Buddhizmus és túlvilág – szívszorító történet elevenedik meg a Jizo című mangában

Újra trendi

A manga Magyarországon a 2000-res évek közepén és végén élte reneszánszát, amikor olyan sikeres címek is bemutatkoztak a hazai közönségnek, mint a kultikus Death Note, vagy a máig népszerű Naruto sorozat. Ugyan több híres cím jelent meg nálunk, a 2010-es évekre valahogy elfogyott a lendület, a kiadók pedig szépen lassan félretették a mangákat és inkább az amerikai Marvel- vagy DC-képregények felé fordultak.  Az elmúlt egy-két évben azonban fordulat történt: a mostani fiatal generáció is felfedezte magának a japán képregényeket, így csak idő kérdése volt, mikor térnek vissza újra a magyar könyvesboltokba.

A Fumax kiadó a közelmúltban ismét berobbantotta a hazai mangakiadást: ennek egyik első fecskéje volt a tavaly megjelent Jizo.

Ázsiai mese, komoly témákkal

A történet egy Aki nevű kisfiút követ, aki a parkban sírdogál, mikor találkozik egy különös gyerekkel, Jizóval. Aki eltévedt, az emlékei kissé homályosak, ráadásul úgy érzi, a környezete sem akar tudomást venni róla. Jizo felajánlja neki, hogy hazakíséri, ám az éjszakába nyúló útjuk alatt egy boszorkány is zaklatni kezdi őket. 

A látszat ellenére a Jizo felnőtteket megcélzó kötet. Ugyan nincsen benne sem vér, sem erőszak, komoly témája miatt a fiatalabb közönség nem biztos, hogy élvezni fogja. Az elmúlás, a gyermeki ártatlanság és a szülői szeretet az, ami köré ez a kiváló manga épül, kisgyermekes szülőként pedig akaratlanul is könnyet csal az ember szemébe. 

A történet hangulata erős, akárcsak a végkifejlet, de néhol hajlamos giccsbe fordulni. Számomra negatívum még, hogy a könyv nagy fordulata elég kiszámítható, főleg akkor, ha az ember tisztában van a buddhizmus egy-egy szimbólumával. Ez a vallás ugyanis központi elem: a címszereplő, Jizo a buddhizmus kiemelt alakja, aki a nők és gyerekek pártfogója, a neve jelentése pedig a „föld méhe”. Japánban rengeteg helyen megtalálható szoborként: leginkább egy buddhista szerzetesre hasonlít, egyik kezében vándorbotot, másikban bűvös ékkövet tart. 

Ezek ellenére kellemes és szívszorító olvasmány a Jizo, aki pedig szereti Miyazaki Hayao munkásságát (Chihiro szellemországban, Szél támad, A fiú és a szürke gém) biztosan élvezettel lapozgatja majd. Ugyan a mangának nincsen köze a japán rendezőhöz, érezhetően inspirálódik munkáiból: ez mind a sztorin, mind a rajzoláson tetten érhető.

Egykötetes kaland

A legtöbb mangával ellentétben  Jizónak nincsen folytatása, csupán egyetlen kötetből áll, így akár fél óra alatt is a végére érhetünk - ha nem veszünk el a rajzok nézegetésében, ugyanis azok gyönyörűek. A kötet eléggé „nyugatbarát”, ami nem véletlen: eredetileg is európai piacra szánták, így könnyedén befogadható olyanok számára is, akik idegenkednek a formátumtól.