A Hévízi-csatorna és viszontagságai

A „Hévíz-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása” című pályázat eredményeként kerültek ide a táblák, melyeket 2023 decemberében állítottak fel és a Vízi Tanösvényről szolgálnak hasznos információkkal. Elsősorban a Hévízi-csatornán túrázóknak adnak ismereteket a csatorna és környezete élővilágáról, a természetvédelmi célú beavatkozásokról és a vízitúrázás szabályairól. A vízituristák évről évre egyre nagyobb számmal érkeznek a melegvizes csatornához (Hévízi-kifolyó), amely különleges hely Zala vármegyében, hiszen a vízfolyás a Hévízi-tó fölösleges vízét, az Ingó-berek nádrengetegén keresztül vezeti le a Zalába, ami innét a Balatonba jut. A Hévízi-kifolyó 13 kilométer hosszú, és 10-12 méter széles csatorna. Mélysége többnyire 1-1,5 méter közötti, de helyenként a 2 métert is elérheti.

A csatorna különlegessége, hogy vize meleg, a leghidegebb télben sem fagy be. A tótól távolodva persze hűl, de az első 1-2 kilométere állandóan 20 fok fölötti hőmérsékletű, így otthont biztosít olyan trópusi és szubtrópusi élőlények számára, amelyek hazánkban télen elpusztulnának.

Nézzük, mit is foglal magába a „Hévízi-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása” című projekt! Például, az információk a kihelyezett táblák mindkét oldaláról olvashatók, így hasznos ismereteket nyújtanak minden természetbarátnak a Hévízi-csatorna varázslatos élővilágáról.  A vízen kenuval, kajakkal, SUP-pal, a töltésen pedig gyalogosan vagy kerékpárral túrázók ezrei keresik fel évről évre a környéket.

A Hévízi-tó, tóvédelmi programja azonban jóval több ennél, a többi között tartalmazza a tó őshonos élővilágát veszélyeztető özönfajok visszaszorítását és a fajvédelmi tevékenységet. A Hévíz-Keszthelyi-láp területén, a leromlott állapotú gyepterületeken a biológiai sokféleség fenntartását, a Hévízi-tó Természetvédelmi Területnek, a Hévízi-csatornának és a Hévíz-Keszthelyi-lápnak, mint a Keszthelyi-hegységet a Kis-Balatonnal összekötő zöld folyosónak a bemutató infrastruktúra fejlesztését. Mindezek mellett a természetvédelmi terület élőhelyeinek rehabilitációját, a Hévíz-Keszthelyi-láp gyepterületeinek rekonstrukcióját.

A táblákról megtudhatjuk, hogy a tündérrózsák közül, a hibrid „elevenszülő” tündérrózsa, a „Tina” származási helye a Van Ness Watter Gardens az USA-ban, s ezt 1988-ban telepítették a csatornába. Az elmúlt években sok nem kívánatos hal is került ide a lakosság „jóvoltából”, ezeket, ha kifogják, nem szabad visszadobni a patakba.

Idegenhonos hal például a szúnyogirtó fogas ponty, a naphal, a bíborsügér, a tűzfejű tarkasügér, a fekete törpeharcsa, a jaguársügér Dél-Amerikából. Illetve egy a táblára firkált üzenet figyelmeztet: a „Kajmán a Távol Keletről származik, jobb a találkozást elkerülni vele…”

Remélhetőleg, kajmán ivadékot soha senki sem dob a kifolyóba, viszont, ahogy közeledünk a kifolyó zsilipjéhez, egyre több fürdőzővel találkozunk, sőt, többen a zsilipnél, a kiömlő víz alatt zuhanyoznak. Tudtunkkal a csatornában tilos fürdeni, bár ilyen táblát, egyet sem látunk. Ez furcsa a Vízi Tanösvény, illetve a biológiai megújítás programját olvasva.

Levélben kérdeztük meg Papp Gábor hévízi polgármestert a csatornában való fürdés lehetőségéről. Válaszában a következők szerepelnek: „A kifolyóra vonatkozó kérdésével kapcsolatban tájékoztatom, hogy a törvényi előírásoknak megfelelően a zsiliptől számított 100 méteren belül tilos a fürdőzés. Sajnos, ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, tiltó tábláinkat rendszeresen eltávolítják. A helyszínt kamerával is felszereltük. A zsilipen túli terület Keszthely közigazgatási területe, illetve a kifolyó a Vízügyhöz és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik, így sajnos Hévíz város hatásköre a zsilipen túli területekre nem terjed ki.”

Levélben kérdeztük a „Hévízi-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása” című pályázat projektgazdáját, a Balatonfelvidéki Nemzet Park Igazgatóságot, hogy mit tesznek ők az érvényben lévő törvény betartásárért. Íme dr. Pósa Patrícia hivatali főtanácsos válasza: „A Hévízi-csatornában való fürdést a szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól szóló 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet 2. §-a tiltja. A fürdési korlátozás betartatása elsősorban a rendőrség és a közterület-felügyelet feladata, de a halászati őr és a természetvédelmi őr is jogosult ellenőrizni. A tilos helyen történő fürdés szabálysértés, melyért szabálysértési bírság szabható ki.”

Mivel a válasz nem a kérdésünkre felelt, próbáltuk konkretizálni a kérdést azzal, hogy rákérdeztünk, mit tesznek a jogszabály betartásáért. A viszontválasz gyorsan megjött Pósa Patríciától, mégpedig: „A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság válaszát az előző levelemben továbbítottam!” tartalommal. Mindehhez csak annyit: az igazgatóság honlapján a szervezet feladatai között a természetvédelemnél első helyen ez áll: „Őrzés és védelem!”

Keszthely polgármesterének, Manninger Jenőnek, a terület gazdájának írt levelünkre hosszú, elsősorban szintén jogszabály ismertető válasz érkezett, de ők másról is szóltak részletesen. „A szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól szóló 46/2001 (XII.27.) BM rendelet foglalkozik a nem kijelölt fürdőhelyekre, így a Hévízi kifolyóra vonatkozó előírásokkal. A Hévízi kifolyó zsilipjére a rendelet 2 § (1) c) bekezdésben szereplő 100 m-es tilalom vonatkozik, mely tiltó tábla elhelyezése nélkül is érvényes. Ugyanakkor az odalátogató személyektől nem feltétlenül várható el egy speciális jogszabály ilyen szintű ismerete, így indokolt lehet külön tiltó tábla kihelyezése az üzemeltető által.

Amennyiben kijelölt fürdőhely iránti igény merülne fel, úgy fürdőhely kijelölési eljárást a vízparti terület tulajdonosának kérelmére, a területileg illetékes kormányhivatal folytat le a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendelet alapján. Kijelölt fürdőhelyek esetében az eljárás kiterjed egészségügyi (vízminőségi), higiéniai, biztonságtechnikai (vízmély kijelölése, mentési feladatok), illetve esetünkben természetvédelmi szempontokra is.

A 0202/1 hrsz-ú kifolyócsatorna közigazgatásilag Keszthely Város Önkormányzatához tartozik. Az ingatlan tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője pedig a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Az ingatlan szélessége a műtárgy közelében 33 méter, mely a műtárgytól folyásirányban távolodva mintegy 23 méterre szűkül, így a jelenleg fürdőzésre használt terület – beleértve a parti sávokat is – nem nyúlik túl a fenti ingatlanon. A csatornával szomszédos ingatlanok magántulajdonban vannak. A fentiek alapján elmondható, hogy Keszthely Város Önkormányzata a területen sem tulajdonosi, sem kezelői jogosítványokkal nem rendelkezik, mely alapjául szolgálhatna a tiltó táblák kihelyezésére, illetve fürdőhely kijelölési eljárás kezdeményezéséhez.

A műtárgy megközelítésére szolgáló út – a végső, mintegy tizenkilenc méter hossz kivételével – Hévíz közigazgatási területére esik, azon a közlekedés szabályozása Hévíz Város Önkormányzatának hatáskörébe tartozik.

Az utóbbi időben sajnos több turisztikai fórumon is legális fürdőhelyként mutatták be a kifolyót és a környezetét, eltekintve az alapvető higiéniai, valamint élet- és vagyonbiztonsági feltételek hiányától. A korábbi években a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakemberei és a vízfolyás kezelője foglalkoztak a fürdési lehetőségek felülvizsgálatával a további természetvédelmi károk megelőzése érdekében, az egyeztetésről azonban konkrét ismeretekkel nem rendelkezünk.” – írta levelében Manninger Jenő.

Közben újra jártunk a csatornánál és a rendkívüli melegben még többen pancsoltak a vízében… De így van ez már sok éve, s ahogy a fenti hivatalos válaszokat olvassuk, így lesz ez még sokáig, mert a válaszok mindegyikéből hiányzik, hogy a szervezetek konkrétan mit szándékoznak tenni a környezetkárosító helyzet megváltoztatásért.

Félreértés ne essék, mindezek minket nem zavarnak, főleg mert a zsiliptől száz méterrel lejjebb, a jogszabály szerint már szabadna fürdeni, hiszen nagy károkozás fentebb sem történne, mint száz méterrel lejjebb. Ha igen, miért nem kerítik be ezt a méternyi szakaszt, s megoldódna a tiltási probléma?

Különben is, a víz elfolyik, megtisztul az Ingó-berek nádrengetegében. Igaz, ettől még a higiéniás problémák, az illemhely és az öltözők hiánya és más hasonló gondok megmaradnak, de mindez elsősorban már a fürdőzőket érinti...