Egerszegi színházi esték 2. – Szemes Béla kötete tíz évet ölel fel

Tíz esztendő zalaegerszegi teátrumi kordokumentuma is lesz az Egerszegi színházi esték 2. című könyv, amely a Hevesi Sándor Színház 2008–2018 közti időszakát öleli fel, néhány Kvártélyházban látott előadással bővítve a palettát.

Szinte nincs is olyan zalaegerszegi színpadi darab, amely ne kerülne terítékre Szemes Béla kötetében. A szerző eredendően tanárember, de hivatalokban töltött évei alatt is megőrizte szeriőz műveltségét, s annak nevében közelített egyik kedvenc művészeti ágához, a színházhoz, a zalaegerszegi társulat munkájához. Széles körű és alapos műveltségével mégsem hozakodik elő írásaiban. Thomas Mann, Hemingway, Shakespeare, Molnár Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Szerb Antal, Sütő András műveinek olvasója, verseskötetek sorakoznak napi olvasmányai között, számára Juhász Ferenc, Nagy László a nagy generáció.

Ő maga is segített világra diákszínházi előadást: a Báthory szakközépiskolában egyik kedves darabját, a Rómeó és Júliát mutatták be a diákok az ő instrukciói alapján. Az a Wettstein Tamás alakította Rómeót, aki a minapi könyvbemutatón a kiadó, a 35 főt számláló ZAZEE Kulturális Egyesület elnökeként faggathatta Szemes Bélát a színikritikák születésének körülményeiről. (Az est vezetése talán könnyebb volt, mint annak idején kötélre mászni az erkélyjelenetben…) Utólag mesélte, tanári pályafutása egyik kedves élménye a nagy angol dráma­mágus szerelmi tragédiája, amelyre minden diákgeneráció jól reagált, szerették, ezért könnyű is volt tanítani.

Szemes Béla a baráti összejövetellé avanzsáló kötetbemutatón is elmondta, pedagógusi hitvallása, hogy nem elég oktatni, nevelni, túllépve az iskola falain mindig többet szeretett volna a diákjainak adni a kötelezőnél. Ezért vitte őket színházba évtizedeken át, már akkor, amikor a kaposvári színház hozott színi élményt a zalai megyeszékhelyre.

Mondhatni, addig járt színházba, míg ottragadt, vele együtt a darabok kapcsán született benyomásai, gondolatai. A városi hetilap adott otthont az írásainak, melyek közül most 73 foglaltatott kötetbe, 32 rendező munkásságát hozva szóba, ebből 18 Sztarenki Pál rendezése.(1973 óta lakik Zalaegerszegen.) Nem színházi szakemberként, nem kritikusként vetette papírra mindazt, amit az előadások előhívtak belőle, mondja, inkább ehhez is magyartanárként közelített. Belső késztetés vezette, s tanári attitűdjét nemcsak a tekintetben őrizte, hogy a darabok mondandóját, megvalósításuk, színpadra állításuk minőségét megítélje, lenyomatot adjon a produkciókról.

Sokkal inkább rejlik abban a lefegyverző ereje, amilyen megértően, megengedően közelít az előadásokhoz. Noha előfordult, hogy éjjel háromkor írt le pár sort, nehogy elfelejtse reggelig, sosem kapkodta el véleményének közhírré tételét. Irodalomközpontú írásai­nak közreadásával megvárta, míg leülepszenek az élmények, az adott darab keltette érzelmi viharok.

„Nem cél, hogy bárkit megsértsen az ember azzal, amit leír, nem keresi a hibát mindenáron”, mondta a kötetbemutatón. Színészbarát, ahogy tanárként diákbarát volt. Miben rejlik a jó tanár? Először dicsér, másodszor dicsér, harmadszor dicsér, megágyaz annak, hogy aztán okítson is. Szemes Béla ezt az ethoszt követi írásaiban is. Finom, rejtőzködő, óvatos, ha észrevételt tesz. Mintha könnyű anyagú fehér kesztyűvel, körültekintő udvariassággal megemelt decens kalapban beszélgetne írásai tárgyával. Az évtizedek óta ismert színművészek teljesítményét egészében nézi, az elismeréssel nem fukarkodik, a neheztelést becsomagolja.

Nagyon-nagyon nyomós oka kell legyen, ha egyértelműen elmarasztal. (Ezt vetette papírra, amikor a 2010-ben bemutatott János vitéz című darabról szólt, de még ott is kereste a mentségeket.) Bagó Bertalan Shakespeare-sorozatának méltatása sem volt könnyű feladat Szemes Béla számára. A klasszikust át- és újraértelmező színrevitel ízlésbeli, de főleg befogadásbeli nehézségeket és kérdéseket vetett fel benne. Az Egerszegi színházi esték szerzője békebeli színiíró, kellően kimunkált, gondosan megépített nyelvi bázisú dolgozatait évekkel később fellapozva úgy fogjuk érezni, egy (meg)értő néző barátságos szavait olvassuk.