’56 leginkább mindenkié és senkié

A városvezető beszédében azt mondta: 1956 az elmúlt negyven esztendőben sokféle értelmezést kapott, mert „mindenki egy kicsit a magáénak akarja tudni”. Leszögezte: ’56 leginkább „mindenkié és senkié”. 

’56 leginkább mindenkié és senkié

– Nekem leginkább a csendről szól, amely beszél azóta is. Ez a csend a lánctalpak alatt van, és máig áthatja ezt a nemzetet, úgy, ahogyan arról Márai vall a Mennyből az angyal című versében: „Mert más lóg a fán, nem cukorkák: / Népek Krisztusa, Magyarország”, illetve: „Mert Csillag ég, hasad a hajnal, / Mondd meg nekik – mennyből az angyal”. Azt szeretném, hogy ebben a csendben találjuk meg egymást – fogalmazott a városvezető.

Prózában, versben, zenével

Az emlékező beszéd után a Bibó István Gimnázium diákjai mutatták be tisztelgő műsorukat, prózában, versben s zenével elevenítve fel e nemzet hősies küzdelmét, majd a város vezetői, illetve civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat az 1848-56-os emlékmű talapzatán. 

Először szabadon

A hévízi megemlékezésen felelevenítették: 1989 e napján, vagyis éppen 35 éve volt először lehetősége a magyaroknak nyilvánosan tisztelegni 1956 hőseinek emléke előtt.