Stamler Lajos: A párizsi olimpia elhíresült megnyitójának műsorszámát provokációnak szánták

Mint ismert, a XXXIII. nyári olimpiai játékok nyitóceremóniájának egyik performansza alaposan felkorbácsolta az indulatokat. Később a szervezők elnézést kértek, a videókat levették a hivatalos olimpiai oldalakról, ám az internet népe még mindig forrong.

Művészettörténeti vonatkozás

– A jelenet művészettörténeti vonatkozása érdekelt, hiszen amikor ezt a megjelenített show-elemet megláttam, akkor természetesen, mint mindenkinek, Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsora című festménye jutott eszembe – mondta Stamler Lajos. – A képen szereplők úgynevezett modellállását, az arányait utánozza az élőkép. Ez az, ami giccses és ízléstelen lett, de ez a populáris kultúrába belefér. Ez még nem lett volna probléma, és még az sem, hogy ez provokáció. Annyit provokáltak bennünket az utóbbi időben, hogy lassan az érzékenységét elveszíti az ember. A művészetnek ez a fajta provokatív funkciója létezik, nem idegen, sokan ismerik például Marcel Duchamp Forrás című alkotását, ami egy piszoár. A mostani esetet azzal intéztem el, hogy túl sokat beszélni erről méltatlan, hiszen ezzel is csak publicitást biztosítunk.

Stamler Lajos személyes Facebook-oldalán azzal reagált az eseményekre, hogy kicserélte a borítóképét Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsora című festményére.

Az érvrendszer bosszantó, mert hamis

– A közösségi oldalakat használók egy csoportja között egyfajta törés alakult ki – folytatta. – Az egyik tábor rendkívül negatívnak tekinti, közéjük tartozom én is. Az ellenkező oldal viszont olyan érvrendszert hozott elő, amely bosszantó, mert hamis. Arról van szó, hogy ez a bizonyos holland festő, Jan Hermansz van Bijlert az eredeti Az utolsó vacsora modellállását használta fel – szintén provokációból – az Istenek ünnepe című festményéhez. De az élőkép nem erre hivatkozik, hiába is próbálják ezt erőltetni. Teljesen más, hiszen utóbbi kép négyzet alakú, teljesen más arányrenddel készült el. A művész az ismert európai festők között az első százban nincsen bent. Az utolsó vacsora című kép amolyan vizuális közhely, hiszen olyan mértékben reprodukált, s a populáris kultúrában giccses és mindenféle változatát megtalálni, hogy 100 emberből 99 biztosan ismeri.  Jan Hermansz van Bijlert festményét viszont nem ismerik. Akkor kire hivatkoztak? Nem kell maszatolni, el kell fogadni, hogy ez egy jól kitervelt provokáció volt. Maga a rendező ironikusként értékelte.

Keresztény hitvallás

Stamler Lajos tiszteletben tartja mindenki véleményét, csupán annyit két, hogy az övéhez is így viszonyuljanak. A legelegánsabb gesztus az volt, hogy Franciaországban a keresztények az utcán hitvallást tettek. Ez az egyetlen adekvát válasz a provokációra: a keresztények ne szégyelljék a hitüket.