Jó reggelt, Zala vármegye!

Az elfogadást, a másik, esetleg sérüléssel, fogyatékossággal élő ember iránt tanúsított tiszteletet tanulnunk kell még. Engedjenek meg egy személyes történetet, talán segít közelebb vinni a megoldáshoz. Alig múltam el 23 éves, amikor a Zalai Hírlaphoz kerültem, és a kanizsai szerkesztőséget akkor vezető Varga Andor érdekes riporttémákkal látott el. Találkoztam kerekesszékben élő férfivel, hajléktalanokkal beszélgettem, látássérültekkel készítettem interjút. Mindegyik sztori, talán az érintettek speciális helyzete miatt, megérintett, ám arra is rá kellett jönnöm, hogy ők mindannyian ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk. Becsehelyen tegnap különféle fogyatékossággal élők léptek fel egymás előtt és őszinte szeretettel tapsolták meg a produkciókat. Talán lenne mit tanulnunk tőlük...