Egy bál történetének nyomában

Az Anna bálokat Balatonfüreden a neves Szentgyörgyi Horváth család indította útjára. A család egyik híres szülötte, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond egykori királyi testőr, később országgyűlési követ, majd békési főispán és királyi tanácsos kezdeményezte – Gludovátz József szintén királyi tanácsossal együtt – a füredi Horváth ház építését. A copf stílusú Horváth-ház 1795 és 1798 között épült meg, Trimel Ferenc tervei alapján. A Horváth háznak 1801-ben már igen neves vendége akadt, a magyarok egyik legnagyobb barátja, József nádor, erről az eseményről számos hír született. A feljegyzések szerint az első bált Szentgyörgyi Horváth Fülöp János rendezte, Anna napkor, mert feleségét Annának hívták. A legenda szerint a lánya tiszteletére hívta életre a bált, de a lányát Krisztinának hívták, viszont az kétségtelen, hogy az akkor 20 esztendős fiatal lány első bálozónak számított. Szentgyörgyi Horváth Fülöp-János nejét hívták Borsodi és Katymári Latinovits Annának, innen eredhetett a bál elnevezése. Leányuk a Krisztina nevet (teljes neve: Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia) viselte, de az utókor gyakran keverte a bál és a leány nevét. A korabeli Anna-bálok nagyban hasonlítottak a korabeli pest-budai mulatságokhoz. A központi elem mindenképp a tánc volt: a francia négyes, a nyolca quadrille és az akkortájt divatba jövő csárdás. A Horváth-ház híres volt a jó konyhájáról, így feltételezhető, hogy kiváló ételeket szolgáltak fel a hajnalig tartó mulatságon. Fontos kiemelni, hogy a korszakban ezek a bálok ismerkedési lehetőségek számítottak a tehetősebb társadalmi rétegek fiataljai számára, de megfordultak itt a korszak jeles politikusai, történelmi családok tagjai egyaránt. Bál szépe választást ekkoriban nem tartottak még, annak szokása a 20. század második felében alakult ki. A bállal hagyomány teremtődött, amely – ha az 1825-ös indulást vesszük alapul – jövőre 100 esztendős évfordulóját ünnepli majd.

A hagyomány szerint ezen a napon, 1825. július 26-án ismerkedett meg Szentgyörgyi Horváth Krisztina és Kiss Ernő (1799-1849) császári tiszt, későbbi aradi vértanú, de kapcsolatuk a források alapján már korábbi években kezdődhetett, tehát nem a bálon találkoztak, ahogy a legtöbb összefoglalóban szerepel. Szerelmüket 1826-ban szentesítették, Kiss Ernő kilépett a seregből és a répcenszentgyörgyi katolikus templomban kötött házasságot Krisztinával. A füredi Horváth-ház a magyar reformkor idején az ismert politikusok, közéleti személyek szálláshelye lett, mindaddig, amíg el nem készült a füredi Nagyvendéglő. A háznak – a házigazdák kiterjedt társadalmi kapcsolatainak köszönhetően – oly neves vendégei voltak, mint Berzsenyi Dániel, Garay János, Vécsey Ernő, Noszlopy Gáspár, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc. Sőt mi több, itt írta meg Kossuth Lajos 1842-ben azt a híres fürdőlevelét, mely a füredi társadalmi és korabeli életnek egyik kiváló történeti forrása lett. A füredi Horváth-ház 1834-ben egy tűzvészben – állítólag éppen az Anna bálra való készülődés miatt – leégett, majd 1835-re már újraépült és 105 szobás szállóként nyílt meg.

1838. júliusában ismét illusztris látogatót jegyeztek fel. József nádor fiával, Istvánnal szállt meg az impozáns épületben. Az 1850-es évekre Horváth Ágoston, a tulajdonos eladósodott és 1878-ra már a neves orvos, dr. Mangold Henrik vásárolta meg az épületet, így lett a neve Mangold-ház, majd később Stefánia főhercegnő udvar. Ezután a fürdői részvénytársaság kezelésébe került, majd 1935-ben a Tihanyi Apátság megvásárolta és felújította. 1945-ben katonai kórház lett, az 1950-es évektől pedig vállalati üdülőként használták. A Szentgyörgyi Horváth család tagjainak szinte mindegyike beírta magát a történelembe. Szentgyörgyi Horváth József honvédezredes volt az 1848-as szabadságharc idején, míg a nevét Szentgyörgyiről Hugonnaira változtató Zsigmond leánya pedig az a Hugonnai Vilma (1847-1922), akit az első magyar orvosnőként, diplomás nőként tartunk számon.

S hogy mi lett Szentgyörgyi Horváth Krisztinával és Kiss Ernővel? Sajnos a történet többszörösen tragikus. A tehetős, örmény származású egykori katonatiszt délvidéki birtokára vonult vissza ifjú feleségével. Hamarosan (1827-ben) megszületett kislányuk, Ernesztina, de az édesanya belehalt a szülés nehézségeibe. Ernesztina sem élhetett sokáig, betegségben hunyt el hét esztendős korában. Kiss Ernő ezután újra a sereget választotta, huszárezredesként, majd hadtestparancsnokként harcolt, a szabadságharc egyik meghatározó szereplője lett. Aradi kivégzését követően holttestét Katalinfalvára (Szerbia) szállították, majd később az eleméri templom sírboltjába, Szentgyörgyi Horváth Krisztina mellé helyezték örökök nyugalomba. A második világháború dúlása után Szentgyörgyi Horváth Krisztina koporsóját a répceszentgyörgyi katolikus templom kriptájába vitték. Krisztina és vértanú férje emlékére Balatonfüred Városa 2003-ban díjat alapított. Minden évben az Anna-bál szépének megválasztásakor ünnepélyes keretek közt adják át azt a Kiss Ernő porcelánszobrot – a Herendi Porcelánmanufaktúra jóvoltából –, melyet a város életében (fejlesztés, népszerűsítés, kultúra) kiemelkedő szerepet betöltő személy nyer el.

Mint láthattuk, a jövőre 100. évfordulóját ünneplő Anna bál történetére az idők során többféle, kevésbé hiteles legenda rakódott, de az kétségtelen, hogy a tó vidékének egyik legnagyobb múltra visszatekintő társas eseménye mindig központi szerepet töltött be a nyári Balaton életében.

dr. Kovács Emőke