Vörös János szobrászművésznek állítanak emléket Lovásziban

Egy méltatlanul elfeledett művész

A főként az 1950-es években alkotó szobrászművész méltatlanul merült a feledés homályába. Jánosi Ferenc, az egyesület elnöke eredt utána Vörös János munkásságának és életének, a kutatás eredményét velünk is megosztotta.

– Vörös János 1897-ben Csabrendeken született hatgyermekes paraszti családban. Géplakatosnak tanult, majd a MÁV Gépgyárban kezdett dolgozni. Lemezhulladékokból készítette első domborműportréit – kezdte. – Látva tehetségét, vezetői kiemelték és műszaki rajzolónak tették. 1928-ban mutatkozott be először a Műcsarnokban, a sajtó nagy elismeréssel írt alkotásairól. 1934-ben nagy feltűnést keltett azzal, hogy elnyerte a soproni katonai főreáliskola Attila hun király szobrának elkészítésére kiírt pályázatát. A szobor magán viseli a kor két meghatározó művészeti áramlata, a kubizmus és az expresszionizmus vonásait. 1942-ben vállalt munkát Lentiben, majd a második világháború után Nagykanizsán telepedett le, itt élt haláláig. Készített síremlékeket, portrékat, háborús emlékműveket, domborműveket, köztéri szobrokat. Sajnos néhány csak halála után került a nyilvánosság elé.

Jánosi Ferenctől megtudtuk, hogy Vörös János a második világ­­égés után háborús emlékművekhez készített domborműveket Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Bázakerettyén. Aztán szerződéses szobrászművésze lett a Lovászi Kőolajtermelő Vállalatnak.

– Ezekben a termékeny időszakokban az 1953-ban elkészült, hivatalosan 1954. január 1-jétől működő Olajbányász Kultúrházban tevékenykedett. 25 személy látható alkotásán, amely a nagyterem erkélyét díszíti 13 méter hosszan. A dombormű alakjai helyben élő vagy az olajiparban dolgozó személyek voltak. Látható köztük sportoló, balett- és néptáncos, színjátszó, vidám gyermek, tervező és gépszerelő. Többeket beazonosítottunk már, megörökítette például Ságh Pált, aki országos hírű tekéző lett később. Középen látható a Kósi házaspár, ők még Lovásziban élnek. Műterme a munkásszálló alsó szintjén, egy nagyobb méretű szobában volt. Itt kapott helyet később a húsbolt, amely a mostani önkormányzati turistaszálló földszintjének keleti oldalán volt található. A megmintázandó modelleket beosztás szerint fogadta a művész. 1956-ban készült el a teljes alkotás, amely a jövőbe néző, erőt és értelmet sugárzó embert helyezi a középpontba. Az alkotó népszerű ember volt Lovásziban, János bácsinak hívták, ami a tisztelet jele volt akkor. Szerény volt és szókimondó, s a művészekre jellemző egyenes beszéd és a hazaszeretet jellemezte egyéniségét. Ez nem volt mindig jó ajánlólevél, méltatlanul került a feledés homályába. Elfeledve, szegényen, de tele tervekkel hunyt el 1963-ban – fogalmazott Jánosi Ferenc.

Egy erős barátság

Lovásziban több helyi családdal is kapcsolatba került. A 2017-ben elhunyt Alsó József 2006-ban beszélt Vörös Jánossal kialakult barátságukról. A művész lovászi évei alatt sokszor meglátogatta az Alsó családot otthonában. Vörös János egy plakettel is megajándékozta a famíliát 1956-ban.

– Itt dolgozott 1954 és 1956 között egy Csapó Anna nevű fiatal hölgy is, akiről szintén készített egy alakot, de nem került fel a többi mellé. Csapó Anna többször járt már Lovásziban, és ma is szeretettel gondol vissza a mindig jó kedélyű művészre – tette hozzá Jánosi Ferenc. – A korabeli újságokban nem találtam utalást az 1956-ban felavatott domborművekre, gyanítható, hogy a politikai események miatt már nem volt ez fontos. Érdekesnek találtuk azt is, hogy nem látható a művész aláírása a domborművön, legalábbis szabad szemmel, mert aztán a digitális technika segített: a karbantartások során csak lemeszelték a nevét. Tervezzük, hogy a domborművön láthatóvá tesszük Vörös János szignóját. Fontos, hogy szellemisége tovább éljen, hiszen még vannak, akik életében ismerték.

Jánosi Ferenc azt is elmondta, hogy a dombormű jobb oldali szereplői Nagykanizsán is megtalálhatók a Petőfi utcában, egy épületen. Vörös János több alkotása is fellelhető a megyében, a lovászi iskolában található Petőfi-szobor is az ő műve, mely 1956-ban a forradalmi események során a szovjet emlékműről eltávolított Sztálin-mellszobor helyére került.

Az ő keze munkája látható Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeumnál az 1944-ben elhurcoltak emlékművén, az ő alkotása a megyeháza bejáratánál található két szobor, illetve Nagykanizsán, a Várkapu emlékműnél Thúry György mellszobra. Mindezen munkák az emléktábla avatóján láthatóak is lesznek egy fotókiállításon.