Befejeződött az "Éneklő közösségek" zalai kurzusa Gellénházán

- Örülünk, hogy indultunk a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Művelődési Intézete Petőfi Kulturális Program "Éneklő közösségek segítése" projekt pályázatán, így otthont biztosíthattunk a tartalmas, ugyanakkor jókedvű találkozóknak, hozzájárulva népdalkincsünk ápolásához, s egyúttal öregbítve településünk jó hírét is, mert reméljük, a résztvevők úgy emlegetik majd a nálunk töltött időt: "milyen jó volt Gellénházán" - fogalmazott Farkas Imre Józsefné polgármester, aki többször is élt az alkalommal, s maga is megtanult pár népdalt.

Az öt, egyenként 3 órás foglalkozásból álló kurzust a Hagyományok Háza által felkért Pintér Anikó vasi népzenetanár, népdalénekes, népdalkörök vezetője és tagja, valamint férje, a daltanulást citeramuzsikával támogató Hujber Ferenc, a táplánkeresztesi Tavaszi Szél Citerazenekar zenésze vezette. Az utolsó két alkalommal csatlakozott a csapathoz a híres-nevezetes gencsapáti vonósbanda, a Zsivány zenekar nevet viselő, 25 éve együtt muzsikáló népzenei együttes, személy szerint: Mucza Béla prímás, Papp Róbert brácsás és Farkas Anikó bőgős.

- A legnagyobb erénye ezen alkalmaknak, hogy az egészen kicsi falvak dalkörei is kipróbálhatták, milyen zenekarral stimmelve énekelni, s megtanulhattak olyan dalokat is, amelyek kevésbé ismertek. Persze számunkra is nagy élményt jelentett a zalaiakkal való közös munka, hiszen minden tájegység egy kicsit más, s helyben éneklik igazán autentikusan a saját dalaikat - így Mucza Béla, aki nem kis büszkeséggel azt is elárulta, hogy már három megjelent hanghordozó reprezentálja a repertoárjukat.

- Talán nem nagy túlzás állítani : a kurzus végére színpadképes produkciókat sikerült összehoznunk, pedig hat különböző népdalkörből verbuválódott a csapat. Persze rengeteget nyomott a latba, hogy mind a hatnak a házigazda, a népzene, a népi hagyományok elkötelezett őrzője és ápolója: Kulcsárné Csejtei Marianna a művészeti vezetője, aki éveken át nagy gonddal és hozzáértéssel pallérozta a hangjukat, s jól megtanította őket közösségben alkalmazkodva énekelni, s ami ugyanolyan fontos: a tiszta forrásból származó, autentikus népzenét plántálta értéktárukba. Az együtt töltött 15 óra alatt megtanultunk 12 vasi, 12 vajdasági, 8 bihari, 5 zoborvidéki és 4 széki népdalt - summázta teljesítményüket Pintér Anikó, aki a tökéletességig csiszolt "Kiskertemben leszállott egy páva,/ Rászállott a rozmaring ágára" kezdetű bihari népdal előadását videófelvételen is megörökítette.

- Több szempontból is hasznos volt az együtt töltött idő, sokat tanultunk, közben sokat nevettünk, s jól éreztük magunkat. Dicséret illeti mind a 6 - az alibánfai; a babosdöbrétei; a besenyői; a felsőrajki; a gellénházi és a németfalui - népdalkört, képviselőik nagy lelkesedéssel, kellő kitartással tanultak, nem hoztak szégyent a közösségünkre - értékelte az 5 alkalom tapasztalatait Kulcsárné Csejtei Marianna, a rendezvény helyi szervezője és lebonyolítója, aki megígérte, hogy a dalcsokrokat megtanulják majd az énekkarokkal is.

A dicséretről szólva: a tanítványok mellett a tanítók és a szervezők is kiérdemelték, hiszen a több mint 40 népdal feldolgozása mindkét oldaltól teljes odaadást kívánt, s közben igazi közösséggé kovácsolódott a több települést képviselő csapat. Ráadásként zárszó helyett a kurzusvezető saját készítésű kézműves bizsukból olyan tombolajátékot szervezett, amiben mindenki nyert valamit. A házigazdák is kitettek magukért: zsíros kenyérrel, süteménnyel, pogácsával megrakott "terülj, terülj asztalkával" fogadták a vendégeket, a férfinép pedig, a Zsiványokat is beleértve, saját termésű boraiból biztosított kóstolót.