"Ismerem az anyukámat, de mindent a gyermekotthonban tanultam meg"

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság zalai kirendeltségének igazgatósága és - az általuk fenntartott - Gyermekvédelmi Központ Zala Vármegye három gondozási színtere volt lapunk partnere abban, hogy a zalai gyermekvédelemben dolgozók munkáját megmutassuk olvasóinknak.

Tegnap megjelent írásunkban a zalaegerszegi Gyermekvédelmi Központ életét mutattuk be, ezúttal egy lenti lakásotthonba látogatunk.

Műszaki emberként a gyerekvédelemben

Sali Ferenc műszaki emberként került a gyermekvédelembe, először a lenti Móricz Zsigmond Általános Iskolába, közben elvégezte a főiskolát, ma az egyik lenti lakásotthont vezeti. Amikor megkérdezték, lenne-e kedve az egyik, újonnan induló lakásotthonban dolgozni, nem sokat gondolkodott a válaszon. Ahogy azon se, elvégezzen-e újabb, a feladathoz muszáj stúdiumokat.

Közel negyven, ma már önálló életet élő fiatal mondhatja el, Ferencnek is köszönhetően, itt, a lakásotthonban tanulta meg a családi élet fogalmát. Többen vissza-visszajárnak, telefonon beszélnek, az utcán mindig megállnak beszélgetni.

- Aki erre a területre jön dolgozni, felejtse el a nyolcórás munkaidőt, mi 24 órában jelen vagyunk, ha kell, segítünk, ott vagyunk a gondok megoldásánál.

- Hogy látja, mi ad töltetet a gyerekvédelemben dolgozónak?

- Például Bálint - mutat az asztalnál ülő fiatalemberre, de róla később. - Nem szabad titkolni, sok a kudarc, a kiemelkedés bizonytalan, szóval nehéz hivatás ez. Bennem talán az volt a plusz, hogy rugalmas vagyok, nem tervezek hosszú távra, abba állok bele, ami az aznapi megoldandó probléma. Nyolc gyereket nevelünk most ebben a lakásotthonban, a legrégebben itt élő hét éve került hozzánk.

A gyerekotthonban a legkisebb öröm is öröm

Dancsné Vörös Edit 25 éve a lenti gyermekvédelem oszlopos tagja, van összehasonlítási alapja a gyermekotthoni és a lakásotthoni gondozási formáról. Utóbbi valóban megadja a személyre szóló figyelmet, noha akadt, aki szeretett jobban elbújni a nagyobb létszámban, azonban mások igénylik a személyes felnőtt támogatást.

- Az icipici örömöt is nagyon megbecsüljük, ez a záloga az elégedettségnek - szögezi le Edit, hozzátéve, a belátás fejlődése is tud hasznos lenni, ámbár a szeretethiány érzékelése vegyes érzelmeket kelt a nevelőkben.

Az iskolai problémák leküzdése is adhat sikerélményt, ehhez napi párbeszédet folytatnak a pedagógusokkal.

Nagy Jánosné Szilvia a lenti lakásotthoni hálózat szakmai vezetője óvónőként kezdte a pályafutását, úgy érzi, ha gyerekek között lehet, a helyén van.

- Borzasztóan megérint a nehéz sorsuk, de úgy érzem, tudom kezelni, a kölcsönös szeretet együtt emel bennünket. Van két saját felnőtt gyerekem, belegondolhatnék, milyen jó, hogy ők szerető családban nőhettek fel, de inkább arra fókuszálok, az a dolgom, hogy a szerencsétlenebb sorsú gyereknek adjak lehetőséget a jobb életre. Jó lenne, ha családban élhetnének, de a bántalmazó, elhanyagoló környezet ártalmas.

Szilvia beszél arról is, hogy a gyerekek viselkedésének megértése, helyén kezelése kulcskérdés az ő munkájában. A „rossz” gyerek nem mindig öncélúan magatartás zavaros, a családból való kényszerű kiemelés, a hányatott sors miatt általában van mögötte valami megfogalmazhatatlan sérelem, fájdalom, trauma.

A lenti lakásotthon-hálózathoz ma öt családi ház tartozik a városi lakókörnyezetben, összesen 49 gyermeket nevel 35 kolléga. Az egyik ház  különleges ellátást nyújtó lakásotthon, ahol értelmi, testi fogyatékos gyerekek élnek, ők szükségletüknek megfelelő ellátást kapnak.

A lakásotthonok előnye, hogy jól imitálják a családi életet, a bevásárlást, a napi kiadások kezelését, a főzést, a lakás rendben tartását, a családtagok munkamegosztását.

Az esetleges iskolai előítéletek kezelését olykor a nevelők is nehezen élik meg, tapasztalják, hogy ezeket a gyerekeket hajlamos ok nélkül megbélyegezni a szélesebb közösség.

Lenti kisváros, ismerik a városiak a lakásotthonok lakóit. A szomszédok errefelé együttérzőek, optimális esetben szinte unokájuknak tekintik a lakásotthon lakóit, sütit hoznak nekik, a srácok pedig behordják a tűzifát.

Bálint mindent a gyermekotthonnak köszönhet

- Ismerem az anyukámat, tartom vele a kapcsolatot, nem tehet róla, hogy így alakult az életünk. Megértem. Itt nőttem fel, itt tanultam meg mindent.

Sárvári Bálint Mihály 7 évesen került a gyermekotthonba a testvéreivel szülői elhanyagolás miatt, majd a lakásotthonban nőtt fel. Nagyon szeretett kertészkedni, ez volt a fő foglalatossága, s idővel elhitte, szeretetreméltó is lehet gyerekként, komolyan veheti a törődést. Elvégezte a szakközépiskolát, az egyetemet, ma okleves idegenforgalmi szakmenedzser. Tudott lakást venni az életindulási támogatással és hitellel, néhány hete pedig házas ember.

- Nem voltam én jó gyerek, voltak velem gondok, haragudtam a világra, rossz csapathoz csapódtam az iskolában, Feri bácsi tudna mesélni. A nevelők nélkül nem tudom, hol lennék, ha tehetem, be-beugrom ide beszélgetni.

- Mit javasol a most itt élő gyerekeknek ?

- Hagyják maguk mögött a helytelen családi mintákat, figyeljenek arra, amit a nevelők mondanak.

- Saját gyereknevelési vezérelv?

- Hú, kicsit szorongok, nem akarom azt, amit én átéltem otthon, remélem, meg tudunk majd adni nekik mindent, amit a nevelőimtől kaptam.  

(Sorozatunk következő részében a nagykanizsai Űrhajós Gyermekotthonba látogatunk. )