Leleményes eszköz a kanizsai üveggyárból

17 órája

Tudod, mi az a pálinkahűtő? – videó

Az emberi találékonyságnak nincs határa, szokták volt mondani. Pláne igaz ez akkor, ha pálinkafőzésről van szó. A nagykanizsai Thúry György Múzeumban több leleményes eszközt is őriznek, ezek egyike az 1970-80-as években a panelházak apró konyháiban használt pálinkahűtő berendezés.

Pásztor András

Gyanó Szilvia muzeológus egy kanizsai üveggyárban készített pálinkahűtő berendezést tart a kezében. Az eszközt főként a lakótelepi pálinkafőzés során használták az 1970-80-as években

Fotó: Szakony Attila

Az otthoni pálinkafőzést 1920-ban ugyan betiltották, de ez nem akadályozta meg a magyarokat a gyümölcspárlatok készítésében. A zugfőzésnek több módja is volt, az 1970-80-as években még a lakótelepeken is főztek pálinkát. Ebből az időszakból való az a pálinkahűtő eszköz, amit egy üvegtechnikus ötlött ki és készített el a kanizsai üveggyárban. Az eszközt az úgynevezett kuktás módszerhez alkalmazták, kettős üvegfallal rendelkezik, a belső kis gömbökben a szesz folyik át, míg a külső részen a hideg víz hűti, csapatja ki az alkoholt.

pálinkahűtő
A pálinkahűtő kettős üvegfallal rendelkezett, a belső kis golyókban a szesz csordogált, amit a külső részbe vezetett víz hűtött le
Fotó: Szakony Attila

Pálinkahűtő és pálinkás fazék

A Thúry György Múzeum korábbról is őriz a pálinkafőzéshez kapcsolódó tárgyakat, például úgynevezett pálinkás fazekat, ami a 19. században volt elterjedt többek között a dél-zalai régióban is.

- A pálinkás fazekat a kisüsti-módszernél alkalmazták, ebben gyűjtötték össze a főzés végén az alszeszt, vagy más néven plávist - magyarázta Gyanó Szilvia muzeológus. - Az alszeszt ezt követően még egyszer le kellett főzni, majd a művelet végeztével ebből a cserépkorsóból töltötték át a pálinkát a kis hordókba vagy az üvegekbe.

pálinkás fazék
A pálinkás fazékba csöpögött az alszesz, vagy más néven plávis. Kétszeri lefőzés után ebből töltötték át a pálinkát a kis hordókba vagy üvegekbe
Fotó: Szakony Attila

Gyanó Szilvia a hazai pálinkatörténelem kapcsán elmondta: a pálinkafélék hazai elterjedéséről a 14. századtól rendelkezünk adatokkal, eleinte gyógyászati célú használatáról tudunk, és mint „aqua vitae reginae Hungarie” ('magyar királyné életvize') a köszvény ellenszereként szerepelt.

Zugfőzéstől a hungarikumig

- A pálinkafőzés földesúri előjognak számított, ezért a jobbágyparaszti főzést mindig korlátozták - folytatta a szakértő. - Az 1836. évi VI. tc. saját szükségletre és nagybani eladásra szabaddá tette a pálinkafőzést mindenféle alapanyagból, a gabona kivételével. 1850-től a szesz állami monopólium lett, így a parasztok házi pálinkafőző üstjei is állami ellenőrzés alá kerültek, a főzés után szeszadót kellett fizetni. 1920-ban létrehozták a községi szeszfőzdéket, míg a házi pálinkafőzést megtiltották. A korlátozások és a tiltások azonban nem akadályozták meg a zalai embert a gyümölcs és a törköly lepárlásában. A „zugfőzés” során változatosan próbálták titokban lefőzni a szeszt és titokban tárolni a „fináncok” elől. A Balaton-környéki szőlőhegyeken előfordult, hogy a pincében vagy a szőlőben ásták el, de vannak adatok rejtett szobákról, fülkékről is. A dél-zalai szőlőhegyek vadregényes, dimbes-dombos környezete jó terepet biztosított a titkos pálinkafőző tevékenység számára. 2010-től aztán a magánszemélyek ismét birtokolhatnak szeszfőző berendezést, illetve saját részre - évente 86 literig adómentesen - főzhetnek pálinkát is. A pálinka egyébként 2013-tól már hungarikum.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában