Római túra a Colosseumban, a Forum Romanumban és a Capitoliumban (képalériával)

A város történelmi szívében, a birodalom legrégebbi építészeti emlékeinek völgyében, és a modern korig terjedő látványosságok sokasága között járunk. Ez a Colosseum, a Fórum Romanum, a Capitolium, a Palatinus-domb, valamint a II. Viktor Emánuel számára épített emlékmű térsége, a nap minden órájában óriási turista tömeggel. A zsibongás elképesztő.

Az utak menti járdákon egymást érik a zenészek, akik erősítőjükkel bömböltetik nótáikat, sorra futnak be a turistacsoportokat rendületlenül szállító buszok, s a tömegből mindig akadnak valakik, akik a leglehetetlen helyeken készítenek szelfiket egymásról…

A Colosseum környékén szinte elviselhetetlen az építménybe bejutni szándékozók tömege, akik a várakozásuk idején, jobb híján körbejárják a hatalmas építményt. Mi is ezt tesszük, s lépten, nyomon elcsodálkozunk, az épület monumentalitásán. Maga a szó is, hogy Colosseum önmagában egyet jelent Rómával! A romjaiban is monumentális Colosseum, az I. században 72-80 között épült, Néró korábbi mesterséges tavának helyén. Nevét is Néró óriási szobráról, a Colossus-ról kapta. A lenyűgöző méretű szórakoztató központot eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták, melynek építésén közel 60.000 rabszolga dolgozott és mintegy 100 ezer tonna márványt használtak fel hozzá – olvashatjuk az építési összefoglalóban. A monumentális építménynek négy szintje van, az épület 48 méter magas, s mintegy 24 ezer négyzetméter alapterületű.

A római császárok korában gladiátorküzdelmeket, állatviadalokat láthatott itt az a 60 ezer néző, aki bejutott az amfiteátrumba, amit a középkorban erődítményként, később pedig kőbányaként használtak, innét hordták az értékes követ a későbbi építkezésekhez. Az utolsó gladiátor küzdelmeket 435-ben tartották, - tudjuk meg a Colosseum történetét felsoroló adatokból. A becslések szerint több tízezer ember és állat veszítette itt életét azalatt a pár száz év alatt, amíg ilyen céllal látogatták az épületet, amely Vespasianus császár korában épült, a Forum Romanum délkeleti részében. A Forum Romanum keleti része a köznépé volt, így az elhelyezéséből kiindulva a köznép szórakoztatására létrehozott létesítményt képviselt az “aréna”, amely 80-ban készült el. A legendás megnyitón Titus, Vespasianus utóda köszöntötte Róma polgárait, mert a létesítmény megálmodója ezt már nem érhette meg. Az impozáns megnyitón, a feljegyzések szerint mintegy 5000 vadállatot vonultattak fel.

A Colosseum egy hatalmas, ellipszis alakú „szórakoztató központ, amely 188 méter hosszú, 156 méter széles és 48,5 méter magas, létrehozásához bámulatos mérnöki pontosságra, kiváló anyagokra volt szükség. Sőt, arról is gondoskodtak, ha nagy volt a hőség, hogy a legfelső emeleten talpkövek és konzolok segítségével egy sátrat nyithattak meg a Colosseum nagy része fölött.

A beléptetésen túljutva, bámulatos látványt nyújt a hatalmas aréna, amelynek, mostanra fedetlen a küzdőtere, csupaszon láthatók az egykori padlózat alatti gladiátor fülkék, a vadállatok helyiségei. Az első században mindössze nyolc év alatt épült fel a Colosseum, de, ha az épület mai állapotát szemléljük, kevés bizodalmunk van ahhoz, hogy valaha is befejezik a helyreállító munkálatokat, pedig az olaszok a tengernyi turisztikai bevételeikből rengeteget költenek a helyreállítására, de ezen kívül is, mindenütt zajlanak nagy turisztikai rekonstrukciók.

A Colosseum mellett megcsodáljuk az itt álló, domborművekkel ékesített diadalívet, amelyet Constantinus császár dicsőségére építették a IV. század első felében. A diadalív is monumentális alkotás, 21 méter magas, 26 méter széles, emberalakok és harci jelenetek díszítik. E látványosság megtekintése után kezdjük el bejárni a Palatinus- dombot, Róma

szülőhelyét, amelyről gyönyörű kilátás nyílik az óváros központjára, a Fórum Romanumra, amely a világ egyik legjelentősebb ókori műemlékegyüttese, Róma talán legnépszerűbb látnivalója. Ez a térség volt az ókori Római Köztársaság idején a Kr. előtti VI. századtól a politikai, vallási és kereskedelmi élet központja, de a császárkorban is tovább bővült.

Róma története lényegében a Palatinus- dombról indult, legrégibb emlékei Romulus kunyhója és a nőstényfarkas egy ősi bronz szobra, mely most a Palazzo dei Conservatori múzeumban látható. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a kutatók megtalálták azt a barlangot, ahol nagy valószínűséggel, Romulust és Remust az anyafarkas táplálta. Ennél is nagyobb felfedezés volt, amikor Constantinus császár diadalívétől nem messze megtalálták a római császári jelképeket, három lándzsát, két-két zászlótartó gerelyt és egy jogart. A jogar markolata sötétzöld üveggömb. Feltételezések szerint ezek az uralkodói szimbólumok Maxentius császáré voltak, akit Constantinus győzött le.

Mint tudjuk a történelemből, Róma hét dombra épült, ezek közül az egyik a Capitolium- domb volt, amelynek fontos politikai szerepe volt. Innen indultak útnak a hadvezérek és ide is érkeztek meg a győzelmek után. Népgyűléseket tartottak itt, és a consulokat is itt nevezték ki. Régészeti leletek alapján az is biztosnak látszik, hogy itt, ezen a területen jött létre az első, Róma ősének tekinthető település is a korai bronzkorban.

Napjainkban a II. Viktor Emánuel emlékmű melletti széles lépcsősoron juthatunk fel a főtérre, a Piazza del Campidogliora, ami a reneszánsz korban nyerte el a mai formáját. A teret Michelangelo tervei alapján építették át. A tér közepén Marcus Aurelius szobra áll (bár ez csak másolat, az eredetit óvják a kopástól). A téren lévő palotákban múzeum működik, itt látható például Romolus és Remus bronzszobra is.

A Capitolium egyik leghíresebb épülete a Szenátusi Palota, melyet szintén Michelangelo tervezett. Eredetileg is volt itt egy épület, mely már a XII. században a város igazgatási székhelyeként szolgált. Az új reneszánsz palota csak a XVII. század legelején lett kész, de végig Michelangelo tervei alapján építették.

Fontos megemlíteni a Tarpei-sziklát, melynek története az árulásról szól. Spurius Tarpeius volt a Capitolium védője a szabinok elleni háborúban. A szabinok igen furfangosan vesztegették meg Tarpeius lányát. Mivel a bal karjukon hordták az arany ékszereket, ezért a lánynak azt ígérték, ha segít nekik feljutni a Capitoliumra, akkor megkapja mindazt, amit a bal karjukon hordanak. A lány ráállt az alkura, és elárulta apját és népét, segített a szabinoknak. Amikor feljutottak a dombra, a katonák ígéretükhöz híven megadták a lánynak, amit bal karjukon hordtak, pajzsaikkal halálra zúzták őt. Ez volt az áruló jutalma. Azért, hogy az eset ne merüljön feledésbe, és emlékezzenek rá az emberek, ezután a rómaiak innen lökték le az árulókat a mélybe, tudjuk Lívius, ránk maradt írása alapján.

Az évezredes romok közt sétálva elérkezünk a 19-20-ik századba, II. Victor Emánuel emlékszobrához. Igaz, a II. Viktor Emmanuel számára épített emlékmű nagyon megosztja Róma lakóit, sokak szerint nem illik ide, de az biztos, hogy a hatalmas épület, méltó emléket állít az egységes Olaszország első királyának. Az emlékművet 1895-ben, Guiseppe Sacconi tervei alapján kezdték el építeni, amely 1935-re készült el fehér márványból. Az emlékhely az I. Világháborúban elhunytak emlékére is készült, az ismeretlen katona sírja is megtalálható az épületben, illetve egy örökmécses is lángol a hősök emlékére. II. Viktor Emánuel 1861-ben vette fel az olasz király címet, és lett a független, egyesült Olaszország első királya, mely címet az 1878 -ban bekövetkezett haláláig viselt. Az olaszok a Haza Atyja jelzőt adták neki.