Ítélet született a „teskándi Ál-Jézus” ügyében: 23 cselekményben mondták ki bűnösnek

Az ítéletről dr. Bartalné Mentes Judit, a Zalaegerszegi Törvényszék szóvivője tájékoztatta hírportálunkat. A bírósági tárgyalássorozatot hosszas nyomozási előkészület előzte meg, a bíróság hat pontban foglalta össze a bizonyítást nyert részleteket. A szexuális szolgáltatások követelése nem nyert bizonyítást.

Az alábbiakban az ítéletről szóló közleményt adjuk közre.

A vádlott évtizedeken keresztül spirituális, energiával gyógyító mesternek adta ki magát. „Betegeit, tanítványait” csoportos foglalkozásokon és egyénileg is fogadta. „Tanításai” során a feltétel nélküli szeretetről, Istenről, a Megváltóról, a földi hívságok levetkőzéséről, az anyagi javak megvetéséről, a testi és lelki megtisztulásról, a szerénységről, az odaadásról és a mások iránti önzetlen áldozatról, a testiséget jelentő vágyak távoltartásáról beszélt. „Követői” a pénzügyekhez nem értő, az anyagi javakat megvető embernek ismerték meg.

A személye köré csoportosuló – jellemzően gyógyításra, lelki útmutatásra vágyó – emberekkel országszerte különböző helyszíneken találkozott, így például Zalaegerszegen, Böhönyén, Nagykanizsán, Pécsett és Budapesten is. A férfi magát Jézus inkarnációjának tüntette fel, látogatói bizalmába férkőzött, érzelmi függőséget teremtett velük, majd tanításaival befolyásolni kezdte életvitelüket, pár- és pályaválasztásukat, továbbá pénzügyi döntéseiket. Követőit – nemes és önzetlen indokokra hivatkozva – arra buzdította, hogy az általa megjelölt jótékony vagy a saját életét előbbre vivő célokra különböző összegeket adjanak, a pénzt azonban saját luxus életvitelének finanszírozására fordította.

A sértettek egy része végig hitt a vádlott küldetésében, többen viszont megkérdőjelezték tevékenységét, de nem tudtak kitörni a befolyása alól, mert a férfi azzal fenyegette meg őket, hogy aki „elárulja” őt, az megbetegszik.

A vádlott 1996-ban ismerkedett meg egy Libanonban élő magyar származású, jómódú doktornővel, akivel hamarosan bizalmas viszonyba került. A sértettet elvarázsolta a férfi tevékenysége és tanításai, ezért bőkezűen támogatta őt (nyaralás, drágakövek, ékszerek, cipők, órák ajándékozása). 2012 tavaszán a vádlott felvetette a sértettnek, hogy fektessen be egy zalai falusi ingatlanba. A nő – miután a férfi kihasználta naivitását és a magyar jogszabályok ismeretének hiányát – meghatalmazta a vádlottat, hogy a nevében intézhesse az ingatlanügyletet, s ezen felül átadott a részére 6700 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 1.968.170 forint). Ennek az átadásnak szemtanúi is voltak. 2013 januárjában a férfi azonban az ingatlant nem a sértett, hanem a saját részére vásárolta meg, ami a nő előtt 2018-ig titokban maradt. A vádlott még ebben az évben ismét anyagi segítségért fordult a sértetthez: 40.000 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 11.377.600 forint) kért egy titokzatos „jó célra”. A nő átutalta a kért összeget a férfi egyik hívének bankszámlájára, aki felvette és a „mesternek” adta. A vádlott pedig arról tájékoztatta a sértettet, hogy ebből Cipruson akarja beindítani gyógyító-tanító tevékenységét, s ennek sikere után adja vissza a kölcsönt. Ténylegesen azonban a vádlottnak erre reális lehetősége nem volt, csupán a pénz megszerzése volt a célja.

2016 tavaszán a vádlott ismét pénzügyi segítséget kért a sértettől. A férfinak tudomása volt a nő 420.000 forintot érő, 21 karátos aranyból készült medálos nyakláncáról. A vádlott ezt úgy szerezte meg, hogy azzal hitegette a sértettet, hogy az eladásukból származó összeget gyermekek táboroztatására fogja fordítani. Ez azonban ténylegesen nem szerepelt a tervei között, a nő fia által neki elhozott ékszerből szerzett pénzt saját megélhetésére fordította.

Fentiekkel a vádlott összesen 13.765.770 forint kár okozott, amely nem térült meg.

Egy másik sértett 2004-től vett részt a vádlott által tartott gyógyításokon, foglalkozásokon. 2014. évre kialakult bizalmas kapcsolatuk miatt a nő feltétel nélkül elfogadta a vádlott által hirdetett tanokat. A sértett még ebben az évben eladta az édesapjától örökölt ingatlanát, amelyből készpénzre tett szert. Ezt a férfi is megtudta és rávette a nőt, hogy ebből jótékony célra adományozzon. 2014 novembere és decembere között a sértett összesen 5 millió forintot adott át a vádlottnak abban a hiszemben, hogy a férfi azt gyermektáboroztatásra fordítja. A vádlott azonban az átvett pénzt saját kiadásaira költötte el, 5.000.000 forint kárt okozva, amely nem térült meg.

A férfi 2003-ban egy egész családot behálózott, akik rendszeresen részt vettek a vádlott foglalkozásain, s hamarosan bizalmi viszonyba is kerültek vele. Ennek eredményeként több ingatlanukat is a férfi rendelkezésére bocsátották a foglalkozások helyszíneként, továbbá jótékony célokra adományokat is átadtak a vádlottnak, sőt esetenként bevásároltak neki és még a nyaralását is finanszírozták. 2015-ben a vádlott azzal kereste meg az édesanyát, hogy nincs otthona, szeretne egy nyugalmas helyet majd idős korára, s ezért anyagi segítségre lenne szüksége. Némi győzködés után a sértett 2015 júliusában 10 millió forintot adott át a férfinak ingatlanvásárlás céljára. A vádlottnak azonban ebben az időszakban összesen 7 ingatlan képezte a tulajdonát. Az átvett pénzből végül még egy házat vásárolt, a jogi ügylet hátterét és valódi lényegét át nem látó nevelt lánya közreműködésével, aki maga is tett hozzá a vételárhoz 2 millió forintot. Az okozott 10.000.000 forint kár végül az ingatlan tulajdonjogának a sértettre történt átruházásával megtérült, mivel a nevelt lány – tudva, hogy az ingatlan jelentős részét a sértett finanszírozta – így ítélte helyesnek.

A vádlott többször is adománygyűjtést kezdeményezett a közösségében konkrét, rászoruló személyek javára, ám a pénz nem, vagy nem teljes egészében jutott el hozzájuk. A gyűjtést minden esetben a vádlott koordinálta, őt megkerülve nem lehetett gyűjteni, s az átadást is mindig ő bonyolította. A vádlott 17 sértettnek (akik jellemzően 2.000-20.000 forint közötti összegeket adományoztak), 3 alkalommal, összesen 344.000 forint kárt okozott.

Egy sértett a családjával együtt már 2003-ban megismerkedett a vádlottal. Tanításainak hatására erkölcsi kötelességének tartotta, hogy nehéz körülmények között élő személyeket anyagilag is támogasson. A vádlott 2010-ben azzal kereste meg a férfit, hogy tudomása van egy olyan személyről, akit támogathatna. A férfi – havi rendszerességgel – kezdetben 60.000, majd 100.000 forintot adott át e célból a vádlottnak, még azt követően is, miután a „tanító” közölte vele, hogy a támogatott elhunyt. 2017 szeptembere és 2018 májusa között a vádlott 900.000 forintot csalt ki így a férfitól, amit nem adott tovább a rászorultaknak, hanem saját megélhetésére fordította.

Az egyik sértett nő hosszú időn keresztül rendszeresen látogatta a vádlott foglalkozásait, amelyekért jelentős összegeket is fizetett. 2018 nyarán azonban több sértett tudomására jutott, hogy a vádlott kihasználta a köréje csoportosuló embereket, s ennek érdekében megpróbálták anyagilag elszámoltatni a férfit.

2019. májusban a sértett nő (aki időközben elhunyt) és egy férfi ismerőse megpróbálták személyesen felvenni a kapcsolatot a vádlottal a lakóhelyén. A „mester” nem volt otthon, amikor azonban megérkezett észrevette az autóban ülő kísérőt és szidalmazni kezdte, rángatta az kocsi ajtaját, ütlegelte az autót és fenyegette. A férfi ijedtében belülről bezárta a gépkocsit, majd hívta a segélyhívót. Időközben a vádlott felhagyott a cselekménnyel és elhagyta a helyszínt. A tárgyaláson a vádlott a hangoskodást elismerte, de az erőszakos fellépést tagadta.

Az ügy bírósági szakasza és az ítélet 

Az ügy 2023. március 1. napján előkészítő üléssel indult a Zalaegerszegi Járásbíróságon, ahol a személyesen megjelent vádlott a bűnösségét nem ismerte el és nem kívánt vallomást tenni. Az első tárgyaláson a védő a vádlott, míg az ügyészség a tanúk személyiségi jogainak védelme érdekében nyújtott be zárt tárgyalás tartására irányuló indítványt. Ezek közül a bíróság az utóbbit találta megalapozottnak, ugyanis több tanúként kihallgatott személy vallomása is tartalmaz szenzitív (érzékeny) adatokat, ezért a nyilvánosságot erkölcsi okból kizárta.

A Zalaegerszegi Járásbíróság 7 tárgyalási napot tartott, s a tárgyalássorozat végén 2024. október 30. napján nyilvánosan hirdette ki az ítéletet, amelyen a vádlott nem volt jelen. A bíróság a vádlottat összesen 23 rendbeli cselekményben mondta ki bűnösnek: 5 rendbeli üzletszerűen elkövetett csalás bűntette (2 esetben jelentős, 2 esetben nagyobb, 1 esetben kisebb értékre elkövetve, két alkalommal folytatólagosan), 17 rendbeli (ebből 11 folytatólagos), üzletszerűen elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó csalás vétsége, valamint garázdaság vétsége miatt 6 év börtönbüntetésre ítélte, s 6 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kötelezte továbbá 300.000 forint pénzbüntetés, valamint közel 19 millió forint kártérítés és kamatai megfizetésére a sértettek részére. Az ezeket meghaladó polgári jogi igényeket egyéb törvényes útra utasította.

Az indokolás a szenzitív adatok kihagyásával zajlott. A bíróság hangsúlyozta: a vallásszabadság egy alapvető emberi jog, de ha ez együtt jár azzal, hogy az ember áldozattá válik, erkölcsileg és anyagilag kihasználják, az már bűncselekmény. Jelen ügy tárgya, egy olyan csalássorozat, amely tárgyalásain a sértettek közül többen is a szekta szót használták vallomásaikban. Ennek ismérvei visszaköszönnek a vádiratban, amely a tárgyalássorozat alatt kis mértékben, apróbb pontosításokkal (pl.: aranyékszer karátszáma) változott.

Kiemelte: bár az ügy kirobbanásakor a férfi nőügyei és a spirituális tevékenysége került a fókuszba, de a bíróság előtt nem ez a vád tárgya, hanem a csalássorozat, amelynek elkövetését a vádlott mindvégig visszautasította. Nemcsak a csalárd szándákot, hanem a pénzösszegek átadás-átvételét tagadta. Az mondta, sohasem követett el bűncselekményt, erkölcsileg, morálisan és anyagilag tönkre akarják tenni. Hangsúlyozta: nem fogadott el pénzt, maximum útiköltséget adtak neki borítékban. Ezzel szemben több esetben mások is tanúi voltak a nagyobb pénz, illetve érték átadás-átvételnek, voltak pénzfelvételi bizonylatok, üzenetek, amelyek ellent mondtak annak, amit a férfi állított. A tanúk egybehangzó vallomásai megerősítettek egy-egy vádpontot, egymástól függetlenül ugyanúgy mondták el a történteket, adták meg az összegeket, s az adományok tekintetében is egyezően nyilatkoztak.

Elhangzott: a szekta ismertetőjele, hogy a vezető finom, manipulatív módszereket alkalmaz, látszólag a tagok jólétét, az önzetlen segítő szándékot hirdeti, de valójában kizárólag a saját érdekei vezérlik. Ezek pedig sokszor ellentétesek a hirdetett igével: míg a tagokat az anyagi javak elvetésére ösztönzi, ő gazdagodik; erkölcsösségre szólít fel, de ő maga erkölcstelenül él. A tanúvallomásokból körvonalazódott: a vádlott is hasonlóan élt, a körülötte lévőket elszigetelte, szavait úgy forgatta, ahogy azt a helyzet, illetve az érdeki megkívánták.

A bíróság a bűnösség kiszabásánál figyelembe vette, hogy a 23 rendbeli cselekmény büntetési tétele 2-12 évig terjedő szabadságvesztés, amelynek középmértéke 7 év. Enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, a jelentős időmúlást, kisebb súlyban a kár megtérülését (amely nem közvetlenül a vádlott révén történt), súlyosítóként többek között a folytatólagos elkövetést, a hosszú éveken át tartó csalárd magatartást és a gátlástalan elkövetési módot, hogy mások jóindulatát, segítő szándékát kihasználva követte el a tetteit.

Az ítélet nem jogerős, az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, a sértettek képviselője tudomásul vette, a védő fellebbezést jelentett be, a távollévő vádlott a törvényes határidőn belül nyilatkozik.