Pozsonyi kifli: kié a 400 éves legendás sütemény?

Nem csak nagymamáink karácsonyi – és úgy általában – kedvenc patkó alakú süteménye a pozsonyi kifli, németül „Pressburger beugle vagy kifperl”, illetve szlovákul a „Bratislavský rožok”. De vajon melyik nemzet mondhatja magáénak ezt a diós, mákos klasszikus finomságot? Mert természetes, hogy mindenki szeretné, mi magyarok a hungarikumok között tartjuk számon. 

A pozsonyi kifli elnevezés nem kizárólagos

A szlovákok 2008-ban fordultak az Európai Bizottsághoz, s szerették volna a péksüteményt "Bratislavský rožok"/"Pressburger Kipfel"/"Pozsonyi kifli" néven szerepeltetni, a kizárólagosság ellen azonban Németország, Ausztria és Magyarország kifogással élt. Az országok azóta megegyeztek, s „a megállapodás tartalmazta az eredeti termékleírás módosításait és különösen a bejegyzés iránti kérelemben szereplő azon kérés törlését, amely az elnevezésnek a kizárólagosságára vonatkozott.”

C betű és patkó alak

A „Bratislavský rožok” elnevezést csak 1918 után, Csehszlovákia megalakulását követően kezdték el használni, miután a Pressburg, illetve Pozsony városnév Bratislavára változott. A hungarikumleírásban ez áll: „Czifray István 1830-ban kiadott Legújabb magyar szakácskönyvében „Posonyi finom mákos kaláts” címen közli a receptjét. Trianon után szláv neve is keletkezett Pozsony híres péksüteményének. Így ma az Európai Unióban – hosszas viták után – „hagyományos különleges termékként” szerepel, magyarul és neve mellett említhető szlovákul is. A hivatalos leírása szerint a pozsonyi kifli mákkal vagy dióval töltött, kifli alakú finom pékáru márványszerű, fényes felülettel. A hagyomány alapján a diós kifli c betűt formál, míg a mákos elnyújtott patkó alakú.”

V. Szemes és V. Karovič 1992-ben, Pozsonyban kiadott könyvében ez áll: 1785-ben, Mikulás napján, Shiermann pékmester egy új, töltött süteményt helyezett el a kirakatában, amely a későbbiek során mint „Pressburger beugle” honosodott meg a köztudatban.

A „Bratislavský rožok” elnevezésű terméket Pozsonyban később több pékmester is sütötte. Közülük az egyik legismertebb Schwappach Ágoston, aki 1834-ben alapított pékségében mákos és diós patkókat kínált. Ismert volt a pozsonyi Štefanik utcai Wendler Gusztáv cukrászdája is, amely a „Bratislavský rožok” terméket akár postán is elküldte. 

Egyesület pozsonyi kifli névvel

Mintegy tizenöt éve, 2010-ben egyesületet alapított több, a szlovák fővárosban élő magyar nemzetiségű értelmiségi. A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás a klasszikus pozsonyi sütemény nevét vette fel, célja pedig a többnemzetiségű főváros történelmi és kulturális sokszínűségének népszerűsítése, a hagyományok ápolása. Az egyesület gondozásában a közelmúltban jelent meg „A 400 éves legenda – A pozsonyi kifli története” című könyv, amit ifj. Papp Sándor és Július Cmorej írt és szerkesztett.

„Minden nagyvárosnak megvannak a maga jellegzetes süteményei. Pozsony, az egykori koronázóváros a mákos és diós pozsonyi kiflijével dicsekedhet, amely egykor olyannyira népszerű volt, hogy a bécsi császári udvarnak, a tengerentúlra vagy Indiába is szállították. E kötet a legendák felidézése mellett a finomság valós történetét is elénk tárja. Megismertet a hajdani leghíresebb kiflisütő mesterekkel, hangulatos korabeli írásokkal idézi meg a régvolt „kiflis” Pozsonyt, s természetesen az Európai Unió által hagyományos különleges termékként bejegyzett péksütemény receptjeit is tartalmazza” – olvasható a könyv fülszövegében.

Ha pedig valaki kedvet kapott a sütéshez, akkor uccu neki, keressen gyorsan egy klasszikus leírást. Akár most, ne várjunk karácsonyig.