A nosztalgia és a realitás

Emlékeimben egészen másként élnek a telek, mint amiket az utóbbi években megéltünk. Gyönyörűen szállingózó hópelyhek, fehér lepel borította táj, fogcsikorgató hideg – gyermekként, néhány évtizeddel ezelőtt valami ilyesmiben volt részünk. Az is előfordult, hogy kimaradtak a buszjáratok, ilyenkor gyalog vágtunk neki az útnak, hogy ha az első tanítási órára nem is, de a második-harmadikra odaérjünk. Az eszünkbe nem jutott volna, hogy esetleg otthon is maradhatnánk. Ma már egészen másként gondolunk a télre. Abban reménykedünk, hogy nem lesznek nagy fagyok, mert akkor kevesebbet kell fűteni, s talán olyan sok hó sem esik, hiszen úgy az útviszonyaink is biztonságosabbak lesznek. Így különül el élesen egymástól a nosztalgia és a realitás.