Bútorfestés magyar motívumokkal

Balogh Andrea, a szakkör szervezője elmondta: az intézet további kisfilmekkel, képekkel, színek listájával, mintákkal segítette a munkájukat. Néhány alkalommal csak azt gyakorolták, melyik ecsetet milyen módon kell kezelni. Nem mindegy, hogy lapos vagy gömbecsettel dolgoztak. Ismerkedtek a színekkel, a színkeveréssel, a mintákkal.

– A Kárpát-medence területéről válogatott tájegységek egyes festett alkotásait készítettük el – fogalmazott a szakkörvezető. – Fadd, Kórós, Vizesrét, Kiéte, Sóly, Békés vármegye örökségét alkottuk újra segítséggel. Kulcstartók, ajtónévtáblák, fadobozok, mennyezeti templomkazetták kerültek ki a kezeink közül. Amennyire félve álltunk neki minden alkalommal a festésnek, annyira örömmel töltött el bennünket, ahogy kezdtek alakulni ezek a darabok. A végeredmény pedig mindegyikünket boldogsággal töltött el. A kiállítás főszereplői ugyan az általunk festett darabok voltak, de nem lett volna teljes, ha még a településünkön fellelhető régi értékekből nem mutattunk volna egy csokrot. Berendeztünk egy sarkot, ahol az asztal és székek körül a kereszt - ami minden házban fellelhető volt -, a falon a képek, falvédő, mosdóállvány, tulipános láda, utazóláda, szőttesek láthatók. Nem hiányozhatott pár régi fotó és néhány csokor virág, amik ugyancsak a régi időket voltak hivatottak képviselni.

Balogh Andrea hozzátette: örömmel néztek végig a kiállítási anyagon, s büszkék voltak, hogy talán az ő keze munkájuk is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ne tűnjenek el a régi értékek végleg. A meghívott közönség a kultúra nagy tárházába kapott bepillantást és megtapasztalhatta, hogy a múlt szerves része még jelenünknek, és azt is, hogy a régi és az új nem csak megfér egymás mellett, de ki is egészíti egymást.