2024.11.13. 07:32
Digitális hagyaték: sokan nem gondoskodtak róla
A digitális javak átörökítése, a digitális örökség kezelése egyre fontosabbá válik. A digitális hagyaték kezelésével foglalkoztunk nemrég s ezzel kapcsolatban arról kérdeztük olvasóinkat a zaol.hu Facebook-oldalán, hogy tudják-e, hogy ha meghal valaki, mi történik a közösségi profiljával, emailjével, digitális dolgaival, illetve gondoskodtak-e már erről?
Fotó: Shutterstock
Többen gondolják azt a digitális hagyaték kapcsán, amit egy hozzászóló megfogalmazott, hogy „Sokan nem gondoskodtak róla, nagyon rossz látni, hogy automatikusan nyomják a Boldog szülinapot üzeneteket. Azt sem nézik, ki az.”
„Borzasztóan zavar engem is.... Így figyelnek az emberek egymásra” - írta egy másik hozzászóló.
Van, aki azt a gyakorlatot követi, hogy ha egy ismerőse elmegy, akkor letiltja a Facebookját, „mert rossz látni, hogy sok ember még mindig köszöntgeti őket, aztán a hozzátartozók meg lájkolják is! Én letiltom, aztán utána már nem látom!”
Digitális hagyaték: 'Más mód is van a szeretett szülőre emlékezni"
Akadt hozzászóló, aki személyes tapasztalatát írta ki: „Én emlékoldallá változtattam Apukám Facebook-profilját, de még mindig vannak olyanok, akik ismerősnek jelölik, pedig úgy tudom, ezt már így nem ajánlja fel a rendszer. Szülinapi köszöntést így már nem kap.”
Többen pedig töröltették szeretteik Facebook-profilját azok halála után: „Töröltettem.... Nagyon rossz volt látni mikor névnapkor, születésnapkor felköszöntik és az emlékekben megjelent.... egyszer el kell mindenkit engedni. Más mód is van a szeretett szülőre emlékezni.”
„Apukámnak volt face profilja, de amikor meghalt, a temetése után én töröltem. De még mindig van olyan ismerősöm, aki már rég elhunyt és még mindig látható a profilja.”
A digitális világ kritikájával is éltek: „Sok ember már a földi életben is a digitális világban éli az életét. Hiszen egyre több a félkezű ember. Aki egész nap a telefonon él. Így csak átköltözik a másik digitális világba.”
És egy örök optimista is hozzászólt a témához, mint írta: "Sose halunk meg!”