Ferenczi Istvánt faggatták a futók a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központban

Márpedig a népes hallgatóság ennek lehetett a szem- és fültanúja, hiszen az egyik vendég Ferenczi István, a ZTE FC NB I.-es labdarúgócsapatának jelenlegi másod- és erőnléti edzője volt. Ahogy arról már beszámoltunk, a múlt héten teljesítette az Athén–Spárta–Athén 490 km-es össztávú versenyt. Az apropót is ez adta.

Az élménybeszámolót dr. Németh István rektorhelyettes nyitotta meg, aki jelezte, hogy szeretnék, ha az egyetemi központban egy rekortán futópálya létesülhetne. A fókuszban viszont most a futók álltak, akiket Bérces Edit, a hazai ultrafutás legendás alakja faggatott, és az este igazán élményszerűre sikeredett. Ferenczi Istvánnal Blaskó Mihály futotta le az említett versenyt, aki korábban már teljesítette ezt a távot. Ott volt Drabik Krisztina, aki ejtőernyősből váltott az ultrafutásra, miután eltörött a gerince, és szintén a meghívottak között köszöntötték Lakatos Rolandot, a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE futóját. Ő szintén tudja már, milyen benne lenni az ultrafutók világában.

Természetesen a középpontban most az Athén–Spárta–Athén – a klasszikus Spartathlon kétszeres távja – viadal állt, ami komoly kihívás még a tapasztaltabb futók számára is.

– Csak a csöndben vagy, hiszen hallottuk egymás hangját, a lábakét, de ezt az állapotot nehéz leírni. Egyszerűen ebben vagy… – mondta Blaskó Mihály arról, hogy mit érez az ember egy 95 órás verseny közben, ami alatt összesen két és fél órát aludhattak 30-40 perces szakaszokkal. A kialvatlanság amúgy is a másik nagy próbatétel a futás mellett.

Ferenczi István személye persze különlegessé tette a beszélgetést, ő több más élménye mellett megosztott a hallgatósággal egy egészen újat is. Az egyik frissítőpontnál kérdezték őket, honnan jöttek, és amikor megtudták, hogy magyarok, a görög futballban jól ismert Détári Lajos és persze Puskás Ferenc neve azonnal előkerült. Blaskó Mihály aztán elmagyarázta, hogy társa szintén válogatott labdarúgó volt, amit persze senki nem akart elhinni…

– Tényleg nem hitték el, azt gondolták, ugratjuk őket, mígnem Misi gyorsan a telefonján megkeresett pár videót a meccseimről, ami azért már meg­győzte őket… – jegyezte meg Ferenczi István.

Kedden Egerszegen pedig az a kérdés is előkerült: mennyire változtatja meg az ultrafutás mondjuk egy olyan edző szemléletét, aki mellette egy másik sportágban is aktív szereplő.

– A futball is jó erőnlétet követel és állóképességet, de azért az más – mondta el erről Ferenczi István. – Én alapvetően mindig is munkamániásnak tartottam magam, és sokaknak lehet, hogy nem is tetszik az a munka, amit kérek. Én viszont abban hiszek, hogy hét végén csak annyit tudsz kivenni, amennyi munkát hét közben beleteszel. Ez nem csak itt Egerszegen igaz, mindenhol így volt, ahol eddig dolgoztam. Ha tíz sprintet meg tudsz tenni, akkor a tizenegyedik is menni fog, vagy a tizenkettedik és így tovább… Igen, el kell jutni arra a pontra, hogy a futballisták is többet eddzenek, de ez nem megy egyik napról a másikra. Én biztos, hogy azon vagyok, hogy lépegessünk előre. Bevallom, én is örültem volna, ha több olyan edző lett volna mellettem, aki így gondolkodik.

Bérces Edit személye persze garancia volt arra, hogy beszélőpartnereiből olyanokat is „kihozzon”, ami talán másnak nem sikerülne, hiszen nagyon is mélységében ismeri ezt a világot. Azt például, hogy mikor ér fel egyfajta feltámadással, amikor már minden reménytelennek tűnik. „Egy ilyen versenyen valójában megtudod, hogy ki is vagy…” – ezt Ferenczi István állapította meg.

Ferencziéknek olyan ismert futók is elküldték gratulációikat, mint Szőnyi Ferenc vagy Horváth Ákos, aki egy verssel is köszöntötte a teljesítményt.

Ám jelezve, hogy nem csak zárt világ ez, Kámán Ferenc, a Zalaszám ZAC atlétáinak vezetőedzője is ott ült a hallgatóság soraiban… A teljesítményre ugyanis figyelni kell!

A teljesítmény előtt kalapot kell emelni, és aki sportol, az tudja is ezt