Kütyümentes falusi tábor Magyarszerdahelyen

Ottjártunkkor épp az udvar kedvencével, egy mindössze 20 kilogrammos (!) lóval játszottak. Nem tévedés: a Falabella a világ legkisebb lófajtája, magassága ritkán haladja meg a 78 centimétert. Ritka fajta, méreteit figyelembe véve még csak nem is póni, hanem miniatűr ló, amely kár 30 évig is élhet.

A tábor vezetője, motorja, Gál Tímea elmondta: szeretnék bemutatni azt a fajta életmódot a mai gyerekeknek, hogy milyen érzés lovak, kecskék, tehetek, törpemalacok, birkák, baromfik és még egzotikusnak számító papagájok társaságában élni. Miként működik egy olyan élet, ahol az állatok körül forog.

– A farm, ahol élünk másfajta ritmust követel meg az embertől és jó, hogyha a városban élő gyerekek ebbe a világba is beleszagolnak egy kicsit – folytatta Tímea. – Hasznos információkhoz juthatnak az állatokról, azok viselkedéséről, a mindennapjaikról, de megismerhetik a növényeket is, így a természetvédelemmel komplexen találkoznak. Ráadásul a tábor kivételes családi összefogás eredménye. Minden nap jut kézműves foglalkozás, amit grafikusművész nővérem, Gál Barbara tart és a kortárs művészettel ismerteti meg a fiatalokat, így egyfajta nyitottság irányába viszi. Olyan kis állatfigurákat vágott ki fatáblából, amikből hűtőmágnes készült. De képeslapot is festettek, ezeket pedig a szülőknek címeztük meg és feladtuk Postán, volt olyan gyermek, aki életében először adott fel ilyen lapot. Ők kizárólag a telefonos üzenet fogalmát ismerték, eddig. Édesanyám, Gálné Kiss Viktória pedig kecsketejből készít sajtokat és szappanokat, melynek elkészítése ugyan komoly precízséget és odafigyelést igényel, de a gyerekek számára új információkat tartogat. Extra programként a kecskefejés folyamatát is végigkövethették, ami lenyűgözte őket.

Gál Tímea pedig az állattartás folyamataiba avatta be az általános iskolásokat. Megtanította a lóápolást, a tiszításukat a fiataloknak és persze a lovaglással kapcsolatos információkat is megosztotta velük. S lehetőségük volt felülni a lóra, néhány kört vezetőszárral futni. A kutyákat, a kacagó gerléket, de a baromfiudvar kacsáit, tyúkjait is imádták a gyerekek.

– A hőség ellen az udvarban felállított medence kínált felfrissülést nekik – mesélte. – Örülünk annak, hogy sokat beszélgetnek egymással, a foglalkozások ideje alatt egy pillanatra sem fordult meg a fejükben, hogy az okostelefonjukat bújják. Rávilágítottunk arra, hogy mennyi örömet ad a természet közelsége, az állatok feltétel nélküli szeretete pedig energiát ad nekünk embereknek.