Csontvázak Hamlet színházában – Bagossy Levente kiállítása a Keresztury VMK-ban

A Keresztury VMK Gönczi Galériája, Nagy Johanna szervező munkája révén évek óta kínál képzőművészeti meglepetéseket a zalaiak számára, ezúttal azonban a szokottnál is meglepőbb tárlatra invitált: a tavaly az év díszlettervezője címet elnyert Bagossy Levente Jászai-díjas díszlettervező színházi előadásokhoz készült makettjei láthatók még április 27-ig.

Az, hogy a 3D-s számítógépes látványtervezés világában akad valaki, aki oly komolyan veszi művészi hivatását, hogy a leendő díszleteket méretarányosan kicsinyítve elkészíti, mielőtt az igazinak nekikezdenének, önmagában lefegyverző és tiszteletre méltó. Szinte az utolsó mohikán Bagossy Levente ezzel az elhivatottsággal. Életének külön ajándéka, hogy a munkáinak nagy részét testvérével, a szintén Jászai-díjas rendezővel, Bagossy Lászlóval együtt készíti. Az egymásrautaltság feltételezi a közös hangot, azt, hogy fél szavakból értik egymást. Erről is szó esett a zalaegerszegi kiállítás kapcsán, egyfelől a tárlatmegnyitón, amelyet Bagossy László tartott, másfelől az azt követő beszélgetésen, melyen a kérdéseket e sorok írója tehette fel a vendégeknek a közönség előtt.

Hogy készül a díszlet? A tervező egy hónapig ismerkedik a feladattal, olvas, majd egy hét alatt, leginkább a konyha sarkába húzódva elkészíti a makettet. (A polcokon kicsiben ott vár az illúziókeltésre az egész világ: könyvszekrények, lépcsők, karzatok, kanapék, kandallók, ablakok, ajtók, paravánok, virágfüzérek, keretek, korlátok…) Az alkotótársak, a színészek többnyire elájulnak, amikor az első találkozás alkalmával Bagossy Levente leleplezi a magával vitt makettet, amiben minden a helyén van. Ehhez persze az kell, hogy pontosan ismerje az adott színház adottságait, a színpad lehetőségeit, a rendező koncepcióját, a darab mondandóját, s nem utolsósorban a költségvetést. („Ez az első szezon, hogy aggódni kezdtem, úgy lesz-e minden, ahogy megszoktuk”, mondta a beszélgetés során, utalva a hazai teátrumok anyagi kondícióira.)

A hatvanas évek második felében Dombóváron született Bagossy testvérpár nem az anyatejjel, de az apai lelkesedéssel szívta magába a színházcsinálást, hiszen idősebb Bagossy László Pécsett közismert színházi ember a mai napig, jóllehet, ma már nem rendez, de emlékezetes előadások szegélyezik szakmai útját. Az idősebb László először az írással jegyezte el magát, az egyetem után folyóiratoknak dolgozott, majd csak beszippantotta a színművészet, rendezői szakra felvételizett sikerrel. Testvére útját a grafika és a rajz terelgette, így került a speciális középiskolába, majd a képzőművészeti egyetemre. Alig van fővárosi színház, ahol ne láthatta volna a közönség a díszleteit, amelyek között az általa aprórealizmusnak, még inkább „uncsirealistának” nevezett precízen korfestő enteriőrök mellett az alkotói szabadság szabályait követő, kreatív, többértelmű, többjelentésű látványelemek is láthatók. Előbbire lehet példa a Centrál Színház-beli My Fair Lady díszlete, utóbbira a testvére által rendezett Moliere-darab, a Tartuffe, amely modern high tech környezetben született meg. Bagossy Levente a barokk kor építészetét szereti legjobban, noha a saját magánkörnyezetében nem kényes az őt körülvevő tárgyakra. Szereti ellentétpárba állítani a látványt, ezért helyez például rokokó kandallóba ötvenes évekbeli radiátort. Sikerei ellenére is rendkívül rejtőzködőnek tűnt az egerszegi találkozón, csendes alkotótárs, megbízhatóan rezonál a rendezőkre, igazodik.

Ezt igazolta Bagossy László rendező, aki egészen a legutóbbi időkig az Örkény Színház rendezője volt, nemrégiben váltak el egymástól az útjaik, annak ellenére, hogy minden általa rendezett darabot maga választhatta meg. Eddigi elő­adásaiból a leghosszabb szériát a Katona József Színházban futott Top Dogs című darab érte meg: 2002-től 2018 tavaszáig ment, mint mondta, már ő maga sajnálta a színészeket, de a közönség érdeklődése nem engedte le a darabot a színlapról. Emlékezetes rendezése 2016-ból a Mesél a bécsi erdő, Ödön von Horváth darabja egyetlen – Bagossy Levente által tervezett – zongora színpadi jelenléte mellett adott maradandó élményt a nézőknek. (2017-ben a pécsi színházi találkozó legjobb előadásának választották.)

Ő maga is ír darabot, a Sötétben Látó Tündér című meséjét egyebek közt Pogány Judit vitte sikerre.

A Színművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetét vezeti, ennélfogva a felvételizőkkel is akad dolga. Nehéz felelősség, mondja, hiszen a tehetségnek kiélezett körülmények között kellene magabiztosan megmutatkoznia. Megtudtuk, a lánya is színi pályára készül, eddig még nem sikerült beverekednie magát. („Ahol én vagyok a tanár, oda nem vették fel eddig”.) Nincs értelme a protekciónak, csak bajt okozna vele, jelezte egerszegi hallgatóságának. Ha már család, kiderült, az eddigi legizgalmasabb portrét a Papageno című lap felkérésére a fia készítette róla, aki fotózással foglalkozik.

Aziránt érdeklődtek a találkozó résztvevői a színház világában dolgozó testvérpártól, vajon hat-e rájuk egy-egy színdarab, dráma előzménye, akár film, vagy korábbi elő­adás. Bagossy László azon kivételt képező rendezők közé tartozik, akik minden előzményt felkutatnak. „Kíváncsi vagyok az alkotók gondolatai­ra, s főleg arra, mivel küzdöttek meg, amikor a szöveggel dolgoztak.”