Bérces Editet a Magyar Olimpiai Bizottság fair play bizottsága tüntette ki

Ismeretségünk nem új keletű, ezért amikor leültünk beszélgetni, hol erre, hol arra elkalandoztunk más-más témába fogva. De a fő irány azért a MOB elismerése volt.

– A MOB és a Sportjus jóvoltából a Duna Arénában rendezett díjátadón Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázó méltatott, ami számomra önmagában kitüntetés volt – említette Bérces Edit. – A MOB egy új kategóriát is létrehozott, így a tudomány terén Juhász Árpád, a népszerű geológus-világjáró lett az idei kitüntetett, aki édesapám évfolyamtársa volt az ELTE-n. Nem is egyszer járt nálunk az Olajmunkás utcai lakásunkban. Nagyon megörültünk egymásnak…

A beszélgetés innentől „bérces­edites” irányt vett. Kifejtette: ez a díj a sportolói mivolta és a teljesítménye szempontjából nem sokat jelent, ám a külső megítélés miatt az ultrafutásnak tesz jót. Továbbmenve: mindazokhoz kapcsolódik, akik részt vettek abban, hogy a pályafutása két évtizede kiteljesedhetett.

Aki nem tudná: Bérces Edit 100 km-en, illetve 24 órás futásban világ- és Európa-bajnok, legfőbb sikereit a kétezres évek elejétől érte el. Máig nem büszkélkedhet magyar ultrafutó hasonló eredményekkel. No meg Guinness-rekorder is.

– Ez kétezer-négyben történt, amikor futópadon megdöntöttem a 24 órás futás világcsúcsát 247 kilométerrel – elevenítette fel az eseményt. – Ahogy követem, azóta is vannak kísérletek rá, hogy túlszárnyalják. Ez annyiban nehéz, hogy tényleg egyemberes show. Nagy lelki teher egy napon át futni egy futópadon – gyakorlatilag egy kirakatban, kiszolgáltatottan –, ahol nézőkkel és kamerákkal vagy körülvéve, így a legkisebb hiba is végzetes lehet.

2011 óta nem versenyez, de kötődése az ultramozgalomhoz elszakíthatatlan. Bérces Edit nem várja el, hogy minden pillanatban felemlegessék sikereit, viszont tisztában van ezekkel, tudja, mit vitt véghez, és hogy hogyan indult. Mégis meglepő, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség ma már létező ultrafutó bizottságának nem tagja. Hogy miért?

– Szervezetileg nem vagyok része az ultrafutók szövetségének, lelkileg viszont nem tudtak elszakítani tőle – először tűnik a szokottnál kicsit erőteljesebbnek a hangja. – Csak egy példa: ma is keresett három futó és egy versenyszervező, mert tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzám kéréssel, kérdéssel. Nemrég Tajpejbe hívtak díszvendégnek a Soochow International Ultra-Marathonra, amelyen korábban női pályacsúccsal sikerült győznöm. Egyébként az Egerszeg-hegyre futok föl, ha időt tudok rá szakítani. A rendszeres sport most a két kilométer per órás sétát jelenti, édesanyámmal, aki sajnos régóta gyengélkedik. Öt éve pedig, amikor már jó idő van, a Balatonon kajakozom, és jelen vagyok a versenyeken. Az idén például a huszonnégy órás világbajnokságon is jártam, ahol öröm volt követni, majd ünnepelni a Bódis Tamás, Csécsei Zoltán, Halama Levente, Büki Tivadar összeállítású magyar válogatott ezüstérmét.

Ha Bérces Editet a magyar ultrafutás úttörőjeként említenénk, nem járnánk messze az igazságtól. Ám ő gyorsan korrigál és neveket is említ:

– Úttörő talán nem vagyok, de voltunk páran, akik a kezdeteknél ott voltunk. Kis-Király Ernő, Győri Ferenc, Vass Márta, Bogár János, Kovács Attila László, na meg Hári Gyuszi Egerszegről. Emlékszik még rá valaki? A Bécs–Budapest szupermaratonik pedig óriási lökést adtak a mozgalomnak. Mára szép lassan kihalt ez a verseny, de az ultrafutás meghatározó toborzója volt, akárcsak a szegedi 24 órás viadal.

Vitathatatlan, hogy Bérces Edit az első női futó, aki az ezredfordulón egy nap alatt körbefutotta a Balatont, ötödmagával, Tóth-Urbán Tamás, Kiss Zoltán, Végh Attila és Horváth Jenő társaságában. Minden bizonnyal dolgozott benne egyfajta felfedezőszellem is, hogy egyre többet futott, és például 1996-ban – amikor Atlantában rendezték az olimpiát – sem hagyta ki a lehetőséget. Akkor éppen szociolingvisztikát tanult a tengerentúlon, s ha már ott volt, jelentkezett önkéntesnek. Ott ismerte meg későbbi felkészítőjét, Tóth Sándor mesteredzőt. Akkor még csak a – nevezzük így – hagyományos sportágakban (úszás, futás, triatlon) volt jártas, de jött az 1997-es nagyatádi hosszútávú triatlon-ob…

– Amikor célba értem, jött az egyik rendező, hogy van még két köröm, pedig én úgy számoltam, hogy már nincs – emlékezett vissza erre a meghatározó viadalra. – Voltak mások is, akik mondták, hogy lefutottam a köreimet, mert strigulázták. A jegyzőkönyvben mégis hiányzott az a két kör. Az volt a gond, hogy gyorsabban futottam a többieknél, és nem számolták el az én köreimet. Végül előkerült egy másik ellenőrző pont jegyzőkönyve, benne a hiányzónak vélt körökkel, és fölkerültem a dobogóra. Ebből jött az ultrafutás. Nyilvánvaló lett számomra: ha a kilencedik és a tizedik órában is ennyire versenyképes a futásom, érdemes nekifogni, hiszen az ultra lényege, hogy fáradtan is teljesíteni kell.

A történet innentől ismert: Bérces Edit sikeres ultrafutó lett, akit a világon szintén elismernek, és most a MOB is gondolt rá.

– Örültem ennek a díjnak – jegyzi még meg. – Nekem nincs szükségem rá, de az ultrafutásnak igen. És azoknak is, akik segítettek szóval, gondolattal, cselekedettel.