2019.04.06. 20:40
Gyenge játékkal kikapott, de a középházban folytathatja a ZTE KK
A férfi kosárlabda élvonal alapszakaszának záró fordulóját rendezték meg tegnap este.
Az egy időpontban kezdődött hét mérkőzés közül a PVSK zalaegerszegi vendégjátéka volt az egyik, igen nagy jelentőséggel. Mindkét csapatnak nyernie kellett volna, hogy javítsa kiinduló pozícióját a rájátszásra – a vendégeknek a felsőházba jutásra is volt még sanszuk, a meccs megnyerése szempontjából viszont talán inkább a hazaiaknak állt a zászló.
Zalakerámia-ZTE KK – Pécsi VSK-Veolia 73-95 (17-27, 21-25, 18-21, 17-24)
Zalakerámia Sportcsarnok, 1100 néző. Jv.: Papp P., dr. Mészáros, Goda.
ZTE: Ware 10/6, Thompson 16/6, Green 20/3, Szabó 6, Agafonov 8. Csere: Gulyás, Doktor 9/3, Bagó 5, Farkas. Vezetőedző: Bencze Tamás.
Zalakerámia ZTE KK - Pécs VSK Veolia
PVSK: Taylor 18/9, Budimir 13, Pongó 20/9, Ciric 18/9, Horti 13/3. Csere: Wright 8, Demeter 2, Bíró, Benke 3/3, Olasz 1.
A szezon hátra lévő részére sérülés miatt kivált Papp Péter mellett a beteg Durázi Krisztofer is hiányzott a hazai keretből, Dustin Ware combsérülése azonban javult annyit, hogy kifuthatott a pályára. Melynek új tartozéka is volt: két új eredményjelző tábla szolgáltatta az információkat.
Szabó eladott labdája vetett véget az első hazai támadásnak, a Pécs jobban kezdett, miközben az első 5 hazai pontot Green szerezte (4. p.: 9-9). A csarnokban csak a vendég drukkerek hangját lehetett hallani, de nyilván nem csak ez volt az oka, hogy a következő két percben hengereltek a baranyiak (9-18). Bagó két szép gólpassza adott okot zalai örömre a folytatásban, de a világon nincs olyan modern eredményjelző tábla, amire az első tíz perc végén örömmel nézett volna a hazai közönség. A második negyedet 5-0-val indította a ZTE, melyet a távolról is többször eredményes Thompson vezérelt ez idő tájt. A zalaiak annak ellenére tapadtak ellenfelükre, hogy védekezésben nagy hibákat követtek el (15. p.: 32-36). A nagyszünet előtti részhajrára aztán visszatalált kezdeti önmagához a PVSK, miközben hazai oldalon ziccerek és büntetődobások sora is kihasználatlan maradt (19. p.: 36-49). Éles fütty szólt a félidei levonuláskor, és nem lehetett pontosan tudni, mennyit vehettek ebből magukra a játékvezetők, és mennyi a hazai csapat tagjai.
A második félidő sem úgy indult, hogy a ZTE-nek lehet keresnivalója (23. p.: 40-60), a helyzetet súlyosbította, hogy Szabó a 26. percben kipontozódott. Ráadásul saját butasága miatt: dobott egy duplát, majd belebokszolt egy nagyot a labdába, amiért négy korábbi fault után sportszerűtlen hibát fújtak ellene... (47-63). Problémát jelentett a ZTE-nél, hogy Agafonov a 28. percben még csak második kosarát szerezte (52-65), miközben a lassú és sokat hibázó hazai védelem nem tudott mit kezdeni például a fürge Pongóval (56-71). A záró játékrészben még egyszer nekiveselkedett a felzárkózásnak a ZTE (32. p.: 60-71), de Ciric és Horti kettő, illetve egy triplája után el lehetett könyvelni: nem fog sikerülni. Ettől kezdve elsősorban a Sopron – Szeged meccsre kellett figyelni, hiszen a számítások úgy szóltak: ha ott nyernek a hazaiak, a ZTE KK nem szorulhat a 10. helynél hátrébb, vagyis a folytatásban a középház tagja lesz. Ez az eredmény kedvezően alakult (74-62), de ez nem volt elég ahhoz, hogy az egerszegi meccs jó hangulatban érjen véget. A szurkolók egy része éles kritikát fogalmazott meg a kék-fehérekkel szemben, bár voltak a lelátón olyanok is, akik védelmükbe vették az érintetteket. Kontrasztként a pécsiek a játéktéren edzőiket a levegőbe dobálva ünnepelték, hogy a győzelemmel „becsusszantak” a felsőházba.
Bencze Tamás: „Nagyon ideges vagyok, becsapva érzem magam. Ha egy taktika nem működik, akkor az edző a hibás, de ha a játékosok nem azt csinálják, amit a szakvezetés kér tőlük, akkor a vereség a csapat sara. Nálunk most ez történt, és ennek házon belül meg is lesznek a következményei. Aztán, hogy ettől javul-e majd a helyzet, nem tudom, mindenesetre nincs sok idő a változtatásra, hiszen szerdán már játszani fogunk – számításaink szerint a középházban.”
Csirke Ferenc: „Gratulálok a csapatnak, óriási sikert értünk el. Két napig a fiúk és én nem akarunk kosárlabdával foglalkozni.”