A hős forradalmárok kiálltak Zaláért

A bibliotékában a forradalmárokról tartott érdekfeszítő előadást ismét Huszár András amatőr történelemkutató, illetve Benke Dániel könyvtáros szervezték. Prof. dr. Hermann Róbert, aki a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár intézetvezetője, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora két hős honvéd tetteiről beszélt: a Palinban született Inkey Kázmér és a Nemesapáti Püspöky Gracián került a középpontba. Mindketten a Budai Vár visszavétele során tűntek ki bátorságukkal, amellyel beírták nevüket a magyar hadi krónikákba. Hősök voltak, igaz emberek és jó katonák. Olyanok, akik bátran állták a csaták tüzét és megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

Inkey, a hős

– Az Inkey család családfája egészen az 1550-es évekig vezethető vissza – fogalmazott prof. dr. Hermann Róbert. – A családnak két ága van ebből a fiatalabbik ág a palini ág. Főhősünk Kázmér 1818. február 23-án Palinban született a család tíz gyermeke közül nyolcadikként. Inkey Kázmér jogot tanult majd a kapornaki járás alszolgabírája lett 1840-44 között. A forradalmi idők gyorsan magukkal ragadták és a korabeli források 1848 júliusában már úgy hivatkoztak rá, mint Nemzetőr századosra.

Megütköztek a horvátokkal

Hozzátette: Inkey önkéntes alakulata a horvát betörés idején esett át a tűzkeresztségen. Csatlakoztak Vidos József Nagykanizsa felszabadítására induló seregéhez és október 3-án megütköztek a horvátokkal. Inkey Kázmér századparancsnokként vett részt az összecsapásban. Majd 1848 novemberében az alakulat átalakult honvédezreddé, 47. sorszámmal. Így hivatalosan is megalakult a 47. honvéd gyalogezred. Hosszú ideig nem tudtak semmit Inkeyről, mivel a források nem említették, egészen 1849. február 14-ig, amikor a tornaljai rajtaütés során Inkey lett a zászlóaljparancsnok. Kijelenthető, hogy a szabadságharc összes jelentős ütközetében ott találták a 47 honvédeket. Részt vettek a kápolnai csatában, ahol a kocsma visszaszerzéséért indított támadást Inkey személyesen vezette. Azt a feladatot kapta, hogy foglalja vissza az ellenségtől Kápolna városát és eközben mi mást sikerül visszafoglalni rövid ideig, mint éppen a kocsmát.

Inkeyt előléptették

– Az isaszegi csatában az előrenyomuló csapatok élén haladtak – fogalmazott a történész. – Fontos mérföldkő volt életében 1849. április 10-e és a váci csata. Hiszen ezután Inkeyt előléptették őrnaggyá és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát. A 47-esek ott voltak a nagysallói ütközetben, a komáromi csatában, a debreceni ütközetben is. Szőlősön 1849. augusztus 13-án megtörtént a fegyverletétel. Inkey egyesével búcsúzott katonáitól. A szabadságharc utáni megtorlások őt is elérték: 1850-ben besorozták a császári és királyi 9. huszárezredbe, ahonnét váltságdíj fejében szerelték le. Aztán 1872-ben alezredessé léptették elő, de idővel jobban háttérbe szorult. Négy évvel később nyugdíjazták és rá pár évre 1882-ben Nagykanizsán hajtotta örök álomra a fejét. 

A rettenthetetlen zászlótartó

Prof dr. Hermann Róbert szerint Püspöki Graciánra úgy emlékszik az utókor, mint a rettenthetetlen zászlótartóra. Grácián bizonyíthatóan 1829-től a nagykanizsai piarista gimnázium hallgatója volt. Majd 1834-ben már azt olvashattuk róla, hogy beállt az 5. huszárezredbe. Tanulmányai során magával Görgeivel is találkozott, majd miután ezredéhez visszaküldték, 1842-ben leszerelték. Az indoklás szerint „betyár és verekedő, sok adósságot tesz.”

Görgei személyesen tüntette ki

– Ezek után a sorsa nagyon nehézre fordult, rossz anyagi helyzetbe került – fűzte hozzá. – Ezért 1847-ben arra kényszerült, hogy eladja gelsei kúriáját. Képzettsége híján hivatalt sem vállalhatott. Csány László próbálta felkarolni és segíteni a fiatalembert. Ugyan 1848-as szerepvállalásáról nincsenek konkrét adataink, de nem volt nemzetőr és választó sem. Három vagy nyolc nappal a budai vár bevétele előtt állt be katonának. A 47-esek 1849. május 21-én rohamozták meg a Fehérvári Rondellánál a várat és az első zászlót Püspöky Grácián tűzte ki. A vár bevételét követően Görgei személyesen tüntette ki a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályával és szívélyesen üdvözlte. Állítólag hadnaggyá is előléptették. Grácián ezen a napon valószínűleg Buda egyik legismertebb embere volt, de a hírnév múlandó, mivel további szabadságharcos szerepéről nem maradt az utókorra semmi. A megtorlás időszakában nem sújtották külön büntetéssel, 1852-ben visszatért Zalába is, majd rövid időn belül 1861-ben ő is elhunyt.

Az élet írja a legjobb történeteket

Benke Dániel könyvtáros, az előadás egyik szervezője hozzáfűzte: az érdekfeszítő humorral is megtűzdelt előadást hallgatva nemcsak arra jöhettek rá, hogy a zalaiak mindig ott voltak, amikor ott kellett lenniük, hanem azt is, hogy az élet írja a legjobb történeteket. Két különböző háttérrel rendelkező fiatalember, akik a maguk módján megcselekedték, amit megkövetelt a haza és erre méltán lehetünk büszkék. Azt javasolta: ha tehetik, nézzék meg újra Than Mór egyik leghíresebb festményét A budai vár visszavételét. Mert ha alaposan szemügyre veszik, akkor az egyik alak, aki a katonáit előrenyomulásra biztatja az nem más, mint Inkey Kázmér, a Fehérvári kapun magyar zászlóval álló katona pedig Püspöky Gracián. Egy képen a 48-as szabadságharc két zalai hőse.

Az eseményt a zalaegerszegi 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjai is megtisztelték jelenlétükkel.