől a bázakerettyei olajmező feltárása rohamos javulást hozott a lakosság életében.

– A megyében másodikként, 1949 óta van földgáz a faluban, a vizet pedig csak 1991-ben sikerült bevezetnünk Várföldére. Van kápolnánk is, aminek titulusa Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, de ez nem műemlék. Ilyen ranggal rendelkező épületünk sajnos nincs, de a faluban még áll több, megmentésre érdemes régi ház.

A lakosság száma 1949-ben volt a legnagyobb, 520 fő, mert ekkor csatolták ide a falu elején lévő Újtelepet 56 lakossal. Azóta a népesség sokat fogyott, jelenleg 200-an élünk itt – foglalja össze a legfontosabbakat Árpád, akivel felkeressük Hídvégi György üveggyűjtőt.

– Nemcsak a szép táj, a közelünkben vezető turistautak, hanem újabban az ő gyűjteményének megtekinthetősége is vonz vendégeket.

– Legutóbb Nyíregyházáról érkeztek látogatók hozzám több mint tízen – fogad bennünk a hírrel Hídvégi György, s a régi, harmincas években épült, emeletes lábas pajtába invitál, amiről kiderült, hogy a falu egykori tanítójáé volt. Gyógynövények szárítására építette, de mivel a második világháborúban német katonákat bújtatott, az oroszok agyonlőtték. A temetőben még áll édesanyja, dr. Bardócz Lajosné síremléke, aki jóval a háború előtt elhunyt. A fiát nem tudni, hol hantolták el.

– Budapesten születtem, aztán Békésben éltem, onnét jöttem az asszonnyal Oroklánba, s a végén itt kötöttem ki. Régóta gyűjtöm az üvegeket, amelyekből van vagy háromezer darab, az egyéb tárgyakból pedig ennél is több, a gyűjtemény összességében nyolcezer darabos. Található itt mindenféle üveg, templomi kegytárgy, most is találtam pár üveget egy kukában, ezeket tisztítom éppen. Van egy Facebook-csoportom, kapcsolatban állok sok gyűjtővel, innét az érdeklődés a tárgyak iránt – mondja Hídvégi György.

Miközben a felújított házakat szemléljük, egy idős asszony köszön ránk a kertből. Ő a falu legidősebb asszonya. Varga Vilma 92 éves, két lánya van, 6 unokája, 10 dédunokája, és megszületett már az egyetlen ükunokája is. Vilma néni nem rejti véka alá a véleményét:

– Nagy a hajtás most, és ez nem jó, ebbe az emberek gyorsan elpusztulnak. Addig volt még jó az élet, ameddig az vénasszonyok ráértek kiülni a padra beszélgetni.

A polgármester megmutatja a szabadidőparkjukat is, ami a falu elején, egy kis tó mentén húzódik. Van itt szabadtéri színpad, vizesblokk, kis focipálya, s egy nagy kövekből összeállított kert is, a kövekre felrakott táblák hirdetik, melyik csapat nyerte a Válicka kupát.

– A sportegyesületünk szervezi a kupát, a tornán általában 16 csapat vesz részt, s az idei már a huszonhatodik lesz. Minden évben egy újabb kőre kerül fel a tornagyőztes neve. Sajnos, a tavunk egyelőre elhanyagolt, rendeznünk kell a tulajdonviszonyait, a különböző engedélyeket, hogy újra saját horgásztavunk lehessen. Nagy szükségünk lenne rá a sok fiatal miatt is – említi Árpád, és elmondja, hogy 29, tíz év alatti gyermekük van, annyi, mint amennyi nyugdíjasuk a kétszáz lelkes faluban. A gyermekekért mindent megtesznek. Az idén volt már húsvétkor tojáskeresés, az elmúlt karácsonykor ajándékozás, játszóteret is szeretnének építeni számukra.

– Amúgy több pályázatot nyertünk az utóbbi években. Megtörtént a kultúrház vizesblokkjának, konyhájának felújítása, a könyvtár megújítása, a falugondnoki busz cseréje, építettünk egy kültéri utat a mezőben, vásárolhattunk kommunális eszközöket, s itt van a nagy beruházás, a szennyvízcsatornázás, amelynek a falunkra eső része meghaladja a félmilliárd forintot. Ezzel megújulnak az útjaink is, ami igen jól jön, hiszen minden utcánk érintett ebben. Elmondhatom, sok minden változik Várföldén. Most már nem jellemző az elköltözés, a fogyás az elhalálozásokból adódik, de vannak beköltözések is. Igaz, elhanyagolt telkeink is akadnak, volt például egy budapesti asszony, aki árverésen látatlanban, megtekintés nélkül vett meg két telket, amit nem gondoz. De már számos régi házat újítottak meg, több pedig most is felújítás alatt van, jó irányba változik a falunk arculata. Rendezési tervünk is készül, ehhez a szükséges támogatást pályázaton megnyertük. Készülünk a hétszáz éves évforduló megünneplésére, előkészítettünk egy történeti kutatást, s lesz ünnepi rendezvényünk is, amelyre minden itt lakót ezúton is szeretettel meghívunk – köszön el Tóth Árpád.