Balogh Mihály alkotásai a gébárti kézműves házban

Szabó Zoltán szerint az ózdi születésű Balogh Mihály művészete abszolút egyedülálló, még szakmájában is. A Hottón élő fafaragónak minden darab fa egy újabb lehetőséget jelent, amiből míves bútorok, használati eszközök készülnek. A népi iparművész a fa egészét veszi alapul, annak természetes vonalát követi. S valóban, a fafaragó például olyan dió és fűz rönkbútorokat készít, melyek arra hívogatnak minket, hogy bátran üljünk bele és váljunk szinte eggyé a faanyaggal. A faragási technika, a felületkezelés már önmagában bársonyos látványvilágot kölcsönöz a daraboknak.

– Amit ő kigondol, elkészít, az funkcionál, használható. Otthonról hozta a kézműves mesterség szeretetét, édesapja is faragott, a figurális ábrázolás képességét még Ózdról kapta útravalóul. Megemlíteném azt is, hogy 1986-ban a Zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban kezdett el dolgozni, ahol a műemlékházak karbantartása során sajátította el a kettőzött rozsszalma tetőfedés ismereteit, melyet későbbi munkáiban is alkalmazott. Ez olyan készség, amit kevesen tudnak ma. Nevéhez fűződik a galamboki, rédicsi, zalaszentiváni, csesztregi, zalalövői tájházak zsupp szalmával való fedése – sorolta Szabó Zoltán.

Balogh Mihály egy bányászcsalád negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot, s hosszú út vezetett odáig, aminek köszönhetően ma számos szakmai díjjal elismert népi iparművésszé vált. A Tokaji Művésztelepen Gál János ösztönzésére indult el. Varga Ferenc meghívására vett részt 1981-ben a Lenti környezetformáló fafaragó táborban, ahol többek között egy fazsindelyes szoknyás haranglábat állítottak fel, itt készült első köztéri játéka is. Napjainkban Magyarországon harminc helyszínen találhatjuk meg azokat, de készített kültéri játékot normandiai intézményeknek is. 1984-ben telepedett le Hottón családjával, majd a Zala Megyei Népművészeti Egyesülethez csatlakozott, folyamatosan zsűrizteti munkáit, 1989-ben nyerte el a Népi Iparművész címet. Többször vezetett fafaragó tábort. Dolgozott együtt Németh János keramikus művésszel, Szabolcs Péter szobrászművésszel, Mezei Sándor bioépítésszel. Települések arculatát formálta egyedi munkáival, köztük a Villányi műemlék pincesorban a vendéglő berendezési tárgyait készítette.