Mester József: A judo nem csak sport, életmód is

– Innen távol, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Sátoraljaújhelyen születtem, nagykanizsai édesapám ott volt határőr. Amikor leszerelt, visszaköltözött a szülővárosába – mesélte József. – Először, mint a korosztályomban minden srác, a labdarúgással próbálkoztam az egykori nagykanizsai Thúry-pályán, ahol akkoriban még egy óriási fakeretes lelátó állt. A fővárosi Molnár József edzőnél kezdtem a judót 1966-ban, a trénert édesapám sportreferensként is támogatta, hogy megtalálja az útját. Abban az időben sovány gyerek voltam, és apám abban bízott, hogy ez a harcművészet megerősít. Az egykori Kun Béla iskolában is tartottak tréningeket, szerettem a sportágat. Bár kiemelkedő eredményem nem lett, örökké a sportág mellett maradtam. 

Aztán megismerte feleségét, Dettyt, aki ugyancsak rajongott a sportágért, és Nagykanizsán alapítottak családot, s csak hobbiszinten jártak edzésekre. Majd 1987-ben a nagyobbik fiukat, Szabolcsot vitték edzésre a MÁV NTE munkacsarnokba (ma Tungsram-csarnok), hogy Józsefhez hasonlóan erősödjön kicsit. Végül szülőként maradtak. Akkor Gábris Lajos tartotta a tréningeket, aki látta rajtuk, hogy lelkesek. Ezért tanácsolta, hogy szerezzenek megfelelő képesítést. Ekkor már Gábris edző a visszavonuláson gondolkodott, ezért rájuk hagyta a szakosztály vezetését. 1990-től az MÁV NTE szakosztályát feleségével együtt irányítják. Ebben az időben költöztek a vasútállomással szemben lévő NTE-pálya melletti csarnokba.

– Innentől kezdve a sztori együtt íródik a családdal és a korábban ugyanebben a rovatban szereplő feleségemével, hiszen együtt vittük sikerre a klubot – folytatta. – Mindegyik versenyen szerzett nagykanizsai érem óriási élmény, ezek végigkísérnek bennünket az úton. Jó érzés, hogy Marcell fiunk is látott perspektívát a cselgáncsban, edző lett és remélhetőleg viszi tovább a tüzet. Arra is büszkék lehetünk, hogy minden évben volt dobogósunk a magyar bajnokságon valamelyik utánpótlás-korosztályban. Viszont máig a legeredményesebb versenyzőnk Mihovics Szabina, aki 2008-ban a szarajevói ifjúsági Európa-bajnokságon 57 kilogrammban 5. helyet szerzett.

Mester József életmódként tekint kedvenc sportágára, mely a nehézségek ellenére sok szép pillanatot okozott nekik. Elmondta: soha nem fordult meg a fejükben, hogy a nehézségek miatt a gyerekeket cserben hagyják. Ha olykor nehezen is, de előteremtették a szükséges feltételeket, vagyis szívvel-lélekkel dolgoztak és dolgoznak ma is.

– Amikor Jigoro Kano japán oktató megalapította a judót, azért tette, mert látta, hogy az ifjúság fizikai állapota nem megfelelő – fűzte hozzá. – A világ nem változott, most is ugyanebben a helyzetben vannak a fiatalok. Kellene nekik egyfajta erő, keretrendszer és gerinc. A küzdősport kiválasztja az adott sportolót, s jó lenne, ha minél több ifjú titán ismerkedne meg például a judóval.

Mester József a stafétát Mátés József szenior sakkozónak adta át.